Miközben Heisler András a külvilág felé azt mutatja, hogy hálás a kormány zsidó közösségért tett erőfeszítéseiért, a Mazsihisz elnökének egy nyilvánosságra került levelében dehonesztálón ír a kabinetről, illetve rabbitársai előtt próbálja meg lejáratni Róna Tamást, a Rabbitestület elnökét, mert korrekt, partneri viszonyt ápol a kormánnyal. A zsidó közösség mindeközben az energiát rabló belső konfliktusokat hányja Heisler András szemére.

Az önmagát a „magyarországi zsidó közösség demokratikus és igazságokon alapuló vitatereként” meghatározó, minden jel szerint bennfentes információkkal rendelkező Smúzoló nevű Facebook-csoport nyilvánosságra hozta Heisler Andrásnak egy, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) rabbijaihoz írt belsős levelét, amelyben egyértelműen lejárató kampányt folytat Róna Tamás főrabbi, a Rabbitestület elnöke ellen, amiért korrekt, partneri viszonyt ápol a kormánnyal. A nyilvánosságra hozott levélben Heisler András többek között azzal támadja a Rabbitestület elnökét, hogy „végig asszisztálta a kecskeméti nagy imaterem avatásának anomáliáit”. Szerinte Róna az eseményt a Mazsihisz előtt titokban, államtitkárokkal „mutyizva” szervezte. Heisler „nem ízlésesnek” nevezi, hogy a Rabbitestület elnöke állítólag nem jelezte „politikusok neveinek megemlítését”.

A magyar kormány 43 millió forintos támogatásával megújult a kecskeméti zsidó hitközség nagy imaterme, amit július elején adtak át, az erről szóló emléktáblán pedig Orbán Viktor támogatásáról is szó esik. A Mazsihisz elnöke ezt a kormányzati segítséget támadja levelében. Mindez azért is visszás, mert az avatáson Feldmájer Péter, a Mazsihisz közép-magyarországi területi csoportjának elnöke méltató beszédében kiemelte, hogy a háromszáz fő befogadására alkalmas imaterem megfelel a kor követelményeinek, és méltó helyszíne lehet legnagyobb ünnepüknek, a szabadulás ünnepének, a pészahnak. Feldmájer emlékeztetett, hogy az épület eredetileg is a kecskeméti zsidó hitközség székházának épült, a 120 évvel ezelőtt készült tervek ma is fellelhetők a levéltárban. Nyilvánosságra hozott levelében Heisler András továbbá újra „mutyizással” vádolja Róna Tamást, amiért nem jelezte, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumi tagja lett, de szerinte a Rabbitestület elnöke „egy tankönyv elkészítésére is kijár hatmillió forintot, az egész összeget a tankönyv előkészítésére elkölti, majd hirtelen a nyomtatási költségeket a Mazsihisztől kéri”.

A Mazsihisz elnökének vádjaira Róna Tamás a közösségi oldalán válaszolt. „A kecskeméti Nagyimaterem táblájával, valamint az avatóeseménnyel kapcsolatban az azt szervező személyhez kell fordulnia. Véleményem szerint önnek elnökként az is feladata lenne, hogy kapcsolatot, hovatovább gyümölcsöző kapcsolatot tartson fenn a vidéki zsidóság vezetőivel. Ha ön engem von felelősségre a kecskeméti táblaavatás okán, ahelyett, hogy erről az illetékes hitközségi vezetővel egyeztetne, az megint az ön elnöki alkalmatlanságának a jele” – írta a Rabbitestület elnöke. A Mazsökkel kapcsolatos bírálatokkal kapcsolatban Róna Tamás pedig arra emlékeztette Heislert, hogy öt évvel ezelőtt felkértek a magyar állam által létrehozott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény kurátorának, amiről a Mazsihisz elnöksége nem kért tájékoztatást. „Most ugyanez a helyzet. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) alapítói jogainak gyakorlója megkeresett, hogy kuratóriuma tagja legyek. A Mazsök szintén közalapítvány, amit szintén a magyar állam hozott létre. Felkérést kaptam, amit megtisztelve fogadtam el. Ön most »kikéri« magának, hogy erről önt nem tájékoztattam. Úgy tesz, mintha kötelességem volna. Ahelyett, hogy örülne, hogy a Mazsihisznak eggyel több képviselője lesz a kuratóriumban” – írta Róna Tamás.

A Heisler András által csupán „egy tankönyv”-nek nevezett ügy pedig a hiánypótló zsidó hittankönyv elkészítésének körülményeiről szól, amiben a Rabbitestület elnöke is részt vett. „2013-ra, amikor elindult a hit- és erkölcstanoktatás az általános iskolákban, a történelmi egyházak egytől egyig elkészítették már a felekezeti hittankönyveiket. Korábban nem létezett olyan zsidó hittankönyv, amely egy egységes tematikával, átfogó képalkotással vezette volna be az iskolás gyerekeket a zsidó vallás alapjaiba. Azok, akik vállalták a tankönyv elkészítésének nemes feladatát, nem támaszkodhattak aprólékos szakmai anyagokra. A hitoktatóink fénymásolt papírokból, füzetecskékből, saját elképzeléseik szerint tanítottak” – írta Róna, közölve, hogy „a hittankönyvcsapat állami támogatást kapott a zsidó hittankönyv elkészítéséhez. Nem Mazsihisz-pénzt, nem mástól elvont szervezeti forrásokat: csakis a hittankönyvre elkölthető, állami büdzsét! Ez még akkor is így volt, ha Elnök úr és környezete úgy kívánt diszponálni a projekt fölött, mintha a Síp utca bocsátotta volna rendelkezésre az anyagiakat.”

A Rabbitestület elnöke szerint, amikor magára vállalta a tankönyv elkészítésének koordinálását, nem tudta megbecsülni, hogy annak milyen költsége lehet. „Soltész államtitkár úrral való találkozásunkkor, ahol közösen jelentünk meg elnök úrral, elhangzott tárgyalópartnerünk szájából: induljunk el 7,5 millió forinttal az első három osztálynak készítendő könyv esetében. Akkor az – ön által is elfogadott és megerősített – terv úgy állt, hogy amennyiben szükséges, a Mazsihisz kiegészíti ezt az összeget, valamint hogy a nyomdaköltséget magára vállalja. Az államtitkárság szerződést kötött a Mazsihisszal, majd átutalta a teljes összeget a számlájára. Közel egy év telt el a pénz Mazsihisz számlájára való beérkezése, valamint a szakmai csapattal kötendő szerződés megszületése és kifizetések között. Vajon miért?” – írta Róna Tamás hozzátéve, hogy „Önök végül nem tettek hozzá pénzt az államtitkári büdzséhez.”

A Rabbitestület elnöke hangsúlyozta, hogy az államtitkárság által rendelkezésre bocsátott összeg nem tartalmazta a nyomdaköltséget, ezt a megállapodás szerint a Mazsihisznak kellett volna állnia. „Ön, elnökként, úgy döntött, a nyomdaköltséget nem vállalja a szervezet. Hogy ez milyen üzenet az államtitkárság felé, ezt kinek-kinek a személyes megítélésére bízom” – fogalmazott Róna, megjegyezve, hogy „önöknek nem fúrni és szapulni kellett volna ezt az ügyet, hanem Mazsihiszként melléállni, támogatni”. Szerinte „minden normálisan gondolkodó ember azt hihetné, hogy a Mazsihisz vezetői örültek és örülnek annak, hogy a Miniszterelnökség a korábbi összeget megemelte. Levele szerint az, hogy egy zsidó célra a magyar állam egy jelentősebb összeget ad, mint korábban, önt és barátait felháborította. Ez egyszerűen szánalmas.”

A Heisler András levelében megfogalmazott bírálatok azért is álságosak, mert ő maga mindeközben a külvilág felé azt mutatja, hogy hálás a kormány zsidó közösségért tett erőfeszítéseiért. Legutóbb éppen hétfőn jelent meg beszámoló a Mazsihisz honlapján arról, hogy Heisler a szövetség Síp utcai székházában fogadta Simicskó Istvánt, a KDNP parlamenti frakciójának vezetőjét. „A baráti hangvételű megbeszélésen a zsidó közösség általános helyzete mellett szóba került a vírushelyzettel kapcsolatos védekezés ügye, valamint az osztatlan közös tulajdon rendezését célzó törvény, amelyet a közelmúltban fogadott el a parlament. A szövetség elnöke Simicskó István útján köszönetet mondott a KDNP képviselőinek, hogy támogatták a Mazsihisznak az osztatlan közös tulajdon rendezését célzó törvényhez benyújtott módosító javaslatát, s ezzel lehetővé tették a kegyeleti szempontok érvényesülését. Simicskó István frakcióvezetőként jelezte: továbbra is nyitottak az együttműködésre” – olvasható a Mazsihisz beszámolójában.

De elég csak a tavaly nyári, Budapesten megrendezett 15. Európai Maccabi Játékokra gondolni, ami a kormány támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg, és amiért a Mazsihisz elnöke ekkor még levélben mondott köszönetet Orbán Viktornak. „Megcsináltuk azt, amit a magyar kormány támogatása nélkül soha nem tudtunk volna megtenni. Európa legnagyobb tömegsportrendezvényén vagyunk túl, s mindnyájan büszkék lehetünk erre – miniszterelnöktől sportolóinkon keresztül, önkénteseinkig” – írta Heisler András, és külön kiemelte a rendezvény biztonságát, a Ludovika Campus XXI. századi komfortját, a rendelkezésre bocsátott források erejét.

Miután levele nyilvánosságra került, Heisler András közösségi oldalán „kísérletet” emlegetett, ami szerinte a látszat ellenére nem róla, hanem arról szól, hogy a Mazsihisz képes-e megőrizni nemzetközi reputációját, s megtartja-e az elmúlt években kiharcolt fontos közpolitikai szerepét. „Több évtizedes közéleti munka???? Miről beszél???” – reagált minderre a Smúzoló Facebook-csoport. Mint fogalmaztak: „Nem lehet hallgatni többé az üres zsinagógákról. A korrupciós botrányokról. Az energiát rabló belső konfliktusokról. A múlt meggyalázásáról. A Lambada Koktél Báros sírásó-pólóról, ami tökéletesen szimbolizálja az elnöki létezését. Nem lehet hallgatni a vidéki zsidóság kiüresedéséről és az ottani temetők borzalmas állapotairól. A békétlen, örök háborúságot szülő elnöki létezésről.”

Nem Róna Tamás az első, aki konfliktusba keveredik a Heisler András vezette Mazsihisszal. 2015-ben a támadások kereszttüzébe került Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség elnöke is, aki egy interjúban bírálta a Heisler-féle vezetést, mondván: A Mazsihisz székházában, a Síp utca 12. szám alatt „a csendes semmittevést az anarchikus káosz váltotta fel. Ideje, hogy a szövetség végre megújuljon”. Bejelentette, hogy indul a 2015-ös választáson, és programját úgy fogalmazta meg: „Ma nem harcolni kell Maszadában, hanem felépíteni, fejleszteni és elérni azt, hogy minél több ember befogadására legyen képes.” Mindezzel szembehelyezkedett az Orbán-kormánnyal folyamatosan harcban álló, Heisler vezette Mazsihisszal, amelyet azért is bírált, hogy nem képvisel markáns álláspontot az antiszemitizmussal, a gyűlöletbeszéddel, a holokauszttagadással és a mindezt akkor még büszkén felvállaló Jobbikkal szemben. Példát mutatva kemény hangvételt ütött meg a holokauszt emléknapján tartott beszédében is. Horovitz Tamás nemcsak Vona Gábornak, a magyar Országgyűlésnek, de a Mazsihisznak is üzent a Duna-parti cipőknél, és leszögezte: a magyar zsidóság nem hajlandó félelemben élni, nem fognak meghátrálni, megvédik a halottak emlékét és megvédik az élőket is. Horovitzot egyébként azért is bírálatok érték a Síp utcából, mert kiegyensúlyozott, korrekt és legfőképpen békés kormányzati kapcsolat kiépítését és működtetését hirdette. Hasonlóképpen a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Zsidó Hitközséghez, amelyet az Orbán-kormány partnernek tekint a zsidósággal és a holokauszttal kapcsolatos elképzeléseihez.