Mi történik olyankor, ha egy ország történelmét rá lehet írni egy rizsszemre, ráadásul zsírkrétával? Nos, abban az esetben, ha ez az adott népet nagyon frusztrálja, többnyire két eshetőség valószínűsíthető: fantáziál hozzá, vagy másoktól lopkodja össze a kívánt többletet. Megszokhattuk már, hogy a tót atyafiakra mindkettő jellemző. Ezúttal az utóbbi esetre hozunk fel egy újabb - sajnos sokadik - példát.

A SME cikke közvetlenül a „Skultéty-ügy” után íródott, így a bevezetőben óvatosan próbálnak fogalmazni: "Gyakran nem emlékszünk meg azokról, akik beletartoznak a történelembe. Még ha nem is a szlovákba, de az osztrák-uhorba biztosan. Karol Jozef Hadik, Ján Andrej Benovsky, Ján Lipsky és mások. Nevezzük el őket „földijeinknek”, hogy kikerüljük az értelmetlen veszekedéseket, hogy inkább a magyaroké vagy a szlovákoké." (Persze a „földinkkel” azt akarják sugallni, hogy a „miénk”, tehát szlovák. Régi tót trükk - a szerk.)

"Karol Jozef Hadik"
Tehát nagy meglepetés nem érhetett bennünket, hogy miután megtudtuk, hogy Hadik András „szlovák” volt, így egyértelműen a fia, Hadik Károly József is „szlovák”. Pontosabban Karol Jozef Hadik. De adjuk is vissza a szót az ország-, történelem-, himnusz- és címerrablóknak:
"Karol Jozef Hadik a törökök elleni háborúk után ezredes. A franciák elleni harcokban való kiváló teljesítményért megkapta a katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjét. Altábornagyként részt vett a franciák elleni Marengói csatában, ahol súlyosan megsebesült és néhány héttel később, 43 évesen halt meg.

"Ján Andrej Benovsky"
Következő szlovák földink, aki saját képességeinek köszönhetően feljutott a Monarchia legmagasabb posztjaira, Ján Andrej Benovsky!
Unokatestvére Móric Benovsky mindenki számára ismertebb, viszont Ján katonai szempontból sokkal jelentősebb. 17 évesen lépett be önkéntesen a hadseregbe. Altábornagyi tisztségig vitte. Az első koalíciós háború kitörésekor, 1792-ben Németalföldre vezényelték. A francia sikereket a Neerwindene melletti csata szakította félbe. A Habsburg hadsereg sikerében nem kis részben az uhor ezred is közreműködött. A legénységet főleg szlovákok alkották. 1794-ben ítélték neki oda a 31. gyalogezredet, ami nagy megtiszteltetés volt az uralkodói udvartól. Csak néhány szlovák földinknek sikerült ilyet elérni. Benovsky Bratislavában halt meg utódok nélkül.

"Ján Lipsky"
Elsősorban katonának vallotta magát, de a térképeivel vált híressé: Ján Lipsky.
Részt vett a törökellenes háborúkban. A Monarchia legmagasabb kitüntetését sohasem kapta meg. A csalódott Lipsky 47 éves korában nyugdíjba vonult, rossz egészségi állapotára hivatkozva. Lipsky azok után lett híres, miután megalkotta Uhorország egyetemes térképét (Lipszky János: A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára) . Lipsky Uhorország-térképe sikeres lett és elismerést váltott ki itthon és külföldön is. Bohuslav Tablic így ír róla: 'Milyen gyönyörű és mesteri térképek és ezt a művet, Uhorország és a hozzá tartozó területek, a szlovák Lipsky dolgozta ki, melyekben a megnevezések az ő nyelvükön vannak leírva.' Maga Napóleon is dicsérte a térképet."
A fenti történelemhamisítás ebben a könyvben jelent meg: Vojtech Dangl, Vladimir Seges: Hadvezérek, Szlovákia hadtörténetének 111 személyisége

Forrás: http://www.sme.sk/c/6858412/neucia-o-nich-hoci-si-to-zasluzia-viac-ako-janosik-zabudnuti-hrdinovia.html
(Kuruc.info)
További tót történelemhamisítások: