Amikor Mike Campbellt, Ernest Hemingway ‘A nap is felkel’ című regényének brit arisztokratáját megkérdezték, hogy hogyan ment tönkre, azt a híres választ adta, hogy: „Először fokozatosan, aztán hirtelen”.

Amikor Amerika történetét majd utólag megírják, talán ugyanez lesz a válasz arra a kérdésre is, hogy „Hogyan ért véget a zsidóság uralma az Egyesült Államokban?”. Az amerikai politika és kultúra feletti zsidó hegemónia – amelyet, mint egy termeszvárat, évszázadok alatt építettek fel aprólékosan – látszólag gyorsuló ütemben omlik össze. A legújabb Epstein-akták nyilvánosságra hozatala megerősítette amit sokan gyanítottak, és néhányan (az antiszemiták) már egy ideje tudtak: Amerikát egy zsidó klikk irányítja. Epstein szigete nem a Little St. James, hanem az egész Egyesült Államok.

Az a tény, hogy ezeknek a befolyásos zsidóknak a sokasága (köztük maga Epstein is) szexuálisan aberrált, akik fehér lányokat bántalmaztak, elborzasztó, de nem ez a legfontosabb. Jeffrey Epstein az elődjéhez, Robert Maxwellhez hasonlóan azzal a feladattal volt megbízva, hogy Izrael nevében zsidó maffiatevékenységet folytasson a politika és a pénzügyi befektetések területén. A tevékenysége valószínűleg a gyermekbántalmazást és a gyermekkereskedelmet is magában foglalta, de ez legalább annyira a saját zsidó hajlamainak volt köszönhető, mint amennyire közvetlen megbízatásának, ahogyan az Maxwell és Harvey Weinstein esetében is volt. A zsidó uralomnak a gyermekbántalmazás ugyanúgy a velejárója, mint a nyitott határok politikája vagy a kulturális degeneráció.

Nagyon valószínű, hogy kiskorúakat használtak politikusok zsarolására, de ugyanilyen valószínű az is, hogy ezek a beteges dolgok, a szexuális visszaélések a zsidó elit közegének szerves részét képezik. Azok a vádak, hogy Epstein egy kislányokhoz vonzódó pedofil, már az 1970-es években szárnyra keltek, miután kirúgták a New York-i Dalton Schoolból. A zsarolás mellett Epsteinnek szinte korlátlan pénzeszközei voltak arra, hogy elérje, hogy a politikusok azt tegyék, amit a megbízói akarnak.

A nemrég közzétett, helyesírási hibákkal teli e-mailek és üzenetek feltárják a zsidó uralom természetét, amit anarchozsarnokságként jellemezhetnénk [anarchia, vagyis a szabályok és törvények figyelmen kívül hagyása a kiváltságos kisebbségek esetében, de zsarnokság, a törvények kiforgatása és szelektív alkalmazása a fehérekkel szemben - a fordító]. Ez egy Janus-arcú rendszer, amely egyszerre két irányba néz, összezavarva a gojokat. Epstein a más zsidókkal folytatott magánlevelezésében rasszrealista volt, aki cikkeket osztott meg az emberi rasszok eltérő képességeiről, a gojokkal folytatott nyilvános levelezésében viszont az egyenlőség híve volt, aki úgy véli, hogy a feketék ugyanolyan intelligensek, mint a fehérek.

Az, hogy a baloldali ikon, Noam Chomsky, az amerikai imperializmus nagy kritikusa a legjobb barátja volt egy olyan „pénzembernek”, mint Epstein, a legtöbb ember számára felfoghatatlan, még azoknak is, akik foglalkoznak a politikával. Attól, hogy Chomsky tanácsot ad Epsteinnek a gyermekek szexuális bántalmazása miatt kialakult rossz hírnevének menedzselésére, sok baloldali (akik nem értik a zsidó hegemónia természetét) idegösszeomlást kap. Azok viszont, akiknek helyes elképzeléseik vannak a hatalomról, könnyen értelmezik a helyzetet. A helyes elméletnek nem az összeesküvések hívei vannak a birtokában, hanem a zsidóság kritikusai, az “antiszemiták”.

A zsidó hatalom elmélete szerint bármely politikai álláspont, amelyet a zsidóság elfoglal (legyen az bal- vagy jobboldali), a saját etnikai érdekeik előmozdítását szolgálja. Olyan rugalmas stratégiát követnek, amelynek keretében bármilyen politikai eszközt képesek felhasználni, beleértve az olyan (látszatra) nemzetiszocialista csoportokat is, mint az ukrán Azov zászlóalj, amely nagyrészt megsemmisült a zsidó elnökük nevében folytatott harcokban. Ez az elmélet többek között megmagyarázza, hogy miért fordít az amerikai birodalom hihetetlen erőforrásokat Izrael szolgálatára.

A zsidók egymás közötti politikai vitája mindig arról szól, hogy melyik stratégia szolgálja legjobban az érdekeiket. Ezek a viták gyakran feszültek, és azt a benyomást keltik, hogy ők is ugyanúgy elmerülnek a bal- és jobboldali kóser dialektika mocsárban, ahogy a nem zsidók. Számukra azonban a fősodratú politika a hatalmuk megőrzéséről és kiterjesztéséről szól. Ha a zsidók egymás torkának esnek a politika miatt, az csak azért van, mert egy rossz lépés következtében nagyon könnyen ismét a munkatáborokban találhatják magukat. Ez magyarázza, hogy olyan, korábban határozottan Trump-ellenes prominens zsidók, mint Ben Shapiro miért ugrottak fel a MAGA-vonatra, miután meggyőződtek arról, hogy Trump teljes mértékben elkötelezett a cionizmus és a zsidó hegemónia iránt.

Az összeesküvés-elméletek általában olyan magyarázatokkal szolgálnak, amelyek az események alakulását egy kicsiny, de nagyhatalmú szereplőkből álló titkos csoport összehangolt tevékenységének tulajdonítják. Mivel azonban nem határozzák meg, hogy kik ezek a szereplők, hanem olyan homályos kifejezéseket használnak, mint a ‘sátánista pedofilok’, a ‘mélyállam’ vagy a ‘globalisták’, [a ‘nemlétező’, vagy a ‘világbirodalom-kiválasztó háttérhatalom’ Bogár László szóhasználatában], ezért elméletük se nem cáfolható, se nem igazolható, és ezért semmilyen magyarázó erővel sem bír.

Az antiszemita világnézet viszont mérlegeli a rendelkezésre álló tényeket és konkrét következtetéseket von le, amelyek a világ eseményein keresztül ellenőrizhetőek. Ennek nem cáfolata az, ha valaki rámutat, hogy nem minden nagyhatalmú ember zsidó (ami igaz). Amikor a világ leggazdagabb emberének, a nem zsidó Elon Musknak azt mondják, hogy látogasson el Auschwitzba, akkor megteszi. Ha viszont Musk felhívná a BlackRock vezérigazgatóját, Larry Finket, és azt mondaná neki, hogy holnap reggel pontosan 9-kor legyen az irodájában, akkor kinevetnék és letennék a telefont.

“Viszlát goj” - a Huffington Post címlapja Steven Bannon kirúgása után:

Az Epstein ügy nem egy szexbotrány, hanem egy zsidó botrány. A közzétett e-mailek egyértelműen bizonyítják, hogy a zsidók éles elkülönítik magukat a nem zsidóktól, amint azt az egyik áldozat, Maria Farmer is elmondta (az itt hivatkozott videót azóta eltávolította a YouTube – a szerk.), s aki Epstein és társai visszataszító felsőbbrendűségtudatáról beszélt. A magánüzenetek bizonyítják, hogy mennyire észben tartották, hogy ki nem zsidó a köreikben, és még az egyik legkiválóbb kiszolgálójukra, Steven Bannonra is csak úgy hivatkoztak, hogy “a goj”.

Az Epsteinhez legszorosabban kapcsolódó személyek mind zsidók voltak, beleértve Robert Maxwell lányát, Ghislaine Maxwellt is. Epstein pénzügyi karrierjét a Steven Hoffenberg által vezetett Towers Financial Corporation tanácsadójaként kezdte, ahol havi 25.000 dollárt keresett. 1988-ban Epstein cégének, a J. Epstein & Companynek egyetlen ügyfele volt, Leslie Wexner, a fehérneműóriás Victoria’s Secret milliárdos vezérigazgatója, aki meghatalmazta a céget a teljes vagyonának kezelésére. Epstein 2015-ben befektetett a Reporty Homeland Securitybe, egy olyan cégbe, amelyet Ehud Barak volt izraeli miniszterelnök vezetett. [Ehud Barak védelmi miniszter volt 2009-2013 között, amikor Netánjáhu és a Likud koalícióban kormányzott a Munkáspárttal.] A cég vezérigazgatója, Amir Elihai, és igazgatója, Pinchas Bukhris kapcsolatban álltak az izraeli hadsereggel. Epstein zsidó publicistája, Peggy Siegal, állítólag azt mondta, hogy Epsteinnek „két nagy jótékonysági ügye volt, a tudomány és Izrael”.

Ehud Barak egy volt a számos jól ismert zsidó közéleti szereplő közül Epstein magánnaptárában, többek között Woody Allen, Noam Chomsky és a Bard College elnöke, Leon Botstein mellett. Epstein gyakran találkozott Ariane de Rothschilddal is, a zsidó bankárcsalád tagjával.

Állítólag Epsteint a Mega Group finanszírozta – egy zsidó pénzemberekből álló klikk, amelynek tagjai között volt Wexner, Charles Bronfman, Haim Saban, Sheldon Adelson, Paul Singer és Ronald Lauder. A Mega Group másik tagja, Max Fisher alapította az Izrael-párti neokonzervatív lobbicsoportot, a Republikánus Zsidó Koalíciót. 2008-ban, közvetlenül azelőtt, hogy Floridában elítélték volna kiskorúak megrontásáért, Epstein Izraelbe menekült, majd később visszatért, hogy vádalkut kössön.

Az Epstein-botrány nem a Pizzagate, a Sandy Hook vagy a nanorobotokat tartalmazó Covid-vakcinák elméletét erősíti meg, hanem a nemzetiszocialisták antiszemita világnézetét. Epstein nem a jobboldali összeesküvés-elméleteket igazolja, hanem Hitlert. A nemzetiszocializmus figyelmeztette a világot a zsidó hatalmi törekvésekre, és konkrét lépéseket tett az ellen, hogy kiterjesszék uralmukat a nem zsidó világra. Most, a Harmadik Birodalom bukása után a zsidók egy globális birodalom élén állnak, amely ellen csak néhány tiszteletre méltó lázadó küzd az élete kockáztatásával, mint a palesztinok, az Iráni Iszlám Köztársaság, a Hezbollah, vagy a húszik.

Ez a birodalom azonban a saját korrupciójának, nepotizmusának és erkölcsi romlottságának a súlya alatt omlik össze. Ha fel akarjuk gyorsítani a bukását, akkor az antiszemitizmus korábban kijelölt útját kell követnünk, nem az összeesküvés-elméletek zsákutcáját.

Fordította: Doktor Faust