Lassan három hónap eltelt azóta, hogy meghozták ellenem "a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadása" miatt kiszabott, rendkívül sajátos büntetést. Jogrendszerünk azonban nemcsak a tárgyaláson igyekezett egyik falábával elkaszálni a másikat nagy megfelelési kényszerében, hanem azóta is ezt teszi. A napokban kiderült, hogy valójában fogalmuk sincs, hogy is kellene végrehajtani egy olyan ítéletet, amit nem a törvények szerint hoztak meg, hanem a bíró egyéni szeszélye alapján, a zsidó közmegnyugvás érdekében.

Nagy György az elsőfokú tárgyalásán
Ebből kifolyólag kaptam másfél év felfüggesztett börtönbüntetést (igen, több, mint mondjuk gondatlanságból elkövetett emberölésért), amit a bíróság egy sajátos mellékbüntetéssel fejelt meg: öt évre el vagyok tiltva a politikai demonstrációktól, továbbá köteles vagyok mindenféle holokauszt-múzeumokba látogatni, és az ott látottakról napló formájában beszámolni kijelölt pártfogómnak. (Mert kaptam pártfogót ám, mint valami értelmi fogyatékos, akit a kis kezénél fogva kell vezetni az életben, szegény kis butát.)
Érdekes megerőszakolása ez a büntetőjognak, ugyanis a bíróságnak nincs lehetősége ilyen "kreatív" büntetéseket kiszabni. (Pláne úgy, hogy kirekesztettek a saját tárgyalásomról, nehogy megvédjem magam. Ezt majd később megírom.) Bünti tekintetében, amihez joguk van, az benne van a Btk-ban, de mást nem lehet. Kezdjük ott, mi az, hogy "nem látogathat politikai rendezvényt"? Olyan van, hogy közügyektől való eltiltás, ilyen viszont nincs. Ha homofóbia miatt ítéltek volna el, akkor azonos neműekkel való szexuális kapcsolatra köteleznének? (És arról is írjak naplót, mi?) És mi van, ha az ítélet ellenére nem látogatom meg a holokauszt-múzeumot? Lecsuknak "holokausztmúzeum-nemlátogatásért"?
Elmentem szegény, becsületes szolgálatban megőszülni készülő pártfogómhoz, kinek utóbbi tulajdonságához jelentősen hozzájárultak a fenti kérdések. Feltettem neki ugyanis a kérdést, hogyan értelmezendő a "ne látogasson politikai rendezvényeket, demonstrációkat" kitétel. Odáig értem, hogy nem mehetek tüntetni, bár igazából ezt sem értem, hiszen a gyülekezési jog valami alkotmányos dolog, és azt csak törvényben szabályzott módon lehetne korlátozni, nem pedig ilyen ad hoc "osztályfőnöki rendelettel". (Ja? Nem ilyen lózungokkal tűzdeli tele a zászlaját a Milla?) De nézzünk csak egy nem is valószínűtlen esetet! Mi van akkor, ha egy buszmegállóban várakozom, ahol ötnél többen vannak - ez Dénes Vera bírónő definíciója szerint már tömegnek számít - és azok politikai vagy bármilyen egységes véleményt fogalmaznak meg a szolgáltatás minőségére vonatkozólag? Azonnal el kell onnan szaladnom? De akkor hogy megyek be a politikai véleményem miatt, más ügyben kirótt közmunkabüntetés helyszínére? Vagy a munkahelyemre?

A bírónó szerint provokáció a Tiszaeszlár rovásírás feliratú póló
De tegyük fel, hogy mégis eljutok, és a főnökömtől azt a feladatot kapom, hogy egy meetingen demonstráljam a 2013. évi marketingpolitikát. Mondjam meg, hogy ettől karhatalmilag el vagyok tiltva?
Mi van akkor, ha nem én látogatok egy demonstrációt, hanem az jön oda hozzám? Teszem azt, ülök egy parkban, egyszer csak arra jön egy vidám diáktársaság, és elfoglalják a környéket? Vagy utazom a villamossal, és hirtelen lezárják alattam a hidat? Manapság simán történik ilyesmi az emberrel! Vagy ha valaki egyszerű kiszúrásból három haverjával követni kezd, és bárhová megyek, kormányellenes jelszavakat kiabálva jönnek mögöttem? Mondjam a rendőrnek, hogy üldöz egy tüntetés, oszlassa fel? De hiszen az csak velem együtt tüntetés, nélkülem csak négyen vannak, úgy meg fel sem oszlathatják őket. Akkor engem is feloszlat? De én nem is tüntetek. Na ja, de nem a tüntetésen való részvételem van tiltva, hanem a jelenlétem. Akkor mi van?
Ja, és akkor mi van, ha a holotemplomok meglátogatása után azt írom a naplómba: a látottak ismételten meggyőztek arról, hogy az egész egy történelemhamisítás, és továbbra sem hiszem el? Kiutalnak öt kiló állami kukoricát, és a Kiskörút kanyarulatában kell térdelnem rajta minden nap imaidőben? Mi van akkor, ha megkérdezem, hogyan lehetséges, hogy a Rheinhard-haláltáborokban egy dízelmotor füstjével gázosítottak el másfél millió zsidót, holott a dízelkorom nem mérgező, tekintve hogy 70%-a levegő? Megint elítélnek?
Szegény pártfogómnak három évig ilyen és ehhez hasonló kérdéseken kell matekoznia. Ám sem az első-, sem a másodfokú bíróságnak nem tűntek fel ezek az apró jogi önellentmondások. Megpróbálom megkérdezni a Kúriát egy felülvizsgálat keretében, hátha ott már találok egy valóban jogvégzett embert, akit nem csak ideküldtek Tel-Avivból.
Üdvözlettel:
Nagy György
Kapcsolódó: