Persze nem részvényeim vannak a Disney-ben vagy bármi ilyesmi, ellenben személyes érzelmi kötődéseim igen. Az akkor még normális Disney-rajzfilmeken nőttem fel, a vasárnap délutáni Disney-matinék pedig elengedhetetlen kellékei voltak a '90-es évek hétvégéinek. Itt ismerkedtem meg anno a Kacsamesékkel, ami persze gyerekként hamar az egyik kedvenc mesém lett. A szomorú igazság azonban az, hogy már nem marad egyetlen egy olyan régebbi mese, film, vagy lassan bármi, amit nem "XXI. századosítanának el", magyarul ne csinálnának belőle egy ócska sz*rkupacot. Amit manapság a régi klasszikusokkal művelnek, azok nem újrafeldolgozások és újragondolások (amelyek pedig esetenként akár jól is elsülhetnek), hanem egy tömény propaganda-maszlag, amelyet minél több ember torkán akarnak minél hamarabb lenyomni.

Természetesen a Kacsamesék sem úszta meg, hogy ne szedjék darabokra és ne erőszakolják halálra, de valószínűleg nem ez a rajzfilmsorozat lesz az utolsó áldozat. De nézzük, hol is sikerült elrontani a kacsák kalandjait.

A Kacsamesék politikailag korrekt verziója Dagobert bácsi, Donald kacsa és hármasiker rokonaik kalandjait dolgozza fel, de ez most igazából lényegtelen is. Az egyik részben egy Violet nevű kiskacsának megjelennek a "szülei" is, vagyis inkább a "két apja", amit egyesek családnak neveznek. Az egész jelenet amúgy egy cserkészavató ünnepségen zajlik, persze ez sem a véletlen műve. A cserkészekről (néha egyébként indokolatlan módon) mindenkinek a tradicionális értékek jutnak eszébe, így abszolút jelzésértékű, hogy nem egy iskolai bizonyítványosztáson játszódik a jelenet. Ha ez sem lenne elég utalás, akkor még az arcodba nyomnak egy "I'm with dad" feliratú pólót is, egy-egy nyíllal, amely a "másik apa" felé mutat.

Bizony, a sorozat egyik társkészítője, Frank Angones (aki nyilatkozatai alapján kb. egy személyben okolható a gaztettért) nem bízta a véletlenre, valószínűleg még egy többszörösen fogyatékos értelmi sérült is meg fogja majd érteni, hogy igen, Violetnek buzi "szülei" vannak.

Ettől függetlenül Frank rinyál egy sort, hogy a két jómadárnak kevés szerep jut, de reméli, hogy ez a jövőben változni fog. Egy Tumbler-bejegyzésében részletezi, hogy miket tervez még szétrombolni a jövőben, és virtuálisan vállon veregeti magát, hogy a "faji sokszínűséget" (eddig nem azt mantrázták a liberálisok, hogy "egy faj van, úgy hívják, hogy ember"?) jól mutatják be, de "LMBTQ-szinten van hová felzárkózniuk".

Nos, akkor ennyit a "modern Kacsamesékről". Portálunk hasábjain többször vetemedem arra, hogy olyan műsorokat nézek meg egy-egy publikáció írása céljából, amelyet "normál" esetben biztos, hogy nem tennék, de az száz százalék, hogy ebből egyetlen részt sem vagyok hajlandó megnézni, ahhoz túl sok kedves emlék köt az eredeti, normális rajzfilmsorozathoz. Egyébiránt nekem a képek alapján amúgy sem tetszenek az új rajzok sem, de ez természetesen már legnagyobb részben szubjektív vélemény.

Nem irigylem a most kisgyerekeket nevelő fiatal szülőket. Lassan már az ember semmit nem nézethet meg a csemetékkel anélkül, hogy ő maga ne ellenőrizné le előtte elejétől a végéig.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info