Jóllehet a felvétel a tavalyi évben készült, azonban a közelmúlt eseményei miatt mindenképpen érdemes feleleveníteni az ott elhangzottakat, hiszen aktuálisabban csengenek, mint valaha.

A bevezetőben a vallásról, a messiásról és a végidőkről beszélgetnek a felek, mely kapcsán Megyeri Jonatán meg is jegyzi, hogy „akár úgy is fogalmazhatnánk, mindketten a messiást várjuk, csak a személyéről vitatkozunk”. Ez itt még csak tényleg részletkérdésnek érződik, ám ahogy a rabbi elkezd beszélni a messiásuk leszállásának körülményeiről, a harmadik templomról, az égő és véres áldozatról, Ábrahám Róbert (11:07-nél) nem tud nem rámutatni, hogy ez a keresztény írásokban az Antikrisztus, azaz a Sátán eljövetelének feleltethető meg. Erre a másik fél részéről nincs válasz, ám az arckifejezését érdemes figyelni.

Negyedóra után tér rá Megyeri Jonatán arra a részre, mely miatt mindenképp aktuálissá vált eme beszélgetés szemlézése. Ez pedig az „amálekiták kiirtására szóló parancsolat”. Az ő történetük szerint az amálekiták egy kánaáni nép voltak, akik rátámadtak a zsidókra, mire istenük megparancsolta Mózesnek, hogy „viseljen háborút az amálekiták ellen”. Ha valaki ezt európai fejjel értelmezné, az rosszul teszi. Itt – ahogyan Megyeri Jonatán is kihangsúlyozza – a parancs egyértelmű: meg kell ölni mindenkit. Férfit, nőt, gyermeket, aggastyánt.

A rabbi elismeri, ez egy XXI. századi fülnek durva lehet, ugyanakkor kihangsúlyozza:

Majd arról beszél, az istenük felismerte, hogy a világ és az emberek gondolkodásmódja megváltozott, ezért „végtelen kegyelméből ma nem tudjuk, kik az amálekiták”.

Aminek szerinte „rossz sajtója lenne”.

És mi történik akkor, ha eljön a „messiás”, és a „szemekről lehull a hártya”? Nos, ez is kiderül. Ekkor már nem az lesz az érdekes, hogy kik is az amálekiták. Azt ugyanis látni fogja mindenki, de a hártya lehullása nem ezt jelenti, hanem egészen mást. Ahogyan a rabbi fogalmaz, az emberek szeméről hull majd le a hártya, és ők fogják azt mondani:

Mert ez az „isteni igazság”.

Lehet hinni az Ószövetségben, az Újszövetségben, lehet elvetni azokat, de azon azért érdemes elgondolkodni, mikor egy ország vezetője, jelen esetben Benjámin Netanjahu előszeretettel idéz az Ószövetségből, akkor az ő szájából vajon mit jelent, mikor az iráni háború kapcsán arról beszél, „emlékezzetek, mit tettek velünk az amálekiták”.

Vagy, hogy Izrael vezetésének régi feltett szándéka megépíteni azt a bizonyos harmadik templomot. Vagy azon eltöprengeni, hogy ma a Közel-Keleten az izraeli hegemónia utolsó gátja Irán, melyet amerikai vérrel igyekeznek elpusztítani, mert ők „emlékeznek, mit tettek az amálekiták, és ők cselekednek”.