Az év egyik „slágertémája” – sajnos – a rasszkeveredést propagáló kereskedelmi reklámok egyre fokozottabb térnyerése volt, melyet az ünnepi időszak még inkább felerősített. Noha a Heti progresszió keretein belül számos ilyen reklám bemutatásra került olvasóinknak köszönhetően, ne gondoljuk azt, hogy a téma kimerült ennyiben. A beküldött anyagok töredékét használtam csak fel, és ha hozzávesszük azokat a reklámokat, melyeket saját magam találtam, akkor végkövetkeztetésként azt mondhatom, hogy a helyzet jóval súlyosabb annál, mint azt amúgy gondolnánk. Nem adok pár évet, és lassan inkább azokat a reklámokat kell majd vadásznom, ahol csak fehérek szerepelnek, és ez a tendencia még akkor is aggasztó méreteket ölt, ha éppenséggel olyan pozitív példákat is láthattunk, mint a Lidl áruházlánc hazai fehérítése (erről egyébként még szót ejtünk majd).
A Heti progresszió keretein belül értelemszerűen kevéssé terjedelmesen van alkalmam a témát kibontani, de mindenképpen sokatmondó jelenség, hogy még az elmúlt évekhez képest is nagyobb a rasszkeveredés nyomulása a reklámiparban. Persze az egyéb frontokon sem túl jó a helyzet – időről időre ezekről is szót szoktunk ejteni –, de az egyszerű, könnyen értelmezhető üzenetet közvetítő kereskedelmi reklámok azok (a filmipart leszámítva), ahol a mondanivaló leginkább eljut a célközönséghez, nem hiába itt a legerősebb a „kalapács ütése”. Ez egyfajta görbe tükör is a társadalmunk felé, ahol a fogyasztói létszemlélet lényegében teljesen leuralta az északi civilizáció sarokpontjait. Meggyőződésem, hogy ez a fogalom már rég túllépte az eredeti, elsősorban a gazdasággal, a kapitalizmussal kapcsolatos jelentését, és összeolvadt a 21. századi embertípussal, annak egyik jellemző tulajdonsága lett. A kifejezés többé nem (csak) azt jelenti, hogy az ész nélküli termelést szinten tartva akkor is megveszünk valamit, ha nincs rá szükségünk, vagy minden évben megvásároljuk az új iPhone-t, ha kell, ha nem. A mentalitás, az ehhez társuló felfogás az emberi élet egyéb területein is megmutatkozik, erre talán a legikonikusabb példa a sok kiüresedett emberi kapcsolat, amelyeket inkább dobnak el az esetek többségében, semmint javítanak meg.
Ez a gondolatfonál messzire vezet, mi pedig most sajnos megszakítjuk, hogy majd máskor folytassuk, de úgy gondolom, a lényeg így is átjött. A tömegeket a saját gyenge pontjaikon keresztül érdemes megszólítani, úgy befolyásolhatóak igazán. Egy 500 oldalas, „tudományos nyelvezetű” könyvet a „rasszkeveredés szükségességéről” nyilván nyolcadannyian sem olvasnának el, semmint kerülnek akarva-akaratlanul reklámok hatása alá. Különösen működik ez akkor, ha két, vagy akár több legyet üthetünk egy csapásra. Így már teljesen érthető, miért karácsonykor, ünnepek alatt erősítenek rá még inkább a woke-vonatra, hiszen az említett cél mellett magát a karácsonyt is teljességgel átüzletiesíthetik mindenféle mélyebb mondanivaló nélkül, nehogy véletlenül bárki elgondolkozzon bármi fontos dolgon is.
Nos, a gondolatmenet végére érve nem maradt más, semmint így 2022 egyik utolsó napján bemutassunk még néhány reklámot az óriási dömping közepette, amelyek a rasszkeveredés propagálásából is kivették a részüket. A téma persze itt nem merül ki, lévén a hurok szorítása még erősebb lesz, ahogy múlnak az évek.
1. Mi mással is kezdhetnénk a sort, mint egy IKEA-reklámmal. A könyvtárunk (megunt?) darabjainak megosztása másokkal ugyan kedves gondolat, e mögé azonban dívik elrejteni egy „etnikailag színes” lakóközösséget, ráadásul mindezt egy elképesztően – nincs jobb szó rá – „ikeás” környezetben. Nem tudom, ilyen steril képcsőház egyáltalán létezik-e a Földön, főleg egy ilyen „vegyes” lakóközösséggel. Például a cég eredeténél maradva, valahogy Svédországról már nem az ilyen „idilli” képek ugranak be az embernek.
2. Igazából ebben a Wolt-reklámban fogalmam sincs, mi történik, de az idősebb fehér nő-fekete férfi házaspár (?) valószínűleg nem ma kezdte a rasszkeveredést. Csak úgy sugárzik róluk, „mennyire természetes”, hogy egy párt alkotnak.
3. Ez a Coca-Cola Deutschland oldalán található karácsonyi reklám amúgy egész ötletes, kár, hogy az ünnepi kreativitást beárnyékolja a szomorú tény: az ember egyáltalán nem Németországban érzi magát a látottak alapján. Ez alapvetően még nem is lenne probléma, ha nem megint az európai kultúrát akarnák jellegtelen módon sokszínűen bemutatni.
4. Az Lidl Egyesült Királyságban található üzleteinek is saját YouTube csatornájuk van, ezúttal is karácsonyi reklámot szedünk elő. A reklámban szereplő maci nagyon aranyos, kár, hogy a gazdája, meg a videó végén látható egész család nem éppen az eredeti Nagy-Britanniára emlékeztet, ha egyáltalán még fogalmazhatunk így.
5. A Tezenis ruhamárka egyik képe is eléggé furcsa színezetet öltött, ha élhetek ezzel a szóviccel. A legkisebb gyerek finoman szólva sem európai a család (?) többi tagjától eltérően, így ahogy olvasónk is megállapította, több alternatíva is van a magyarázatra.
a.) A házaspár örökbe fogadta a gyereket, mert az manapság milyen fancy már.
b.) Apuka elnéző, így az anyuka félrelépését egy fekete férfival nem igazán élte meg fájdalmasan.
c.) A gyereknek nem a legjobb családi körülményei vannak, ezért az önfeláldozó fehérek áthívták karácsonyozni, sőt, még ruhát is kapott ajándékba.
 A "keresd a hibát" játékunk idei nyertese. Furcsa egy család, az biztos (fotó: Tezenis) |
6. És akkor jöjjön a bónusz, ismét a Lidl-lel, ahogy a cikk elején ígértem. A kifehérítés nem mindenhol működött, így például Észak-Írországban sem, itt már a sokszínű családdal találkozhatunk a karácsonyi vacsoránál, illetőleg karácsonyi manócskák is szerepelnek a videóban. Utóbbiakat nem értem, a hazai verzióból miért hagyták ki.
Összességében sajnálom, hogy Észak-Írországba már nem jutott el az optimalizálás, mert ezt a szomorú tényt leszámítva ez volt a kedvenc karácsonyi rövidfilmem hosszú évek óta.
Nos, én ezen a fronton ezzel a kissé „heti progressziós” ráadással zárom az évet, érdemes így 2022 végén elgondolkozni azon, egyáltalán van-e visszaút ebből a sokszorosan multikulturális társadalomból.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
