Valamelyik (ne kérdezzék az olvasók, melyik: a fene se követi a hazai „sztárvilágot”) TV-adó sztárjai Dél-Afrikából tudósítanak „On the spot” blogjukban. A legújabb részben a következőt olvastuk:
„....milliók élnek nyomornegyedekben, bádogvárosokban, az ország fele vidéken, sok esetben törzsi körülmények között törzsi szokásokkal. Például úgy válik férfivá a dél-afrikai férfiak fele, hogy egy éles késsel körülmetélik, három-négy-öt-hat hétig egy szalmakunyhóban él a falun kívül, testvérei viszik neki a kaját, aztán, amikor meggyógyul, kijön a bozótból, megfürdik, és lefekszik valakivel, akit biztosan nem akar feleségül venni, hiszen arra használta, hogy megtisztuljon. Magyarul megerőszakol egy lehetőleg fiatal lányt. Sok esetben legalábbis ez történik. És talán nem véletlen, hogy Dél-Afrikában regisztrálják a legtöbb megerőszakolást, ennek persze más okai is vannak, kezdve azzal, hogy a férfi otthon ül munka nélkül – ám férfivá váltan –, és egyszerűen bizonyítani akarja, elsősorban saját magának, aztán a többieknek, hogy ő hordja a nadrágot. Így.”
Értsd: a nigger fiúk úgy válhatnak felnőtté, ha megerőszakolnak egy nőt. (Ráadásul mindezt egy rászízmussal igazán nem vádolható, balliberális sztár-páros állítja...) Ennek fényében miért is kellene emberinek neveznünk a „kultúrájukat”? Ez egy barbár, ember alatti életforma (olyan, mint a [deviáns]cigány), amelynek képviselői egyszerűen nem egyenértékűek velünk, és még csak embernek sem tekintendők.
Ha már balliberálisokról van szó, érdemes idézni a mai Népszabadság Utazás-mellékletének „Dél-Afrika: Szivárványszeglet” című, a Függelékben található cikkének árulkodó gondolatát: „A maroknyi fehér ember apartheidpolitikáját eltörölte a Mandela vezette szabadságharc. De sokak szemében az igazi reváns majd csak a szépkorú Nelson földi létének végén következhet be, amikor az utolsó sápadt arcút is elkergeti a népharag.” Értsd: még a fajvédő Néphazugság is kénytelen elismerni azt, hogy az ottani feketék ki akarják irtani, de legalábbis el akarják űzni a fehéreket. (Az anyag amúgy tipikus hazudozós-turistacsalogatós; a polkorrektség jegyében egy büdös szót nem szól arról, hogy az országban netalán veszélyek is fenyegetnék a gyanútlan turistákat.)
„....milliók élnek nyomornegyedekben, bádogvárosokban, az ország fele vidéken, sok esetben törzsi körülmények között törzsi szokásokkal. Például úgy válik férfivá a dél-afrikai férfiak fele, hogy egy éles késsel körülmetélik, három-négy-öt-hat hétig egy szalmakunyhóban él a falun kívül, testvérei viszik neki a kaját, aztán, amikor meggyógyul, kijön a bozótból, megfürdik, és lefekszik valakivel, akit biztosan nem akar feleségül venni, hiszen arra használta, hogy megtisztuljon. Magyarul megerőszakol egy lehetőleg fiatal lányt. Sok esetben legalábbis ez történik. És talán nem véletlen, hogy Dél-Afrikában regisztrálják a legtöbb megerőszakolást, ennek persze más okai is vannak, kezdve azzal, hogy a férfi otthon ül munka nélkül – ám férfivá váltan –, és egyszerűen bizonyítani akarja, elsősorban saját magának, aztán a többieknek, hogy ő hordja a nadrágot. Így.”
Értsd: a nigger fiúk úgy válhatnak felnőtté, ha megerőszakolnak egy nőt. (Ráadásul mindezt egy rászízmussal igazán nem vádolható, balliberális sztár-páros állítja...) Ennek fényében miért is kellene emberinek neveznünk a „kultúrájukat”? Ez egy barbár, ember alatti életforma (olyan, mint a [deviáns]cigány), amelynek képviselői egyszerűen nem egyenértékűek velünk, és még csak embernek sem tekintendők.
Ha már balliberálisokról van szó, érdemes idézni a mai Népszabadság Utazás-mellékletének „Dél-Afrika: Szivárványszeglet” című, a Függelékben található cikkének árulkodó gondolatát: „A maroknyi fehér ember apartheidpolitikáját eltörölte a Mandela vezette szabadságharc. De sokak szemében az igazi reváns majd csak a szépkorú Nelson földi létének végén következhet be, amikor az utolsó sápadt arcút is elkergeti a népharag.” Értsd: még a fajvédő Néphazugság is kénytelen elismerni azt, hogy az ottani feketék ki akarják irtani, de legalábbis el akarják űzni a fehéreket. (Az anyag amúgy tipikus hazudozós-turistacsalogatós; a polkorrektség jegyében egy büdös szót nem szól arról, hogy az országban netalán veszélyek is fenyegetnék a gyanútlan turistákat.)
A teljes cikk:
Johannesburg - Frankfurt, Boeing 747-es
Maradtunk volna még. Legalább a döntőig. Olvastuk a magyar sajtóban meg hallottuk az otthoniaktól a legfrissebb johannesburgi rémtörténeteket, helyiek levelezőlistájára is felkerültünk még az utazás előtt, így onnan is értesültünk a brutális rablásokról, gyilkosságokról (állítólag hatvan embert ölnek meg naponta), elektromos drótkerítések között laktunk, sajnáltuk a francia tévétársaságot, akiktől mindent elloptak, és szerencsésnek éreztük magunkat: Eszterre gengszterek vigyáztak a legsúlyosabb negyedekben, ahonnan amúgy nem jött volna ki élve a saját lábán - állította a rendőrfönök, akit még legelső napunkon látogattunk meg. Minden nap életjel-sms-eket kellett küldenünk a családjainknak, hogy jól vagyunk-e, nem esett-e bajunk és így tovább, ez megszokott az On The Spot-forgatásokon, aztán kaptunk egy sms-t, hogy egy kedves iskolatársunk a filmművészetiről meghalt otthon autóbalesetben. Ilyenkor nem nagyon tudjuk hova tenni a dolgainkat, az életjel-smstől a fegyveres gengsztereken át a budapesti balesetig, csak remélhetjük, hogy valami felfoghatatlan rendszer alapján valaki vigyáz ránk.
Van egy rémes vicc Dél-Afrikában: mi a különbség a rasszista és a turista között? Két hét. Éppen két hetet töltöttünk el Dél-Afrikában, és nem fogjátok elhinni: nem lettünk rasszisták. Sőt. Mi lett volna, ha minket rabolnak ki, ha minket erőszakolnak meg, ha minket fenyegetnek meg egy hideg pisztolycsővel a halántékunkon? Rasszisták lennénk? Nem tudom, nem hiszem, remélem, hogy nem. Ugye ez nem így működik? Biztosan nem feltétlenül, találkoztunk Terivel és Karcsival, akiket pár éve fekete fegyveresek tartottak fogva órákon át a gyerekeikkel együtt, amíg kipakolták az egész házat. Előtte és azóta is misszionárius munkát végeztek/nek afrikai országokban feketék között, és segítik a környékükön élő szegényeket is, akik persze, történetesen, nagyon is történetesen, feketék. Most már van egy-két fehér nyomornegyed is, olyan koszosak a gyerekek, hogy elsőre feketéknek néznénk őket, aztán kiderül, hogy fehér családok odáig csúsztak, mint rengeteg fekete: bádogviskók és sátrak az otthonaik. Először úgy gondoltam, Dél-Afrikában majd megértjük, hogy mi az a rasszizmus, miért, hogyan alakul és fajul eddig és addig, és hogyan lehet az Apartheid után egy olyan országot kitalálni, csinálni, ahol most foci-vb-t rendeznek, és sokkal jobb klubokban buliznak, mint Budapesten bárki. Közben milliók élnek nyomornegyedekben, bádogvárosokban, az ország fele vidéken, sok esetben törzsi körülmények között törzsi szokásokkal. Például úgy válik férfivá a dél-afrikai férfiak fele, hogy egy éles késsel körülmetélik, három-négy-öt-hat hétig egy szalmakunyhóban él a falun kívül, testvérei viszik neki a kaját, aztán, amikor meggyógyul, kijön a bozótból, megfürdik, és lefekszik valakivel, akit biztosan nem akar feleségül venni, hiszen arra használta, hogy megtisztuljon. Magyarul megerőszakol egy lehetőleg fiatal lányt. Sok esetben legalábbis ez történik. És talán nem véletlen, hogy Dél-Afrikában regisztrálják a legtöbb megerőszakolást, ennek persze más okai is vannak, kezdve azzal, hogy a férfi otthon ül munka nélkül – ám férfivá váltan –, és egyszerűen bizonyítani akarja, elsősorban saját magának, aztán a többieknek, hogy ő hordja a nadrágot. Így. És amúgy is, szórakozás, minden más helyett, ami egy a térképen sem jelölt afrikai faluban nem is létezik. Ezt egy East London-i nőket védő egyesület vezetője, Leslie Ann Foster mesélte, akivel együtt dolgoztunk néhány napig... (Lesliet pár éve jelölték a Nobel-díjra is, nem kapta meg – még.) Például segített megszervezni, hogy lefilmezhessünk egy férfivá válási ceremóniát, a kecske torkának elvágásától a körülmetélésig.
Visszatérve: azt hittem, itt majd megértjük a rasszizmus természetét. Hát nem nagyon. Ez van. Otthon is, itt is, az újságokban is, még Londonban is, mindenhol, az egész világon, az oviban is: ha vannak a szőke- meg a feketehajúak, és az egyikből kevesebb van, külön játszanak majd. Persze, ha megismerik egymást, talán már más a helyzet. Dél-Afrika ennél sokkal érdekesebb és bonyolultabb. 350 évvel ezelőtt kellene kezdeni, hogy megértsük, miért mi történt ebben az országban, és mára miért itt nyílt a legnagyobbra az olló a szegények és a gazdagok között, miért ölnek meg évente úgy 20 ezer embert (ez több, mint ahányat Afganisztánban, pedig ott háború van), miért engedi a fekete klubban a biztonsági ember, hogy a fehér fiú Európából táncoljon a hangfalon, és miért parancsolja le a fekete srácot azonnal, miért van még mindig alig vegyes házasság (mármint fekete-fehér), miért ekkora a kulturális különbség vagy sok esetben civilizációs szakadék, és mi lesz itt öt év múlva: egy dinamikusan fejlődő afrikai csoda, vagy egy Zimbabwe szintjére süllyedt ország véres polgárháborúval?
Vége ennek a résznek, mármint a forgatásnak, most két hét folyamatos vágás, hogy a foci vb döntője előtt két nappal láthassátok a filmet, amely jó esetben felteszi a fenitek közül a legégetőbb kérdéseket, és valami válaszlehetőségeket is vázol Dél-Afrika legizgalmasabb helyszíneiről, legérdekesebb embereivel. Még nyolc óra, és reggelre Frankfurtba érünk. Egy pohár vodka-narancsot szopogatok, hogy tudjak aludni. Nem tudom, Eszter mit iszik, azt hiszem, semmit (miközben a fehér srác a hangfalon táncolt, ő sem vizet ivott), sorokkal előttem ül, nem volt két hely egymás mellett. Talán reggel még írunk, annyi minden történt velünk Dél-Afrikában...
On The Spot – A helyszín: Dél-Afrika
július 8. csütörtök 22:30 Spektrum
július 9. péntek 22:00 Sport1
Maradtunk volna még. Legalább a döntőig. Olvastuk a magyar sajtóban meg hallottuk az otthoniaktól a legfrissebb johannesburgi rémtörténeteket, helyiek levelezőlistájára is felkerültünk még az utazás előtt, így onnan is értesültünk a brutális rablásokról, gyilkosságokról (állítólag hatvan embert ölnek meg naponta), elektromos drótkerítések között laktunk, sajnáltuk a francia tévétársaságot, akiktől mindent elloptak, és szerencsésnek éreztük magunkat: Eszterre gengszterek vigyáztak a legsúlyosabb negyedekben, ahonnan amúgy nem jött volna ki élve a saját lábán - állította a rendőrfönök, akit még legelső napunkon látogattunk meg. Minden nap életjel-sms-eket kellett küldenünk a családjainknak, hogy jól vagyunk-e, nem esett-e bajunk és így tovább, ez megszokott az On The Spot-forgatásokon, aztán kaptunk egy sms-t, hogy egy kedves iskolatársunk a filmművészetiről meghalt otthon autóbalesetben. Ilyenkor nem nagyon tudjuk hova tenni a dolgainkat, az életjel-smstől a fegyveres gengsztereken át a budapesti balesetig, csak remélhetjük, hogy valami felfoghatatlan rendszer alapján valaki vigyáz ránk.
Van egy rémes vicc Dél-Afrikában: mi a különbség a rasszista és a turista között? Két hét. Éppen két hetet töltöttünk el Dél-Afrikában, és nem fogjátok elhinni: nem lettünk rasszisták. Sőt. Mi lett volna, ha minket rabolnak ki, ha minket erőszakolnak meg, ha minket fenyegetnek meg egy hideg pisztolycsővel a halántékunkon? Rasszisták lennénk? Nem tudom, nem hiszem, remélem, hogy nem. Ugye ez nem így működik? Biztosan nem feltétlenül, találkoztunk Terivel és Karcsival, akiket pár éve fekete fegyveresek tartottak fogva órákon át a gyerekeikkel együtt, amíg kipakolták az egész házat. Előtte és azóta is misszionárius munkát végeztek/nek afrikai országokban feketék között, és segítik a környékükön élő szegényeket is, akik persze, történetesen, nagyon is történetesen, feketék. Most már van egy-két fehér nyomornegyed is, olyan koszosak a gyerekek, hogy elsőre feketéknek néznénk őket, aztán kiderül, hogy fehér családok odáig csúsztak, mint rengeteg fekete: bádogviskók és sátrak az otthonaik. Először úgy gondoltam, Dél-Afrikában majd megértjük, hogy mi az a rasszizmus, miért, hogyan alakul és fajul eddig és addig, és hogyan lehet az Apartheid után egy olyan országot kitalálni, csinálni, ahol most foci-vb-t rendeznek, és sokkal jobb klubokban buliznak, mint Budapesten bárki. Közben milliók élnek nyomornegyedekben, bádogvárosokban, az ország fele vidéken, sok esetben törzsi körülmények között törzsi szokásokkal. Például úgy válik férfivá a dél-afrikai férfiak fele, hogy egy éles késsel körülmetélik, három-négy-öt-hat hétig egy szalmakunyhóban él a falun kívül, testvérei viszik neki a kaját, aztán, amikor meggyógyul, kijön a bozótból, megfürdik, és lefekszik valakivel, akit biztosan nem akar feleségül venni, hiszen arra használta, hogy megtisztuljon. Magyarul megerőszakol egy lehetőleg fiatal lányt. Sok esetben legalábbis ez történik. És talán nem véletlen, hogy Dél-Afrikában regisztrálják a legtöbb megerőszakolást, ennek persze más okai is vannak, kezdve azzal, hogy a férfi otthon ül munka nélkül – ám férfivá váltan –, és egyszerűen bizonyítani akarja, elsősorban saját magának, aztán a többieknek, hogy ő hordja a nadrágot. Így. És amúgy is, szórakozás, minden más helyett, ami egy a térképen sem jelölt afrikai faluban nem is létezik. Ezt egy East London-i nőket védő egyesület vezetője, Leslie Ann Foster mesélte, akivel együtt dolgoztunk néhány napig... (Lesliet pár éve jelölték a Nobel-díjra is, nem kapta meg – még.) Például segített megszervezni, hogy lefilmezhessünk egy férfivá válási ceremóniát, a kecske torkának elvágásától a körülmetélésig.
Visszatérve: azt hittem, itt majd megértjük a rasszizmus természetét. Hát nem nagyon. Ez van. Otthon is, itt is, az újságokban is, még Londonban is, mindenhol, az egész világon, az oviban is: ha vannak a szőke- meg a feketehajúak, és az egyikből kevesebb van, külön játszanak majd. Persze, ha megismerik egymást, talán már más a helyzet. Dél-Afrika ennél sokkal érdekesebb és bonyolultabb. 350 évvel ezelőtt kellene kezdeni, hogy megértsük, miért mi történt ebben az országban, és mára miért itt nyílt a legnagyobbra az olló a szegények és a gazdagok között, miért ölnek meg évente úgy 20 ezer embert (ez több, mint ahányat Afganisztánban, pedig ott háború van), miért engedi a fekete klubban a biztonsági ember, hogy a fehér fiú Európából táncoljon a hangfalon, és miért parancsolja le a fekete srácot azonnal, miért van még mindig alig vegyes házasság (mármint fekete-fehér), miért ekkora a kulturális különbség vagy sok esetben civilizációs szakadék, és mi lesz itt öt év múlva: egy dinamikusan fejlődő afrikai csoda, vagy egy Zimbabwe szintjére süllyedt ország véres polgárháborúval?
Vége ennek a résznek, mármint a forgatásnak, most két hét folyamatos vágás, hogy a foci vb döntője előtt két nappal láthassátok a filmet, amely jó esetben felteszi a fenitek közül a legégetőbb kérdéseket, és valami válaszlehetőségeket is vázol Dél-Afrika legizgalmasabb helyszíneiről, legérdekesebb embereivel. Még nyolc óra, és reggelre Frankfurtba érünk. Egy pohár vodka-narancsot szopogatok, hogy tudjak aludni. Nem tudom, Eszter mit iszik, azt hiszem, semmit (miközben a fehér srác a hangfalon táncolt, ő sem vizet ivott), sorokkal előttem ül, nem volt két hely egymás mellett. Talán reggel még írunk, annyi minden történt velünk Dél-Afrikában...
On The Spot – A helyszín: Dél-Afrika
július 8. csütörtök 22:30 Spektrum
július 9. péntek 22:00 Sport1
Függelék: a Népszabó turistacsalogatója:
Dél-Afrika: Szivárványszeglet
Afrika alsó csücskét hívják így. Bizonyos források szerint azért, mert minden bőrszín minden árnyalata megtalálható a Dál-Afrikai Köztársaságban, mások szerint azért, mert ez az a hely, ahonnan a jóisten mintát vett az égi diadalív koloritjának kreatív megjelenítéséhez.
Ma már tudjuk, hogy mindez légből kapott mendemonda: szivárvány a dél-afrikai zászló színeinek optikai reprodukciója a légkörben, s aki megpillantja, annak legtitkosabb kívánsága teljesül. Mondjuk az, hogy kedvenc csapata jut a döntőbe a futball-vébén.
FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM
Namíbiával, Botswanával, Zimbabwéval, Mozambikkal és Szvázifölddel határos – mindegyik külön-külön is megérné az önálló felfedezőtúrát, de erre az európai utazónak csak akkor van esélye, ha tekintélyes helyi kapcsolatokkal rendelkezik.
Afrika két óceán mosta déli szegletének története, múltja és jelene a szélsőségek – ha nem is békés –egymás mellett élésének láncolata. A színspektrum a fehértől a feketéig tart. Az állítás és a tagadás dialektikája a háború és a béke állapotának váltóbotja a több évszázados versenypályán.
A maroknyi fehér ember apartheidpolitikáját eltörölte a Mandela vezette szabadságharc. De sokak szemében az igazi reváns majd csak a szépkorú Nelson földi létének végén következhet be, amikor az utolsó sápadt arcút is elkergeti a népharag. Pedig a szivárvány színeiből csak ez a kettő hiányzik: a fekete és a fehér.
KÖVEK, FÉMEK
A múlt század második felétől a dél-afrikai életképeket már üdítően kezdte árnyalni néhány, a feketefehér kontrasztot megtörő, többnyire érzelmes felhangokat pengető művészi alkotás. A kontinens ellenállhatatlan szépségébe, a helyiek tiszta lelkébe beleszerető, született liberális demokrata a lágyabb szívű rasszistákat is megkönnyeztette a moziban. A Távol Afrikától c. film üzenete legalábbis elgondolkoztatta a humanistákat – négy kontinensen. Mármint mindenütt, Afrika kivételével.
Az arany- és gyémántbányák mentén civilizálódott csomópontok, késő bb nagyvárosok, még később turistaparadicsomok halálra dolgoztatott és kínzott rabszolgák csontjaira épültek, és biztos forrásból származó információk szerint a Krueger aranyérméinek vöröses árnyalata az értük hullajtott vértől nyerte színét.
(A legismertebb és legrégibb befektetési célú újkori aranyérme a 22 karátos Krugerrand, amely Dél-Afrikában hivatalos fizetőeszköz, naponta változó névértékkel.)
Fokváros mögött húzódik az 1086 méter magas Tábla-hegy, Dél-Afrika legnagyobb turisztikai attrakciója, az ország első számú világörökségi helyszíne
FÉNYEK, HELYEK
Johannesburg, Pretoria, Durban és Fokváros – a „délafronikum” egzotikus célállomásai (nyilván véletlenül a focivébé stratégiai központjai is) igazi turisztikai Kánaán drukkerek és labdarúgás ellen beoltottak számára egyaránt.
Johannesburg – Az arany helye
Helyi nyelven EGoli, vagyis az arany helye Afrika egyetlen hivatalosan is elismert metropolisa majdnem kétezer méter magasan a tenger felett a kincskeresők célpontja évszázadok óta. A második búr háború után britek foglalták el, s ő k hozták létre a Soweto néven a feketék számára kijelölt elő várost, az apartheid egyik legvéresebb jelképét, a rendőrség által 1976-ban szétlő tt, 566 halálos áldozattal járó tüntetés helyszínét.
Innen kőhajításnyira épült Soccer City stadion az afrikai foci szentélye. A nyitómérkő zés, a negyed- és nyolcaddöntő után innen láthatjuk majd a finálé közvetítését is.
A meglehető sen veszélyesnek és közbiztonságilagmegbízhatatlannak titulált helyszín a kalandor típusú turisták kedvenc helye, nekik adrenalin(túl) termelő helynek ajánljuk.
Pretoria – Szagolni- és látnivaló
A hivatalos fő város – az ottaniak Tshwanne-nak ejtik – elsősorban szagolni-, másodsorban látnivaló hely. A jacarandafák lilába borult lombjai állítólag bódítóbbak az aranynál is. Az apartheidtörvények ellen megfogalmazott tiltakozó levél szavait felfestették az elnöki palota lépcső ire, ahol Nelson Mandela letette esküjét 1994-ben.
A Loftus Versfeld Stadion eredetileg rögbiegyüttes otthona volt, de nem csak a Kék Bikák (Blue Bulls) birtokolták, 1999-ben a dél-afrikai válogatott itt győzte le először európai ellenfelét, a svéd válogatottat. A közigazgatási központ és környéke ellenállhatatlan célpontja a látogatóknak: senki ne hagyja ki a Freedom Parkot, a Krueger Házat, a Melrose House-t és a Transvaal Múzeumot.
Durban – Az emberarcú nagyváros
Az Indiai-óceán partjának ékköve igazi emberarcú nagyváros, teli kikötő i árusokkal, nyüzsgő piacokkal a felhő karcolók tövében. Kevesen tudják, hogy itt él az Indián kívüli hinduk egyik legnagyobb diaszpórája. Krishnás közössége a legkérgesebb szívű látogatót is megérinti, észre sem veszi, máris átszellemülten énekli egy ezres befogadó képességű sátorban, ahová a tömeg sodorja, hogy „bow down, mister”, és az sem ritka, hogy a hevületben néhány farmeres európai is földig hajol.
Durban a béke és Buddha szellemének afrikai fő városa, Gandhi egykori lakó- és tanulóhelye: itt dolgozott ügyvédbojtárként jogi tanulmányainak végeztével – tessenek csak emlékezni a sok Oscart nyert film kockáira…
A vébére épített Moses Mabhida Stadion 450 millió dolláros építkezése tavaly novemberben fejező dött be. A multifunkciós létesítményt a Dél-afrikai Kommunista Párt egykori főtitkáráról nevezték el, jellegzetessége a hatalmas boltív, amely az egységet jelképezi.
Fokváros – A legszebbek egyike
Afrika, Európa, a Karibi-szigetek és Kalifornia lenyűgöző egyvelege, itt találkozik egymással minden kontinens és nem utolsósorban a Csendes- és az Indiai-óceán. Környéke a világ egyik leghíresebb borvidéke. A Jóreménység fokához vezető úton – míg a kocsisort egymást kurkászó majomcsaládok tartják fel – eldugott, homokos strandok várják azokat, akiknek van kedvük megszakítani a kirándulást egy kis pancsolással. A mondénabb vigalmakra vágyókat (és a tehetősebb turistákat) Camps Bay, illetve Cliffton strandjai várják.
A Tábla-hegy Dél-Afrika legnagyobb turistaattrakciója. 1086 méteres tengerszint feletti magasságával és jellegzetes formájával nemcsak nemzeti szimbólum, hanem egyben a világörökség része is. A hegytetőrő l csodás kilátás nyílik a városra és az egész Fok-félszigetre (beleérte a Robben Islandet), így amennyiben az időjárás engedi, érdemes ellátogatni a hegyre. A világ egyik legszebb városa egy vadonatúj létesítménnyel várta a csapatokat és a szurkolókat. Szebb területet nem is találhattak volna a Green Point Stadionnak, amely a nevét arról a külvárosi kerületről
kapta, ahol egy golfpálya helyén felépült. A 70 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény egyik oldalán hatalmas hegyek tornyosulnak, a másikon pedig egy kikötő található, partján legendás, piros-fehér csíkos világítótoronnyal. A történelmi idők kezdete óta máig mű ködik, s ez vélhető leg a focimánia után, az idők végezetéig így is marad.
TÁVOL, AFRIKÁBAN
Az 1,2 millió km2 területű, közel 50 millió lakosú, két óceán által határolt Dél-afrikai Köztársaság rengeteg látnivalóval – csodálatos tájakkal, nemzeti parkok gazdag állatvilágával, különleges vegetációval, egzotikus kultúrájú őslakossággal, történelmi emlékekkel és gyönyörű városokkal – várja az utazót. A látogatás ajánlott időpontja a dél-afrikai nyár ideje (november–március), ám az idő még április–májusban is kellemes.
Afrika legfejlettebb államába egyénileg Európa valamely nagyvárosából történő átszállással, 200-350 ezer Ft-ért lehet eljutni, onnan a repülőút 10-11 órát vesz igénybe. A Budapestről induló szervezett utak minimum 10-12 naposak, repülőtéri illetékkel és fakultatív programokkal megfejelt áruk meghaladja a 6-700 ezer Ft-ot. Ennek ellenében aranybányát és -öntést, gyémántcsiszoló műhelyt, nemzeti parkokat (bennük elefántokat, orrszarvúkat, kafferbivalyokat, oroszlánokat, leopárdokat, gepárdokat, zsiráfokat, vízilovakat, krokodilokat, zebrákat, gnúkat, struccokat), fókák lakta szigetet, számos múzeumot és várost – köztük a sokak által a világ legszebbjének tartott Fokvárost –, gazdag borvidékeket és törzsi szokásokat láthat és ismerhet meg az ember.
Nagyobb városok: Pretoria (főváros), Johannesburg, Durban, Fokváros Vallás: keresztény, törzsi vallások, muszlim, hindu Időeltolódás: +1 óra Vízum: nem szükséges, az útlevélnek a hazautazástól számított további 6 hónapig érvényesnek kell lennie Oltások: kötelező védőoltás nincs, egyes területeken (pl. Krüger Nemzeti Park) maláriatabletta szedése javasolt. A vezetékes víz nem iható, csak palackozott víz fogyasztása javasolt.
Afrika alsó csücskét hívják így. Bizonyos források szerint azért, mert minden bőrszín minden árnyalata megtalálható a Dál-Afrikai Köztársaságban, mások szerint azért, mert ez az a hely, ahonnan a jóisten mintát vett az égi diadalív koloritjának kreatív megjelenítéséhez.
Ma már tudjuk, hogy mindez légből kapott mendemonda: szivárvány a dél-afrikai zászló színeinek optikai reprodukciója a légkörben, s aki megpillantja, annak legtitkosabb kívánsága teljesül. Mondjuk az, hogy kedvenc csapata jut a döntőbe a futball-vébén.
FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM
Namíbiával, Botswanával, Zimbabwéval, Mozambikkal és Szvázifölddel határos – mindegyik külön-külön is megérné az önálló felfedezőtúrát, de erre az európai utazónak csak akkor van esélye, ha tekintélyes helyi kapcsolatokkal rendelkezik.
Afrika két óceán mosta déli szegletének története, múltja és jelene a szélsőségek – ha nem is békés –egymás mellett élésének láncolata. A színspektrum a fehértől a feketéig tart. Az állítás és a tagadás dialektikája a háború és a béke állapotának váltóbotja a több évszázados versenypályán.
A maroknyi fehér ember apartheidpolitikáját eltörölte a Mandela vezette szabadságharc. De sokak szemében az igazi reváns majd csak a szépkorú Nelson földi létének végén következhet be, amikor az utolsó sápadt arcút is elkergeti a népharag. Pedig a szivárvány színeiből csak ez a kettő hiányzik: a fekete és a fehér.
KÖVEK, FÉMEK
A múlt század második felétől a dél-afrikai életképeket már üdítően kezdte árnyalni néhány, a feketefehér kontrasztot megtörő, többnyire érzelmes felhangokat pengető művészi alkotás. A kontinens ellenállhatatlan szépségébe, a helyiek tiszta lelkébe beleszerető, született liberális demokrata a lágyabb szívű rasszistákat is megkönnyeztette a moziban. A Távol Afrikától c. film üzenete legalábbis elgondolkoztatta a humanistákat – négy kontinensen. Mármint mindenütt, Afrika kivételével.
Az arany- és gyémántbányák mentén civilizálódott csomópontok, késő bb nagyvárosok, még később turistaparadicsomok halálra dolgoztatott és kínzott rabszolgák csontjaira épültek, és biztos forrásból származó információk szerint a Krueger aranyérméinek vöröses árnyalata az értük hullajtott vértől nyerte színét.
(A legismertebb és legrégibb befektetési célú újkori aranyérme a 22 karátos Krugerrand, amely Dél-Afrikában hivatalos fizetőeszköz, naponta változó névértékkel.)
Fokváros mögött húzódik az 1086 méter magas Tábla-hegy, Dél-Afrika legnagyobb turisztikai attrakciója, az ország első számú világörökségi helyszíne
FÉNYEK, HELYEK
Johannesburg, Pretoria, Durban és Fokváros – a „délafronikum” egzotikus célállomásai (nyilván véletlenül a focivébé stratégiai központjai is) igazi turisztikai Kánaán drukkerek és labdarúgás ellen beoltottak számára egyaránt.
Johannesburg – Az arany helye
Helyi nyelven EGoli, vagyis az arany helye Afrika egyetlen hivatalosan is elismert metropolisa majdnem kétezer méter magasan a tenger felett a kincskeresők célpontja évszázadok óta. A második búr háború után britek foglalták el, s ő k hozták létre a Soweto néven a feketék számára kijelölt elő várost, az apartheid egyik legvéresebb jelképét, a rendőrség által 1976-ban szétlő tt, 566 halálos áldozattal járó tüntetés helyszínét.
Innen kőhajításnyira épült Soccer City stadion az afrikai foci szentélye. A nyitómérkő zés, a negyed- és nyolcaddöntő után innen láthatjuk majd a finálé közvetítését is.
A meglehető sen veszélyesnek és közbiztonságilagmegbízhatatlannak titulált helyszín a kalandor típusú turisták kedvenc helye, nekik adrenalin(túl) termelő helynek ajánljuk.
Pretoria – Szagolni- és látnivaló
A hivatalos fő város – az ottaniak Tshwanne-nak ejtik – elsősorban szagolni-, másodsorban látnivaló hely. A jacarandafák lilába borult lombjai állítólag bódítóbbak az aranynál is. Az apartheidtörvények ellen megfogalmazott tiltakozó levél szavait felfestették az elnöki palota lépcső ire, ahol Nelson Mandela letette esküjét 1994-ben.
A Loftus Versfeld Stadion eredetileg rögbiegyüttes otthona volt, de nem csak a Kék Bikák (Blue Bulls) birtokolták, 1999-ben a dél-afrikai válogatott itt győzte le először európai ellenfelét, a svéd válogatottat. A közigazgatási központ és környéke ellenállhatatlan célpontja a látogatóknak: senki ne hagyja ki a Freedom Parkot, a Krueger Házat, a Melrose House-t és a Transvaal Múzeumot.
Durban – Az emberarcú nagyváros
Az Indiai-óceán partjának ékköve igazi emberarcú nagyváros, teli kikötő i árusokkal, nyüzsgő piacokkal a felhő karcolók tövében. Kevesen tudják, hogy itt él az Indián kívüli hinduk egyik legnagyobb diaszpórája. Krishnás közössége a legkérgesebb szívű látogatót is megérinti, észre sem veszi, máris átszellemülten énekli egy ezres befogadó képességű sátorban, ahová a tömeg sodorja, hogy „bow down, mister”, és az sem ritka, hogy a hevületben néhány farmeres európai is földig hajol.
Durban a béke és Buddha szellemének afrikai fő városa, Gandhi egykori lakó- és tanulóhelye: itt dolgozott ügyvédbojtárként jogi tanulmányainak végeztével – tessenek csak emlékezni a sok Oscart nyert film kockáira…
A vébére épített Moses Mabhida Stadion 450 millió dolláros építkezése tavaly novemberben fejező dött be. A multifunkciós létesítményt a Dél-afrikai Kommunista Párt egykori főtitkáráról nevezték el, jellegzetessége a hatalmas boltív, amely az egységet jelképezi.
Fokváros – A legszebbek egyike
Afrika, Európa, a Karibi-szigetek és Kalifornia lenyűgöző egyvelege, itt találkozik egymással minden kontinens és nem utolsósorban a Csendes- és az Indiai-óceán. Környéke a világ egyik leghíresebb borvidéke. A Jóreménység fokához vezető úton – míg a kocsisort egymást kurkászó majomcsaládok tartják fel – eldugott, homokos strandok várják azokat, akiknek van kedvük megszakítani a kirándulást egy kis pancsolással. A mondénabb vigalmakra vágyókat (és a tehetősebb turistákat) Camps Bay, illetve Cliffton strandjai várják.
A Tábla-hegy Dél-Afrika legnagyobb turistaattrakciója. 1086 méteres tengerszint feletti magasságával és jellegzetes formájával nemcsak nemzeti szimbólum, hanem egyben a világörökség része is. A hegytetőrő l csodás kilátás nyílik a városra és az egész Fok-félszigetre (beleérte a Robben Islandet), így amennyiben az időjárás engedi, érdemes ellátogatni a hegyre. A világ egyik legszebb városa egy vadonatúj létesítménnyel várta a csapatokat és a szurkolókat. Szebb területet nem is találhattak volna a Green Point Stadionnak, amely a nevét arról a külvárosi kerületről
kapta, ahol egy golfpálya helyén felépült. A 70 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény egyik oldalán hatalmas hegyek tornyosulnak, a másikon pedig egy kikötő található, partján legendás, piros-fehér csíkos világítótoronnyal. A történelmi idők kezdete óta máig mű ködik, s ez vélhető leg a focimánia után, az idők végezetéig így is marad.
TÁVOL, AFRIKÁBAN
Az 1,2 millió km2 területű, közel 50 millió lakosú, két óceán által határolt Dél-afrikai Köztársaság rengeteg látnivalóval – csodálatos tájakkal, nemzeti parkok gazdag állatvilágával, különleges vegetációval, egzotikus kultúrájú őslakossággal, történelmi emlékekkel és gyönyörű városokkal – várja az utazót. A látogatás ajánlott időpontja a dél-afrikai nyár ideje (november–március), ám az idő még április–májusban is kellemes.
Afrika legfejlettebb államába egyénileg Európa valamely nagyvárosából történő átszállással, 200-350 ezer Ft-ért lehet eljutni, onnan a repülőút 10-11 órát vesz igénybe. A Budapestről induló szervezett utak minimum 10-12 naposak, repülőtéri illetékkel és fakultatív programokkal megfejelt áruk meghaladja a 6-700 ezer Ft-ot. Ennek ellenében aranybányát és -öntést, gyémántcsiszoló műhelyt, nemzeti parkokat (bennük elefántokat, orrszarvúkat, kafferbivalyokat, oroszlánokat, leopárdokat, gepárdokat, zsiráfokat, vízilovakat, krokodilokat, zebrákat, gnúkat, struccokat), fókák lakta szigetet, számos múzeumot és várost – köztük a sokak által a világ legszebbjének tartott Fokvárost –, gazdag borvidékeket és törzsi szokásokat láthat és ismerhet meg az ember.
Nagyobb városok: Pretoria (főváros), Johannesburg, Durban, Fokváros Vallás: keresztény, törzsi vallások, muszlim, hindu Időeltolódás: +1 óra Vízum: nem szükséges, az útlevélnek a hazautazástól számított további 6 hónapig érvényesnek kell lennie Oltások: kötelező védőoltás nincs, egyes területeken (pl. Krüger Nemzeti Park) maláriatabletta szedése javasolt. A vezetékes víz nem iható, csak palackozott víz fogyasztása javasolt.
