Minden diktatúra az egészséges psziché jeleként értékeli az adott viszonyokhoz való alkalmazkodást, és gyanúsnak, rosszabb esetben pszichiátriai esetnek tekinti a fennálló viszonyok kritizálását. A pálmát ebben a tekintetben a szerencsére kimúlt Szovjetunió vitte el. A múlt század hatvanas éveiben alkották meg szovjet pszichiáterek azt az ideológiát, hogy aki

- eltér a konvencionális értékektől, akár feltűnő frizurával, ruhaviselettel,
- különös módon viszonyul irodalmi, képzőművészeti, vallási kérdésekhez,
- a fennálló rendszert akarja megreformálni,

egy szóval, a kollektív normától eltér, annak számolnia kell avval, hogy pszichiátriai esetnek nyilvánítják. Másképp fogalmazva: akinek nem tetszik a világtörténelem legtökéletesebb rendszere, a szovjet kommunizmus, az nem lehet normális. A szovjet pszichiátria nevet is adott ennek a "betegségnek": lappangó skizofrénia. A politika aztán rögtön ugrott erre a teóriára, és ennek az lett az eredménye, hogy a rendszer kritikusait, ha nem találtak az illető cselekedetére büntető paragrafust, elmegyógyintézetbe zárták. A hetvenes-nyolcvanas években évente 7000 ember jutott erre a sorsra. Talán legismertebb képviselőjük Vladimir Bukovszkij volt, aki mellesleg most az EU-ban látja az új Szovjetuniót. Nos, a rendszer kimúlt, evvel együtt ez az áldatlan gyakorlat is. Legalább is azt hittük.

Ismerkedjünk meg Gustl Mollath történetével.

Mollath Nürnbergben élt feleségével, Petrával, aki a Hypo-Vereinsbank befektetési tanácsadója volt. A befektetési tanácsadás oszlopos eleme volt a fekete pénzek illegális módon történő Svájcba juttatása. Azaz, a részben állami tulajdonú bank segédkezett az adócsaláshoz. Férje többször hangot adott nemtetszésének az ilyen (akár százmillió márkás nagyságrendű) praktikák miatt. Ez (is) vezetett a házasság megromlásához 2002-ben.

Az asszony följelenti férjét bántalmazás miatt (az eset a mai napig nem bizonyított), a férj pedig levélben fordul a bank vezetőihez az illegális gyakorlatok kivizsgálása ügyében, majd miután a bank részéről semmi nem történik, az ügyészséghez fordul. Az asszony megfenyegeti férjét, hogyha nem vonja vissza feljelentését, jó kapcsolatai révén bolondokházába juttatja. A házasságot 2004-ben felbontják. Az ügyészség "nem talál" okot hivatalos nyomozás folytatására a bankkal szemben, a bank viszont a törvénytelen gyakorlatot megszünteti, az érintett személyeket, köztük Petra Mollathot elbocsátja. Gustl Mollathot 2005-ben a bayreuthi elmegyógyintézetbe zárják. A vizsgálatot folytató pszichiáter kóros állapot jellemzőjeként írja le, hogy a páciens rendíthetetlenül meg van győződve arról, hogy felesége és annak kollégái törvénysértő módon folytattak befektetési tanácsadást. Ezek után Mollath éveken keresztül reménytelennek tűnő harcot folytat a bizonyítékokat lesöprő bajor igazságszolgáltatás és annak cinkosa, az egészségügy ellen, amely minden törvényességet áthágva az ügyészség partnere a kényelmetlen igazságokat kimondani akaró Mollath külvilágtól való elzárásában.

Mollath harcát végül is 2013 augusztusában siker, szinte happy end koronázza, hét év után kiengedik az elmegyógyintézetből. Gustl Mollath nem vitatja, hogy különc, izgága természetű, de nem elmebeteg, nem klinikai eset. Ügyére felfigyel a sajtó, és a kiskirályként viselkedő CSU politikai ellenfelei (Zöldek, Szabad Választók). Napvilágra kerülnek olyan részletek, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi elmeorvosi szakértők nem mernek a bíróság (ügyészség) érdekei ellen szakértői véleményt írni, mert ez a jövőbeni megbízások elvesztését jelenti számukra. Az egészet megkoronázta az alkotmánybíróság döntése, mely szerint a bajor tartományi illetve feljebbviteli bíróságok 2006 és 2011 között folyamatosan jogsértő módon viselkedtek, amennyiben nem vizsgálták kellő mélységben Gustl Mollath ügyét, a mellette szóló körülményeket nem vettek figyelembe.

Mollath ezután súlyos vádakat emel a németországi zárt osztályokon folyó gyakorlat miatt: gyógyszerek kényszeradagolásáról beszél, melynek következménye, hogy a látogatásra bejövő anyák nem ismerik meg gyerekeiket. A gyógyszerek hatása miatt tekintik a látogató hozzátartozók a pácienst tényleg bolondnak.

A szövevényes esetet természetesen csak nagy vonalakban ismertettük. Az események részletes kronológiája megtalálható a http://www.gustl-for-help.de/ honlapon.

Van Németországban egy közpénzekből és magánadományokból támogatott alapítvány, amely évente díjaz elegáns és újszerű környezetvédelmi projekteket, találmányokat. A díj neve: GreenTec-Awards. A díjakat óriási médiafelhajtás mellett adják át egy TV-gálaműsor keretében. A szabályok úgy rendelkeznek, hogy két díjazottról a zsűri, egyről pedig a közönségszavazatok döntenek. A szervezők komoly dilemma elé kerültek, amikor ez év június 7-én szembesültek a közönség akaratával. Eszerint a díjazottak közé került a Berlini Szilárdtest-Magfizika Intézet szabadalmaztatott találmánya, a Dual-fluid Reaktor (DFR). A feltalálók szerint evvel a szabadalommal évmilliókra megoldódna nemcsak Németország, hanem az egész világ olcsó atomenergia-előállítása. Ennél a reaktortípusnál nincsenek radioaktív fűtőelemek. A nukleáris energiát megolvasztott plutóniumklorid és uránklorid sók adják, így eleve ki van zárva egy Csernobil vagy Fukushima típusú nukleáris katasztrófa lehetősége. A reaktornál az eddigi reaktortípusokkal ellentétben el van különítve a hűtés, és energiatermelés. Ez többszörösére emeli a reaktor hatásfokát, 1 eurocent/kWh alatti áramtermelést tesz lehetővé. A szabadalom további előnyei:

- Fel tudja használni energiatermelésre az eddigi atomerőművek hulladékát.
- Nem termel évezredeken keresztül sugárzó hulladékot. A reaktor végtermékei 300 év múlva veszélytelenné válnak, nincs szükség szuperbiztos végleges lerakókra.
- Urán mellett tóriumot is tud használni.
- Mellékesen lehetővé teszi benzint helyettesítő mesterséges folyékony üzemanyagok gazdaságos gyártását.
- És mindezt plusz széndioxid-termelés nélkül teszi.

Természetesen egy ilyen szabadalomnak nemcsak egyszerűen gazdaságossági, hanem nemzetbiztonsági jelentősége is van. A projekt katonapolitikai vonzata: az eddigi reaktortípusok melléktermékként olyan uránt és plutóniumot termelnek, amelyek felhasználhatók atombomba gyártásához. Ez a reaktortípus ilyen mellékterméket nem termel. Elképzelhető, hogy az Atlanti-óceán túlsó partján bizonyos körök aggódva figyelik a németek újabb húzását, amely veszélyezteti a dollár-olaj monopóliumra felépített hegemóniájukat, megnehezíti továbbá újabb atombombák építését. Magától értetődő, hogy nem tilthatják meg nyíltan legnagyobb és leghűségesebb európai szövetségesüknek, hogy evvel a projekttel foglalkozzanak. A színfalak mögött azonban nyilván lázasan keresik annak lehetőségét, hogy azt elgáncsolják.

Itt egy kis kitérő következik. Aki kételkedik abban, hogy Amerika féltékenyen figyeli bárkinek, még szövetségeseinek is energiapolitikai lépéseit, és ha érdekei úgy diktálják, burkoltan beavatkozik, az emlékezzen a németországi hecckampányra az elmúlt század nyolcvanas éveiből. A nyugatnémet politika egy új típusú atomreaktort, az ún. "gyors szaporítót" kívánt energiatermelésre üzembe állítani, amely nemcsak U235 izotópot, hanem a jóval gyakoribb előfordulású U238-at is fel tudja használni energiatermelésre. Az erőmű 1985-re készült el Kalkarban, a holland határ közelében és óriási mértékben függetlenítette volna Németországot a külföldi energiaimporttól. Ekkorra azonban a Zöldek, és a nézeteiknek készségesen teret adó sajtó már olyan mértékben ellenséges hangulatot teremtettek a reaktortípus ellen, hogy a politika több éves habozás után 1991-ben véglegesen döntött, hogy az elkészült atomerőművet nem helyezik üzembe. Kalkarban a nyolcvanas években napirenden voltak a tüntetések a civilek, Zöldek, alternatív szervezetek (a "hasznos idióták") részéről, a rendőrségnek óriási erőket kellett összevonnia az objektum védelmére. A beruházás a német történelem legnagyobb gazdasági fiaskója volt. Hétmilliárd márkát emésztett fel, éves fenntartási költsége ezután is 100 millió DM-et tett ki.

Több mint 10 évnek kellett eltelnie, míg a német közvélemény megtudhatta, hogy Amerikából diszkréten befolyásolták nem csak a német belpolitikát, de a szólamok szintén élesen Amerika-ellenes Zöldeket is. A párt kulcsfigurája, Joschka Fischer is kapott rendszeres apanázst a tengerentúlról.

Térjünk vissza 2013-hoz és a Dual-fluid Reaktorhoz. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Fukushima ürügyén a Merkel-kormány célul tűzte ki az atomenergia-termelés teljes leépítését. Ez megint csak egy olyan lépés, hogy az USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, Kína röhögnek a markukba. A sajtó ehhez muníciót szolgáltatva tovább szítja az atomenergia-ellenes közhangulatot.

A GreenTec-Awards ezek után ahelyett, hogy tapsikolt volna egy ilyen környezetbarát atomenergia-termelő projekt láttán, igen furcsa lépésre szánta el magát. Utólagosan megváltoztatta a kiírási szabályokat, és arra hivatkozva, hogy végső soron mindenről a zsűri dönt, törölte a Dual-Fluid Reaktort a díjazottak közül. A projekt benevezői, a Szilárdtest-Magfizika Intézet munkatársai az alapítványnak ezt a döntését bíróságon támadták meg. Az illetékes berlini bíróság az intézetnek adott igazat, és kötelezte az alapítványt, hogy engedje a DFR-projektet az eredeti kiírásnak megfelelően az augusztus 31-i gálaműsorban szerepelni. A GreenTec-Awardsnak az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült egy feljebbviteli bíróságon ezt a döntést megtorpedóznia. Az intézet természetesen ez ellen is fellebbezett, de a döntésre már nem kerülhetett sor augusztus 31-e előtt.

Ám mindevvel a GreenTec-Awards illetékesei, illetve a háttérből irányító erők óriási öngólt lőttek. Míg korábban szakmai berkeken kívül senki nem tudott a DFR-projektről, a furcsa bánásmód miatt egy csapásra közismertté lett. A főáramú sajtó is több esetben foglalkozott úgy a technológiával, mint a nevében környezetbarát, tetteiben evvel ellentétes módon cselekvő alapítvánnyal. Töredezni látszik továbbá a korábban egységes atomenergia-ellenes konszenzus is, főleg műszaki, gazdasági szempontok miatt kérdőjelezik meg a Merkel-kormány döntésének helyességét.

Németországban egyre fokozódik az elégedetlenség a fokozatosan romló viszonyok miatt. Magyar szemmel nézve persze mi örülnénk, ha csak annyi gondunk volna, de hát ők nem a magyarokhoz, hanem korábbi életszínvonalukhoz mérik magukat. Helyesebb volna itt életminőségről, mint életszínvonalról beszélni. Az életminőségbe beletartozik az életszínvonal mellett a közbiztonság, a valóban élhető élet lehetősége multikultimentes közegben, demokratikus közélet, pluralista sajtó, munkahelyek rendelkezésre állása. Nos, ezeken a területeken 20 éve fokozatosan romlik a helyzet Németországban. Akárhány sajtóorgánum is van, a rázósabb témáknál mind ugyanazt fújják. Ugyanez az egyenirányított sajtó pedig mindent megtesz azért, hogy nehogy felüsse fejét valami olyan politikai mozgalom, amely megtöri a jelenlegi kartellt. Sőt, az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a német sajtó erős támogatásban részesített pszeudo-ellenzéki mozgalmakat, pártokat, jól tudván, ezek csak gyöngítik a tényleges nemzeti ellenzéket. Ilyen mozgalom volt pl. Ronald Schill "PRO" nevű mára már megszűnt pártja, a jelenlegi "PRO NRW" mozgalom, a "Kalózok", egyes keresztény ihletésű törpepártok. A szövetségi választásokat megelőző egy évben konjunktúrája van ezeknek a kis pártoknak. A sajtó pozitív színben tünteti fel vezetőiket, teret ad szimpatikus gondolataiknak.

Ilyen háttér mellett alakult meg az AfD is, melynek fő témája az euró (jogos) kritikája. A média tette a dolgát, népszerűsítette a mozgalmat, egészen addig, amíg valakik a háttérben rá nem jöttek, hogy a párt az 5%-os küszöböt leküzdve bekerülhet a 2013. szeptember 22-i választások során a szövetségi parlamentbe. Innentől fogva a média visszafogottabb lett támogatásával. Az ellenszelet meg kellett éreznie a párt vezetőjének, Bernd Lucke gazdaságtudományi professzornak is. Augusztus 24-én szélsőbaloldali fiatalok megtámadták a párt brémai rendezvényét, szétverték a tribünt, emberi életet is veszélyeztettek. Az esetet a Zöldek részéről jövő diszkrét biztatás előzte meg a randalírozók felé. Azóta Lucke többször hangot adott véleményének, hogy a közvélemény-kutatók lefelé manipulálják a párt támogatottságát.

Ismerős, mondjuk mi itt Budapestről.

Szeptember 22-én elválik, marad-e a parlamentben a jelenlegi pártkartell, avagy kap egy új színfoltot az AfD-vel.

Bálint József,
2013. szeptember