Jurij Bezmenov (Yuri Bezmenov vagy Tomas Schuman) a KGB ügynöke volt. 1970-ben nyugatra disszidált, végül Kanadában telepedett le. Az 1980-as években előadásokat tartott és könyveket írt arról, hogy milyen módszereket alkalmaz az Egyesült Államok (és mások is) egy társadalom felforgatására. 1993-ban halt meg.
 |
Az első videó egy előadása, melyben nagy részletességgel mutatja be a felforgatás szakaszait és azok következményeit.
A második videó egy G. Edward Griffin által vele készített interjú, ami a „Deception was my job” (A megtévesztés volt a munkám) címet viseli. Ebben beszél életéről, az Indiában folytatott KGB-s megbízatásáról, valamint a felforgatásról is.
Íme némi ízelítő abból, hogy amit az 1980-as években mondott, annak hatása napjainkban is érezhető. (Zárójelben a saját megjegyzéseim.)
A felforgatás szakaszai:
- 1. Demoralizáció
- 2. Destabilizáció
- 3. Válság
- 4. Normalizáció.
Ami a demoralizációt illeti, az 15-20 évet vesz igénybe. Miért? Azért, mert ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy generáció szemléletét átformálják.
Például az oktatás területén a demoralizáció úgy néz ki, hogy a diákoknak nem építő jellegű és gyakorlatias tárgyakat tanítanak, mint matematika, fizika, kémia vagy idegen nyelvek, hanem olyasmiket, mint a mozgalmárok városi harcmodorának története, bioételek, háztartás-gazdaságtan vagy szexualitás.
(Gendertanulmányok, afroetnikai tanulmányok, egyéb büfé-könyvtárszakok az egyetemeken, LMBTQ-érzékenyítés a középiskolákban és általános iskolákban, antirasszista toleranciatréningek a közhivatalokban stb.)
Ha a demoralizáció sikeres, annak hatása az érintett személyek vonatkozásában visszafordíthatatlan. Egy demoralizált személy elé hiába tárják a valós információt, azt képtelen elemezni, és így a tények nem jelentenek számára semmit. Még ha eredeti dokumentumokat és fényképeket is dugnak az orra alá vagy elviszik az adott helyszínre, hogy saját szemével lássa a dolgot, akkor is elutasítja, hogy megváltoztassa véleményét. Csak amikor a valóság fizikailag hat rá, és alaposan ülepen rúgja, akkor érti meg végre, hogy miről is van szó.
(Éppen ezért felesleges tevékenységet folytatnak azok a magánszemélyek és politikusok, akik azt hiszik, hogy a magánéletben és a politikai színtéren higgadt, józan érveléssel el lehet érni, hogy a demoralizált személyek belássák tévedésüket és átálljanak. Majd amikor a demoralizált személyek a saját bőrükön érzik a fájdalmat, ami rossz döntésük következménye, talán majd akkor változtatnak a véleményükön. Talán…
Szeretném leszögezni, hogy itt nem a semlegesekről van szó, akik se ide, se oda nem húzó, tájékozatlan, de alapvetően jóindulatú emberek, mert őket fel lehet világosítani. Akikről itt szó van, azok a propagandát papagájszerűen és/vagy hőbörögve ismétlő agymosottak, akiket észérvekkel megközelíteni nem lehet – ők azok, akikre sem időt, sem energiát nem szabad pazarolni, mert úgysem lehet őket átállítani a mi oldalunkra.)
Szeretném leszögezni, hogy itt nem a semlegesekről van szó, akik se ide, se oda nem húzó, tájékozatlan, de alapvetően jóindulatú emberek, mert őket fel lehet világosítani. Akikről itt szó van, azok a propagandát papagájszerűen és/vagy hőbörögve ismétlő agymosottak, akiket észérvekkel megközelíteni nem lehet – ők azok, akikre sem időt, sem energiát nem szabad pazarolni, mert úgysem lehet őket átállítani a mi oldalunkra.)
Ha a demoralizációs folyamatot meg akarják fordítani, az 15-20 évbe kerül, ugyanis – mint fent említést nyert – ennyi idő kell egy új gondolkodású generáció kineveléséhez.
Ami a normalizációt illeti, az a felforgatás végső szakasza, amikor a hatalomra került vezetők a hasznos idiótákat falhoz állítják, és agyonlövik, vagy börtönbe zárják, vagy külföldre száműzik. Miért?
Egyrészről a hasznos idióták általi hőbörgés és bajkeverés, ami a felforgatás korai szakaszában szükséges volt, immár tehertétellé vált és akadályozza az új rendszer stabilitásának megteremtését.
Másfelől a hasznos idióták idealisztikusan hisznek a kommunizmus szépségében, és amikor megtapasztalják, hogy a szép ígéretek és a nyers valóság között milyen különbség van, kiábrándultságukban a legnagyobb ellenséggé válnak.
Harmadrészről a hasznos idióták megsértődnek, hogy nem ők kerültek hatalomra, pedig arra számítottak, és ez is az új rendszer ellenségeivé változtatja őket.
Kik is azok a likvidálandó hasznos idióták? Nos, ők a korábbi alvó sejtek, társadalmi aktivisták, liberális jogvédők, homoszexuálisok, valamint balos professzorok. A normalizáció után többé nincsenek sztrájkok, nincs homoszexuális mozgalom, nincs nők öntudatos előrelépése.
Minderről természetesen további részletek találhatóak a videókban, melyek megtekintését és megosztását mindenkinek ajánlom. Az elsőhöz van magyar felirat:
További, egyéb részletekkel kiegészített videók a YouTube által időnként törölt beszélgetésről:
(Hidra - Kuruc.info)
