Kedves Kurucok!
Április 17-én reggel 7:35-től 7:39-ig volt egy beszámoló a 4.16.-i „Élet menetéről” az "MR1" Kossuth rádión.
Utóbb legépeltem az archívumból http://real1.radio.hu/kossuth/, és mellékelve elküldöm, mert igencsak tanulságos, pl. az áldozatokról a KNESZET jelen levő alelnöke egyértelműen 400.000-et mond, miközben a többiek 600.000-ról beszélnek, e 4 perces híren belül is.
üdv
BK

600 fehér virágot dobtak este a Dunába Budapestnél a holokauszt mintegy 600.000 áldozatának emlékére. Rájuk emlékeztek tegnap több rendezvényen. Magyarországon 1944-ben, április 16-án jelent meg az a rendelet, amely megfosztotta vagyonuktól a zsidókat. 2000 óta ez a nap a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja.

Bereg Patrícia összeállítása

Egyházi és világi méltóságok emlékeztek meg a holokauszt áldozatairól a pesti vascipő-emlékműnél. Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója a fasiszta eszméjének újjáéledéséről beszélt.
Miért gondolják az újnyilas buzgalmárok és reinkarnálódott vérnácik, a rasszista bajkeverők, hogy ezek az órák az 1944-es időt mutatják? Hadd mondjuk meg nekik: tévednek. Nem csak a világ, és benne Európa változott meg az elmúlt hatvan évben, hanem a zsidóság is. Mert ez a zsidó közösség már merőben új tulajdonságokat mutat fel a népek körében, megjelenítette bátor győzni tudását, megírta a hazateremtés mítoszát, a globalizált tudomány végeláthatatlan regényét. Magyarországon is készül a jövőre. Például azzal, hogy szimbiózis és tolerancia jegyében kongresszust hív egybe, kifejezetten az azonos szellem és közös célok megfogalmazása érdekében. Persze az idők során a fasiszta ágálók is mások lettek. Fantáziájuk talán elég egy Árpád-sávos gárda megvalósításához, sőt az is előfordulhat, hogy lángra gyújtanak néhány szemeteskukát, esetleg hátulról körbetáncolják totemmadarukat, de igazi, elismert becsülethez (?) nincs, nem is lehet erejük.

Beszámolók szerint Zoltai Gusztáv beszéde alatt egy fekete ruhás kopasz férfi botránykeltően viselkedett az emlékműnél, de a rendőrök rabomobilban elszállították.

Colette Avital, az izraeli parlament, a KNESZET alelnöke így emlékezett meg az élet menetén az áldozatokról:

„We are here to commemorate and to say caddish for four hundred thousand innocent, and optimistic Hungarian Jews, first assembled in suffocating ghettos and than deported."
„Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk mintegy négyszázezer ártatlan és optimista magyar zsidóról, akiket először fullasztóan zsúfolt gettókba tereltek, majd deportálták őket, és végül Adolf Eichmann elgázosította őket Birkenauban” – mondta Colette Avital.
Lomnici Zoltán egy korábbi megemlékezésen hallott történetet idézett fel. „A rabbi felidézte annak a kétesztendős rokon kislánynak az emlékét, akit az egyik haláltáborban meggyilkoltak, és feltette a kérdést, hogy vajon ez az ártatlan gyermek milyen veszélyt jelentett a társadalomra. A kétesztendős kislány és a sokmillió ártatlan sorstársa azért halt meg, mert nem tudtak gátat szabni az embertelen nézetek terjedésének. Emlékük előtt úgy tisztelgünk méltóképpen, ha nemet mondunk az erőszakra, és a szélsőséges eszmékre. Én ennek az esetnek a hatására is fordultam 2 évvel ezelőtt az alkotmánybírósághoz, és kértem, hogy a gyűlöletbeszéd tekintetében értelmezze az alaptörvényt, és néhány hónappal ezelőtt a MAZSIHISZ-szel közös törvényjavaslatot nyújtottunk be, amely ugyancsak az alkotmánybíróságra került. Bízunk abban, hogy ezeket a jogszabályokat végül hatályba is lehet majd léptetni.

Székely János püspök Erdő Péter bíboros-prímás képviseletében azokról emlékezett meg, akik a vészkorszakban akár életük árán is mentették az üldözötteket. Mint mondta, a gyilkosokban az istentelen pogányság, míg az embermentőkben a mélyen megélt keresztény hit munkálkodott. Szavai szerint arra kell törekednünk, hogy olyan keresztények legyünk, akik bármikor, ha kell, életüket adják embertársukért.

A megemlékezés végén hatszáz fehér virágot szórtak a Dunába a hatszázezer magyarországi holokauszt-áldozat emlékére. Az Élet menete fáklyás felvonulást idén tartották meg hatodik alkalommal Budapesten.