Fáj a szívem a gyönyörű Ozoráért... Az idei fesztiválon szemlélőként rossz volt látni a rengeteg szemetet és a székekkel telepakolt nagyszínpadot. Disztópikus látvány.

Sok volt a megőrült ember, akik a brutális 42 fokos hőségben a sok alkoholtól és „mindentől is” vállalhatatlanul viselkedtek. Sajnos a balhékat okozók és szemetelők nagyon nagy része izraeli. Sokan nem merik kimondani, pedig mindenki tudja. Az összes szeméthalmon, amit láttam (kivétel nélkül), héber feliratos cigisdobozok voltak. Engem nem érdekel, nem félek kimondani, hogy zavar ez a jelenség.

Négy éve voltam először Ozorán, azóta minden évben önkénteskedem: festek, főzök, pakolok és építek. Az izraelieknek ez nem számít, jönnek, és rászarnak az egészre. Felsőbbrendűnek gondolják magukat, akik bármit megtehetnek. Semmiféle tisztelet nincs bennük a természet vagy felénk. Gójnak hívnak minket, és röhögnek, hogy miután otthagyták a halom szemetet, majd mi, gójok eltakarítjuk.

Nekik nem azt jelenti a psy- és hippikultúra, mint nekünk. Izraelben a férfiaknak három évet, a nőknek két évet kötelezően a hadseregben kell szolgálniuk. Sokan a háborús bűnök elkövetése után megindulnak utazni, és traumalevezetésként táncolnak, valamint keménydrogokat fogyasztanak. Sokan közülük a fesztivál előtt még lövöldöztek az emberekre Gázában vagy Libanonban, utána idejönnek, és hozzák ezt a halálenergiát.

Ők nem akarnak művészkedni, kertészkedni vagy kommunát alapítani, mint mi. Csak idejönnek a rengeteg pénzükkel, és messze az otthontól teljesen kiadják magukból a feszültséget. Idén is megszúrták egymást mindenki szeme láttára a Mainstagen. Illetve alvás közben valaki kirabolt: elvették az övtáskámat. Sosem történt még velem ilyen.

El is ment a kedvem. Jövőre csak kis fesztiválokra fogok menni: S.U.N., Manas, Nomád és egyebek. Ezeket nagyon élveztem, és semmi probléma nincs velük; csak pár ezer ember van, és mindenki ismer körülbelül mindenkit. Biztonság van, szabadság és szeretet. Sajnos ez már Ozoráról nem mondható el.