Százharminc éve született Szabolcsi Lajos zsidó író, kritikus, publicista, az Egyenlőség című lap (alcíme: „A magyar zsidóság politikai hetilapja”) szerkesztője. A jeles évfordulóról a neokohn.hu zsidó hírportál is megemlékezett. A rövid cikk azt emeli ki, hogy az Egyenlőséget évtizedekig irányító Szabolcsi egyszerre küzdött az antiszemitizmus és a cionizmus ellen, ez utóbbi azonban „téves álláspont”-nak bizonyult. Az alábbiakban szerény ecsetvonással kívánunk hozzájárulni Szabolcsi Lajos portréjához.
Az elmúlt években időről időre vádként hangzott el, hogy a múlt század húszas-harmincas éveiben ez vagy az a jeles közéleti szereplő meleg szavakkal méltatta a fasizmus atyját. Emlékszünk, Tormay Cécile-ről többek között azért nem lehetett közterületet elnevezni, mert egyik beszédében a Ducét méltatta.
 Fotó: Getty Images |
Tormay nem volt egyedül. A magyarországi zsidóság Szabolcsi Lajos által szerkesztett politikai hetilapja is igen sokszor írt meleg hangon az olasz államférfiról, csak erről ma valahogy nem divat beszélni. A mai zsidó vezetés jobban szereti az elhallgatást, a hazudozást, mint a múlt őszinte vizsgálatát. Kukkantsunk hát bele Szabolcsi Lajos lapjába. A rengeteg, témánkba vágó szövegből csak hármat emelünk ki.
Amikor 1927 tavaszán gróf Bethlen István miniszterelnök barátsági szerződést írt alá olasz kollégájával, az Egyenlőség hosszú cikkben méltatta Olaszország példamutató politikáját. A lap olyan mintaként mutatta föl az olaszországi humanizmust és toleranciát, amelyet hazánknak is követnie kellene:
Itáliában sohasem volt a felekezeti liberalizmusnak, a toleranciának és a humanizmusnak olyan hulláma, mint ma, amikor nemcsak befelé érvényesülhet a legteljesebb szabadelvűség, hanem még reánk is, idegen országra és egy idegen államnak a zsidóságára is kihatott.
Hisszük és reméljük, hogy a miniszterelnök úr útjának értékes, maradandó élményei lesznek, az itáliai viszonyok tanulmányozása során ezek a különleges szempontok is meg fogják ragadni a miniszterelnök úr figyelmét, és az ezekből fakadó tanulság nálunk is hozzá fog járulni, hogy a nemzeti és állami egység érdekében a belső megértés helyreálljon, és megteremtse végre a sokat óhajtott, régóta remélt összeforrást és konszolidációt.
(Bethlen és Mussolini. Egyenlőség, 1927. április 9., 2. o.)
Tudjuk, a cikk megjelenésekor hazánkban még érvényben volt a numerus clausus néven ismert törvény, ezért sok magyarországi zsidó fiatal tanult a fasiszta Olaszországban. Sőt nemcsak tanult. Épp az Egyenlőség cikkezett arról, hogy ezek a zsidó ifjak megalakították a maguk fasiszta ifjúsági szervezetét, s meglátogatták a Ducét. Erről képes beszámoló is készült, az Egyenlőség közölte. Erre a közlésre évekkel később is lelkesen emlékezett a lap, amikor felidézte, hogy csillogó szemű zsidó ifjak („a mi fiaink”) állták körül a Ducét, akiről a névtelen szerző azt írja, hogy „oh igen, ezt a Mussolinit mi a magunk részéről is szívesen valljuk ideálunk gyanánt (sic!)”.
 Egyenlőség, 1932. január 30., 5. o. |
Ez a szép cikk, ismételjük meg, a százharminc éve született Szabolcsi Lajos lapjában jelent meg, s feltételezhető, hogy az írás szerzője is ő.
Két és fél évvel később Szabolcsi Lajos Rómából küldött hosszú vezércikkben méltatta az olasz fasizmus vezérét.
 Egyenlőség, 1934. augusztus 4. 1. o. |
Nagyon figyelemreméltó Szabolcsi írása. Megtudjuk például, hogy minden olaszországi zsidó hitközségben megalakulnak a zsidó frontharcosok csoportjai és – figyeljünk!!! – a „fascista zsidó szervezetek” azért, hogy „a hadviselt és a fascizmusban szerepet játszó zsidók nevében átvegyék az olasz hitközségek vezetését”. Bizony, fasiszta zsidó szervezetek is léteztek, s ezek a zsidó fasiszták kerültek a hitközségek élére.
A terjedelmes cikk elején ezt olvassuk:
A nagy olasz államférfi nemcsak az európai rendnek és békének legelső támasza, hanem nyugodtan mondhatjuk, hogy védelmezője a méltatlanul üldözött zsidó felekezet becsületének is.
A cikk utolsó bekezdése is elgondolkodtató:
Az egész világ zsidósága hálával és elismeréssel kell, hogy Mussolini miniszterelnök felé forduljon, ki az üldözött zsidóság védelmében férfiasan, bátran és határozottan viselkedik.
Hol a nyoma a hálának és elismerésnek? Mintha Szabolcsi Lajos azt üzenné a Síp utcának: itt az idő, hogy a Mazsihisz székházában végre emléktáblát avassanak Benito Mussolini tiszteletére. Mert megérdemli, Heisler úr.
B. - Kuruc.info
