"A progresszív adózás után persze erre is van egy brüsszeli szavuk: degresszió" - fogalmazott a kormányfő. Hozzátette: szerintük a magyar nyugdíjrendszer "túl nagylelkű".

Orbán Viktor megjegyezte: meg aztán a brüsszeli gazdáknak is meg kell felelni. A pénz mehet Ukrajnába, cserébe meglapogatják majd a tiszások vállát az előkelő brüsszeli szalonokban.

"Mi 15 éve kötöttünk egy megállapodást a nyugdíjasokkal. Visszaadtuk a 13. havi nyugdíjat. Vállaltuk, hogy a nyugdíjak értéke nem csökkenhet, és ha a gazdaság motorja jól húz, akkor abból a nyugdíjasoknak is részesülniük kell. És ez így is lesz" - rögzítette bejegyzésében a miniszterelnök.

Nem a brüsszelieknek csináltunk nyugdíjrendszert, hanem a magyar idősek javára. Szerintünk így helyes. És gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon - közölte Orbán Viktor, aki azzal zárta az MTI által szemlézett bejegyzését: "a tiszások pedig elmehetnek a degressziójukkal a brüsszeli szalonokba!"

"Dolgozunk a 14. havi nyugdíj kérdésén is, az ügyben döntés még nem született" – írta az Indexnek a Nemzetgazdasági Minisztérium. A téma nem véletlenül került napirendre: Orbán Viktor nemrég belengette, hogy a kormány a 14. havi nyugdíj bevezetését is fontolgatja. A kijelentés azonnal beindította a találgatásokat, hiszen egy ilyen lépés nemcsak a nyugdíjasoknak jelentene pluszpénzt, hanem a költségvetésnek is hatalmas terhet. A politikai logika érthető, de megkérdezett szakértő szerint gazdaságilag most szinte lehetetlen lenne kigazdálkodni ekkora összeget, írja némiképp meglepő módon a fideszes lap.

"Nem a brüsszelieknek csináltunk nyugdíjrendszert, hanem a magyar idősek javára. Szerintünk így helyes. És gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon"– többek között erről írt Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a közösségi médiában. Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a kormányfő szavainak esetleges hatásait, amelyek szinte már előrevetítik a 14. havi nyugdíj bevezetésének bejelentését, érdemes megállni egy pillanatra rögtön az elején. Hiszen a témával kapcsolatban felmerülő tisztázó kérdések miatt megkerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot és a Miniszterelnöki Kabinetirodát is, kezdődik az Index cikke.

Mint írják, szerették volna megtudni, mit jelent pontosan az, hogy "gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon"; készülnek-e már most erre vonatkozó számítások a Nemzetgazdasági Minisztériumban; mekkora kiadási tételt jelenthetne egy ilyen intézkedés, és rendelkezésre állhat-e ekkora mozgástér a költségvetésben. Illetve azt is megkérdezték, hogy mikorra várható döntés a kérdésben.

A Nemzetgazdasági Minisztérium elsőként valamiért az alábbi propagandaszöveget "mondta fel": "A Tisza Párt ismét lebukott: nemcsak a munkabért adóztatnánk meg brutálisan, hanem akár 20 százalékkal is megadóztatnák a nyugdíjakat is. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lépéssel is csak brüsszeli gazdáiknak akarnak megfelelni."

Nagy Márton tárcája arra is emlékeztetett, hogy a kormány határozottan elutasítja a nyugdíjasok megadóztatását, és a nyugdíjakat nem csökkenteni, hanem emelni kell. "A nemzeti kormány ezt teszi: minden évben biztosítjuk az inflációkövető nyugdíjemelést, 2010 óta a nyugdíjak összegét megdupláztuk, reálértéküket 25 százalékkal növeltük, és visszaadtuk a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat is. A törvényi feltételeknek megfelelően – nagyobb gazdasági növekedés esetén – nyugdíjprémiumot is fizetünk."

"Külön támogatásként a nyugdíjasokhoz már megérkezett a 30 000 forintos élelmiszer-utalvány, novemberben pedig érkezik a kiegészítő nyugdíjemelés is, amely átlagosan 51 000 forint pluszt jelent az idősek számára. Így az év utolsó két hónapjában közel 200 milliárd forintnyi többletjuttatás érkezik számukra. Ahogy a miniszterelnök is jelezte, dolgozunk a 14. havi nyugdíj kérdésén is, az ügyben döntés még nem született."

Ezt követően Regős Gábort, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászát kérdezték az intézkedés várható hatásairól.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni a nagyságrendeket. A 2026-os költségvetés szerint a kormány 7700 milliárd forintot szán a nyugdíjakra és a nyugdíjszerű ellátásokra. Regős Gábor szerint ez az összeg az idei pótlólagos emelés miatt valójában kicsit magasabb lehet, de most maradjunk ennél. Mivel februárban jön a 13. havi nyugdíj, a teljes éves keretet 13 hónapra kell osztani.

Így egyhavi nyugdíjkiadás nagyjából 600 milliárd forintot tesz ki.

A költségvetés 2026-ra 95 747 milliárd forintos GDP-vel számol. Az idei növekedést 2,5 százalékra, a jövő évit 4,1 százalékra tervezték – a valóság viszont ennél biztosan szerényebb lesz. Ezek alapján könnyen kiszámolható: egy 14. havi nyugdíj a GDP 0,6 százalékát emésztené fel. Ez már költségvetési szinten is komoly tétel.

A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a jelenlegi helyzetben ez az intézkedés viszont biztosan nem fér bele. Az idei hiánycélt már többször emelni kellett, és még így sem biztos, hogy tartható. A növekedés rendre elmarad a tervezettől, és folyamatosan új programokat jelent be a kormány, amelyek mind pluszkiadást jelentenek. Mindezek alapján a 14. havi nyugdíj bevezetése a mostani körülmények között nem reális. A költségvetési fegyelem fenntartása már önmagában is kihívás, az államadósság csökkentése e nélkül sem tűnik stabilnak.

Regős Gábor szerint erre a lépésre csak akkor lenne lehetőség, ha a hiány lényegesen alacsonyabb lenne, és a költségvetés képes lenne kigazdálkodni a többletet. Például a növekedésből származó többlet-adóbevételekből. Ehhez viszont egy igazán robusztus növekedésre lenne szükség, ami egyelőre nem látszik a horizonton.

Ha most itt ülne egy közgazdász, aki hisz a belső fogyasztás nagyobb élénkítésében, ő bizony azt mondaná: a nyugdíjak emelése további keresletet teremt a gazdaságban. A több pénz a zsebekben előbb-utóbb megjelenik a boltokban is, és bővíti a fogyasztást. Igaz, kis, nyitott gazdaságként ennek csak egy része marad itthon. De ez a rész is növelné a GDP-t, és valamennyit visszahozna az államkasszába az adókon keresztül.

Így Regős szerint az említett 600 milliárd forint tehát részben visszacsorogna, viszont messze nem teljesen. És a keresletélénkítésnek van egy másik oldala is: felfelé húzza az inflációt. Miközben a jegybank szigorú monetáris politikát folytat, egy költekezőbb, "lazább" költségvetési politika ezzel épp ellentétes irányba hat. Persze a kormánynak ez a növekedést nem éppen támogató monetáris politika nem is igazán tetszik – mondjuk, ez utóbbi érthető, már tényleg az ajtón dörömböl a 2026-os választás.

De nem is érdemes egyetlen intézkedést kiragadni. Az igazi hatás mindig az intézkedések és a gazdaságpolitikai lépések összességéből rajzolódik ki.

De gazdaságilag mennyire indokolt a 14. havi nyugdíj, vagy inkább politikai döntésről van szó? Tekintettel a választási ciklusokra és a nyugdíjas szavazók súlyára, nehéz lenne kizárni az utóbbi szempontot. Ugyanakkor tény: a nyugdíjasok egy jelentős része nagyon alacsony ellátásból él. Ennek több oka is lehet. Sokan aktív éveikben alacsony bérért dolgoztak, vagy csak részben voltak bejelentve. Mások régebben mentek nyugdíjba, és azóta a járandóságukat csak az inflációval emelték. Eközben a később nyugdíjba vonulók jövedelme már az átlagbér növekedését követte – ez pedig az elmúlt 15 évben jóval gyorsabban nőtt, mint az infláció.

Regős Gábor szerint ha a 14. havi nyugdíjat a klasszikus módon értelmezzük – márpedig az eddigi nyilatkozatok alapján nem teljesen biztos, hogy erről van szó –, akkor a rendszer logikája egyszerű: aki eddig is magasabb nyugdíjat kapott, az most is nagyobb pluszt kapna. Ez a nyugdíjrendszer természetes működéséből fakad: aki több járulékot fizetett, annak magasabb a nyugdíja.

De ha ettől eltérünk, és csak az alacsonyabb nyugdíjakat emeljük meg – például egy bizonyos összeghatárig –, akkor valóban segíthetünk a legkisebb ellátásúakon. Viszont ezzel könnyen megsérthetjük azokat, akik korábban többet fizettek be, és joggal érezhetik úgy, hogy hátrányba kerülnek. A helyzet tehát nem fekete-fehér: sok, egymásnak ellentmondó szempont feszül egymásnak.

A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a 14. havi nyugdíj felfogható akár úgy is, mint egy egyszeri, 7,7 százalékos pluszemelés – egy hónappal több járandóságot jelentene az eddigi tizenharmadikhoz képest. Ez valamennyire korrigálná azt, hogy a nyugdíjak értéke az utóbbi években elmaradt a bérek növekedésétől. Ugyanakkor, ha valóban ez a cél, akkor talán, nem inkább a rendszer alapját, vagyis a nyugdíjemelés számítási módját lenne érdemes átgondolni? És persze megvárni, amíg a gazdasági növekedés újra beindul, mert addig fedezet sem lesz egy ilyen lépésre.

Sokszor ismételgetett mantraként ugyanakkor valóban kulcskérdés lesz a következő évtizedekben, hogy az elöregedő társadalom kihívásokat hoz a nyugdíjrendszernek. Papíron persze egyszerű a megoldás – emelni kell a nyugdíjkorhatárt. Csakhogy ennek megvannak a határai. Regős Gábor szerint érdemes csak a régi viccre gondolni, amikor is a nyugdíjkorhatárt rég betöltött munkavállaló büszkén újságolja, hogy ő még mindig dolgozik, csak azt felejtette el, hogy hol.

De félre a tréfát: a valóság az, hogy az egészségi állapot romlása fizikailag is korlátozza, meddig tud valaki dolgozni. Ha a gazdaság erősen növekszik, az valamelyest enyhítheti a problémát. Több növekedés több járulékot jelent, ami javíthatja a rendszer fenntarthatóságát. A nyugdíjak valószínűleg így is lemaradnak majd a bérek mögött, de legalább a korábbi életszínvonal egy része megőrizhető.

A demográfiai folyamatok azonban mostani ismereteink szerint nem kedvezők. Egyre fontosabb, hogy mindenki gondoljon a saját jövőjére is – vagyis kezdjen el időben takarékoskodni a nyugdíjas évekre. De a kérdés továbbra is adott: nem inkább a rendszer alapját lenne érdemes átgondolni, márcsak a demográfiai folyamatok miatt is?

A 13. havi nyugdíj igazságos, a logikájára felfűzve lehet bevezetni a 14. havi juttatást - hangsúlyozta a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában pénteken reggel Orbán Viktor miniszterelnök, kijelentve, "a 14. havi nyugdíjat napirenden tartjuk".

A kormányfő egy esetleges nyugdíjreform ellen szólt, mondván, rendkívül kockázatos hozzányúlni a szolgálati időt és a befizetéseket alapul vevő szisztémához, mert egyes csoportok úgy fogják érezni, hogy velük szemben nem méltányos a kívülről érkező beavatkozás.

Hangsúlyozta: "a nyugdíjrendszer úgy, ahogy van, működőképes", a gazdaság, a kormány és ő személyesen garantálni tudja, hogy a juttatások nem veszítenek értékükből, a rendszerben pedig nem elméleti matematikai modelleket kell látni, hanem azt a társadalmi vívmányt, hogy életük utolsó évtizedeiben stabil bevételt kapjanak az azt megérdemlő magyar emberek.

Orbán Viktor kiemelte: a 14. havi nyugdíjhoz gazdasági erő kell, ez pedig összefügg a békével, majd megjegyezte: a 13 havi ellátást is úgy sikerült visszavezetni, hogy évente egy heti nyugdíjat hoztak vissza; erre a logikára építve két, három vagy négy év alatt lehetne megtenni ezt a lépést.

(MTI)