Jelen írásom értelmezéséhez mindenképpen ajánlom elolvasásra az előző kettőt (itt és itt). Az ismétlés kedvéért röviden újra le kell írnom, Lewis azt állította, Jézus vagy Isten fia, vagy bolond, vagy hazudozó. De nem lehet úgy "bölcs tanító", ha közben nem Isten fia, mert akkor vagy nincs eszénél, hogy ilyet állít, vagy szándékosan hazudik. Nyilvánvalóan Lewis szerint minden igaz, amit Jézus tanított és állított. Ezt az érvelését azoknak szánta, akik ugyan elfogadják a történelmi Jézust, tehát elfogadják, hogy Jézust élt és tanított, de például nem fogadják el isteni mivoltát, vagy a feltámadását sem.

Jogosan érkezett felém olyan észrevétel, hogy a mai kor embere közül nagyon sokan a történelmi Jézust sem fogadják el, vagy nem is érdekli őket, így hát nem erős érv számukra ez a kizárásos alapú logikai következtetés. Ez kétségtelenül igaz, bár nem is ez volt az írás elsődleges célja.

De akkor fussunk neki a valóban leginkább elterjedt nézetnek, hogy (1.) Jézus nem is létezett, kitaláció, vagy (2.) éppenséggel létezhetett valaki, akit Jézusnak hívtak, de hogy nem támadott fel harmadnapon a halálból, az biztos.

Nos, ha valóban nem létezik a történelmi Jézus, vagy létezett ugyan valaki, de keresztre feszítése után nem látták többet a tanítványai, akkor egy nagyon kemény kérdéssel állunk szemben. De előbb nézzük meg, Jézus megfeszíttetése után mi volt a tizenkét apostol sorsa.

A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, aztán testvére, András, Zebedeus fia, Jakab és testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

Péter: Fejjel lefelé keresztre feszítették egy X alakú kereszten, mert a hagyomány szerint azt mondta a kínzóinak, hogy méltatlannak érzi magát arra, hogy ugyanolyan módon haljon meg, mint ahogyan Jézus Krisztus meghalt.

András: Patrasban, Görögországban feszítették X alakú keresztre. Miután hét katona megkorbácsolta, testét rákötözték a keresztre, hogy meghosszabbítsák az agóniáját. A hívei elmondták, hogy amikor a kereszt felé vitték, András ezekkel a szavakkal üdvözölte őket: "Régóta vágytam és reméltem ezt a boldog órát. A keresztet megszentelte Krisztus teste, mert rajta függött." Kínzóinak tovább prédikált két napon keresztül, mígnem meghalt.

Jakab: A jeruzsálemi egyház feje volt. A templom száz láb magas délkeleti tornyából dobták a mélybe, mert nem volt hajlandó megtagadni Krisztusban való hitét. Amikor észrevették, hogy túlélte az esést, ellenségei agyonverték egy ványolórúddal.

János: Mártíromságnak nézett elébe, amikor forró olajban főzték egy római keresztényüldözési hullám idején. Csodálatos módon életben maradt. Ezután Patmos börtönsziget bányáiba száműzték. A prófétai látomásait tartalmazó Jelenések Könyvét Patmoson írta. János apostolt később szabadon engedték, és a mai Törökország területén lévő Edessa püspöke lett. Késő öregkorában halt meg. Ő volt az egyetlen az apostolok közül, aki békés halállal halt meg.

Fülöp: Jézus halála után többek között Anatólia nyugati területein prédikált, és a hagyomány szerint a Római Birodalom területén fekvő Hierapolisz ősi városában halt mártírhalált: Domitianus római császár idejében fejjel lefelé feszítették keresztre.

Bertalan: Nataniel néven is ismert, Ázsiában volt misszionárius. A mai Törökországban tett tanúságot Jézus mellett. Bertalan igehirdetéséért halt mártírhalált Örményországban, ahol halálra korbácsolták.

Tamás: Lándzsával szúrták agyon Indiában egyik hittértő útja során, amikor a szubkontinens egyházának alapjait rakta le.

Máté: Etiópiában szenvedett mártírhalált, kard által okozott halálos sebtől.

Jakab (idősebb): Zebedeus fia, halász volt, amikor Jézus elhívta egy életre szóló szolgálatra. Mint az Egyház erős vezetőjét, végül is lefejezték Jeruzsálemben. Az őrzésével megbízott római tiszt csodálattal látta, hogyan védi a hitét a megpróbáltatások alatt. Majd a tiszt vele tartott a kivégzés helyére. Úrrá lett rajta a meggyőződés, a bírák előtt kinyilvánította új hitét, és letérdelt Jakab mellé, hogy mint keresztényt, fejezzék le őt is.

Tádé (Júdás Taddeus): A mai Irán területén alabárddal végezték ki.

Simon: Zelóta Simon Júdás Tádéval együtt úgy lett vértanú, hogy kettéfűrészelték őket.

Júdás: Az ő történetét elég jól ismerik sokan, 30 ezüsttért feladta Jézust, majd felakasztotta magát, úgy gyötörte a lelkiismeret.

Egyébként az Újszövetség a 12 apostol mellett Szent Pált is apostolnak nevezi, ahogy sokan másokat. Mi a közös a döntő többségükben?

Az, hogy a hitükért haltak meg, vagy pedig keményen üldözték őket miatta. Létezik, hogy ennyi ember egy "kitalált személy" miatt, vagy egy halott ember miatt (aki azt állította, hogy fel fog támadni, de nem támadt fel) vállalt volna önként üldöztetést és mártírhalált? Ez egész egyszerűen ellentmond az alapvető józan paraszti észnek, és csak úgy magyarázható, hogy Jézus valóban megjelent nekik keresztre feszítése után, és ezek az egyszerű halászemberek a saját érzékeikkel látták, hogy Jézus valóban feltámadt. Csak így magyarázható, hogy hittek, és ezért a hitért vállalták a halált is.

Lantos János - Kuruc.info