Az út persze göröngyös volt: próbálkoztak a marxizmussal, a kommunizmussal, ám ezek nem bizonyultak alkalmas eszköznek a világuralom megteremtésére. A kapitalizmus célravezetőbb módszer - főleg az úgynevezett szocializmusok összeomlása után. Amit tehát eufemisztikusan globalizációnak, Új Világrendnek, kevésbé eufemisztikusan Amerikai Világbirodalomnak neveznek, az valójában a Zsidó Világbirodalom.

Ha nem ebben a korszakban élnénk, és nem volnánk szenvedő alanyai az új hatalom kiépítésének, azt mondhatnánk, nem nagy ügy, a történelem már csak ilyen, mindig alakulnak nagy birodalmak, amelyek virágoznak egy ideig, majd elbuknak. A baj az, hogy hazánknak ebben a birodalomban igen csak alávetett szerep jut, ha ugyan fennmaradhat egyáltalán: hiszen az uralkodó nép amolyan "második számú", "biztonsági" szállásterületének van kijelölve.

Szerencsések azok az államok, amelyek csak hűbéri függésben vannak a birodalomtól, vagy "félgyarmati" státuszt élvezhetnek. Sajnos nekünk teljesen be kellene tagozódnunk, el kellene tűnnünk. Néha azzal mentegetem a Fideszt és Orbán Viktort, ő valójában látja a birodalom elképesztő erejét és erőszakosságát, és úgy gondolja, az ellenállás teljesen reménytelen. A maximum, ami elérhető: egyfajta tisztességes kiegyezés, melynek keretében megtűrnek minket, esetleg valamilyen félautonóm státusz is kiverekedhető. Ehhez azonban Orbán Viktornak hatalomra kell jutnia valahogyan, ami persze lehetetlen a világ urainak jóváhagyása nélkül. Ezért el kell menni hozzájuk, Tom Lantoshoz, meg Izraelbe is, el kell menni, és áldozni kell az uralkodó nép holocaust-templomaiban is néha...

Ha ez az ára annak, hogy egy kicsivel több jogot vívjon ki a magyarság számára a Birodalmon belül, akkor ez talán megéri. Na és persze nyilván neki is megéri. Mármint Orbán Viktornak. Vagy bárkinek, aki kiegyezés, kompromisszumok útján akar jobb jövőt biztosítani ennek a szerencsétlen népnek. Kádár János is ugyanezt csinálta, csak ő a Szovjet Birodalom keretei között tágítgatta szűkre szabott szabadságunk kereteit. Legalábbis ezt állítják Kádár hívei. Más kérdés, hogy az oroszlán és az antilop ritkán köt kompromisszumot. És általában a kompromisszumoknak - árulásoknak - mindig súlyos ára van, amelyet sokszor utódainknak kell kifizetni.

Persze mint minden kialakuló világbirodalom esetében, itt is felléptek az ellenfelek. Veszedelmesek és kevésbé veszedelmesek. A kiépülő birodalom eddigi legkomolyabb ellensége kétségkívül Adolf Hitler volt. Aki valami olyasmit jelent a világ urai számára, mint Hannibál jelentett a rómaiak számára. A bátor és elszánt, roppant okos pun hadvezér kis híján legyőzte Rómát. Ezt soha nem tudták megbocsátani neki: több, mint 50 esztendővel legyőzése után is a teljesen jelentéktelen Karthágó volt a fő ellenség, amelyet el kellett pusztítani, és be kellett sózni.

Hasonló a helyzet ma is: több, mint 60 évvel a második világháború után még mindig a náci Németország és Adolf Hitler a fő-fő gonosz. A háborús propagandagépezet még mindig üzemel. Persze, mert Hitler nagyon korán és világosan felismerte, hogy milyen veszélyeket rejt magában hazájára nézve a zsidók vezetése alatt álló birodalom felemelkedése. Mások ezt nem vették észre, vagy pedig észrevették, de úgy ítélték meg, érdekeiket szolgálja az új hatalom kiépülése. Sztálin például pontosan megértette, miről van szó, de úgy gondolta, Németország nagyobb veszélyt jelent számára, mint a még csak épp születőben lévő új birodalom. Amely egyébként sem fogja soha kiterjeszteni befolyását a Szovjetunióra - döntötte el, és ennek szellemében is cselekedett. /Már a háború előtt leszámolt a kommunista zsidó vezetőkkel./

Napjainkban a terjeszkedő birodalom az iszlám világ elfoglalására készül. A hódítók kezére játszik, hogy a muszlimok nem egységesek, és a több évszázados idegen uralom következtében az arab-iszlám civilizáció fejlődése megrekedt. A hit azonban erőt ad az ellenálláshoz. A "Róma elleni harc" szimbolikus alakjává Oszama bin Laden vált. Az első számú "terrorista". De hát mindenki "terrorista", aki ellenáll a világbirodalom kiépülésének és terjeszkedésének. Fontos még Oroszország és Kína szerepe: mindkét hatalom egyelőre roppant óvatos, de jól láthatóan egyik sem szeretne betagozódni a "világállamba". Talán sikerül nekik függetlenségüket megőrizniük. Kérdés, eltűri ezt a világbirodalom, vagy mindenkitól teljes behódolást követel? De ami a legfontosabb: meddig áll fönn vajon ez a birodalom? Kibirjuk-e mi, magyarok ezt is? Túléljük őket? Nos, a Római Birodalom több, mint fél századon át uralta a Földközi-tenger medencéjét és annak környékét. Nagy Sándor birodalma azonban igazán csak néhány évtizeden át élte fénykorát. Azután részeire esett szét. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.