A műsorban elsősorban a legutóbbi alkotmánymódosításról, az alkotmánybírák és más közjogi tisztségviselők leváltásának tervéről beszélt Schiffer András, valamint a jogállami működés alapelvei kerültek terítékre. Miközben a volt országgyűlési képviselő, az LMP alapító társelnöke több ponton élesen bírálta a Fidesz korábbi döntéseit, azt is világossá tette: szerinte ugyanazokat a módszereket egy új politikai többség sem alkalmazhatja.

Schiffer felidézte, hogy az LMP már 2012 körül a jogállamiság helyreállítását tűzte zászlajára, mert úgy látták, a Fidesz fokozatosan lebontja azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek egy liberális jogállamot működőképessé tesznek. Ide sorolta a visszamenőleges jogalkotást, a személyre szabott törvényeket és a pillanatnyi parlamenti többség túlhatalmát.

Szerinte azonban a jogállamiság helyreállítása soha nem jelenthette azt, hogy egy új kormány ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, amelyeket korábban kifogásolt.

A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy egy demokratikus rendszerben a korábbi parlamentek döntései ugyanúgy legitimnek számítanak, mint az aktuális országgyűlésé. Schiffer arra figyelmeztetett: ha egy új parlament egyszerűen kétségbe vonja az előző ciklusok legitimitását, akkor semmi sem garantálja, hogy ugyanezt később ne tegyék meg vele is.

Ez szerinte folyamatos politikai spirálhoz és az ország destabilizációjához vezethet. Úgy fogalmazott: ha minden új többség felülírja elődje személyi és intézményi döntéseit, „folyamatosan ugyanabba a folyóba lépkedünk”.

A műsorban Schiffer a rendszerváltás utáni alkotmánybírósági tételt idézte: jogállamot nem lehet a jogállam ellenében létrehozni.

Szerinte felelőtlenség olyan kampányígéreteket tenni, amelyek eleve alkotmányos akadályokba ütköznek. A demokratikus politika nem indulhat ki abból, hogy a választási győzelem minden korlátot felülír, még akkor sem, ha jelentős társadalmi támogatás áll mögötte. Schiffer szerint egy demokrata eleve nem ígérhet olyan intézkedéseket, amelyek az alkotmányos garanciák felszámolásával valósíthatók meg.

Az egykori politikus történelmi példát is hozott: emlékeztetett rá, hogy 1990-ben a frissen megválasztott parlament sem bontotta le az előző rendszer által kinevezett közjogi intézmények mandátumait, mert a politikai szereplők akkor elsődleges szempontnak tekintették a jogállami folytonosság megőrzését. Schiffer szerint ma is ez jelenti a legfontosabb kérdést: el kell dönteni, hogy a politikai szereplők valóban a jogállami szabályok szerint akarnak-e játszani, vagy minden új többség saját képére formálja az intézményrendszert.

Schiffer András szerint téves elvárás, hogy a köztársasági elnök ne legyen politikus, hiszen a rendszerváltás óta szinte valamennyi államfő politikai múlttal érkezett hivatalába. Úgy fogalmazott, egyedül Sulyok Tamás nem tekinthető politikusnak, éppen ezért ellentmondásosnak tartja, hogy sokan egyszerre bírálják a passzivitásáért, miközben politikamentes államfőt követelnek. Szerinte a köztársasági elnöki tisztség eleve politikai funkció, ezért „álszent vita”, hogy lehet-e pártpolitikai múltja az államfőnek.

(Index)