Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított“ Dél-Afrikában. Azóta fehér farmernek lenni az országban a világ legveszélyesebb foglalkozásának számít. Amikor az ANC terroristái és a fegyveres banditák mellett még a kormány is a vesztüket és a javaikat akarja, a búrok már csak magukra számíthatnak. A HVIM egy búr farmert kérdezett a dél-afrikai állapotokról, hogy a mainstream média hazugságaival ellentétben megismerhessük a valóságot.
 |
Leon Poolman hetek óta járta Európát, amikor Szentpétervárra utazott, hogy a búr Bittereinders tagjaival együtt részt vegyen az ISL „Paladins“ konferencián. Itt kötött barátságot a HVIM delegációjával, ami lehetőséget nyújtott egy terjedelmes interjú elkészítéséhez. A vármegyések kiemelt figyelemmel hallgatták történeteit, hiszen Dél-Afrikából ritkán jutnak el hiteles hírek Európába.
Az egykor Afrika leggazdagabb régióinak számító Dél-Afrika és Rodézia iskolapéldái voltak annak, hogy a dolgos európai telepesek miként tudták felvirágoztatni a terméketlen területet. Munkájuknak köszönhetően nem csak ők, de a helyi fekete lakosság is soha nem látott jólétben élhetett. Ez a jólét természetesen nagy tömegben vonzott oda afrikaiakat a kontinens más területéről is. Társadalmuk a szegregáción és a búr vezetésen alapult, ami évszázadokig működött. A 20. század második felében azonban külső nyomásra, emberjogi mozgalmak zászlói alatt Nelson Mandela és kommunista terroristái vették át a hatalmat. A véres hatalomátvétel nem csak a fehér lakosságot sújtotta, de a velük egyet nem értő feketék is ezrével estek áldozatául a lincseléseknek, bestiális gyilkosságoknak.
Azóta a búrok elnyomásban élnek egykor virágzó országuk romjai között. A világ közvéleménye, ami aggódva figyelte az emberi jogokat az apartheid rendszer alatt, most elfordítja tekintetét, és nem vesz tudomást a farmjaikon legyilkolt búr farmerek sorsáról. A társadalmi igazságosság bajnokai semmi kivetnivalót nem látnak abban, hogy a dél-afrikai kormány legújabb törvénytervezete alapján kompenzáció nélkül lehet majd elvenni a farmerek birtokait, ha „az állam érdeke úgy kívánja“.
Maréknyi búr hazafi a Bittereinders soraiban próbálja megszervezni önvédelmüket, míg a „235“ mozgalom tagjai az önrendelkezés elősegítésével próbálják biztosítani túlélésüket a földön, amihez évszázadok óta gyökereik kötik.
Nekünk, egy kontinensnyi távolságból, korlátozottak az eszközeink, amikkel búr bajtársainkon segíteni tudunk. A legtöbb, amit tehetünk, hogy minél több helyre eljuttatjuk küzdelmük hírét, áttörve a média hallgatásának falát. Az ő sorsuk intő példa lehet számunkra, hogy mihez vezethet, ha a jószívűség kinyitja az ország határait a bevándorlók előtt - írják a vármegyések.
