"Ezek itt csak az erre a tárgyalásra összegyűjtött iratok" - mutatott a fal tövében heverő nagy kupac dossziéra Toni Skarica, a kanadai Hamilton város főügyésze az irodájában. "Az áldozatok és a gyanúsítottak számát tekintve is ez Kanada bűnügyi történetének legnagyobb ismertté vált emberkereskedelmi ügye" - mondta.

A főügyész egy olyan bűncselekmény-sorozatról beszélt az Origónak, amely több szállal kötődik Magyarországhoz. Az ügy minden szereplője, a származása miatt menedékkérőként Kanadába érkezett magyarországi cigány: a tíz gyanúsított, akik előzetes letartóztatásban várják a tárgyalást és a tizenkilenc áldozat is, akiket saját védelmük érdekében a kanadai rendőrség titkos menedékhelyeken helyezett el.

A három, Pápáról kivándorolt család tagjait a kanadai rendőrség, az RCMP (a Royal Canadian Mounted Police névből összeálló betűszó) azzal gyanúsítja, hogy magyarországi kapcsolataik segítségével elszegényedett, munkanélküli fajtársaikat a jobb élet és biztos, jól fizető állás ígéretével egy Hamilton nevű kanadai városba csábítottak, majd pincékben szállásolták el, hamis menekültkérelmek benyújtására vették rá őket, a nekik járó segélyeket elvették tőlük, miközben ingyen kellett dolgozniuk a családok építkezési vállalkozásának. A gyanú többek között állami juttatásokkal való visszaélés, összeesküvés, emberkereskedelem és szervezett bűnözés - utóbbi kettőért akár életfogytiglani börtönbüntetést is ki lehet szabni Kanadában.

Az áldozatok mellett maguk a gyanúsítottak is menekültként jelentkeztek be Torontóban, amikor az országba érkeztek - márpedig az országba érkező sok ezer menekült régóta aggasztja a kanadai hatóságokat. A múlt héten Jason Kenney bevándorlásügyi miniszter a National Post című lapnak úgy fogalmazott, a "magyar romák" hulláma "bizarr" és "nagyon jól szervezett". Az eddigi adatok szerint az idén Kanadában beadott menedékkérelmek közül messze a legtöbbet itteni cigányok nyújtották be, számuk feltehetően az év végéig meghaladja a háromezret. A kanadai bevándorlási hivatal becslése szerint egy elutasított, vagyis alaptalanul bejelentkező menedékkérő az államnak 50 ezer dollárjába kerül. Emiatt jövő nyáron átalakul a rendszer, amitől a kanadai kormány az alaptalan menedékkérelmek számának csökkenését várja.

Az Origó munkatársa egy hetet töltött Hamiltonban, hogy a helyszínen dolgozza fel a bűnszervezet történetét. Járt bírósági tárgyaláson, hozzájutott nyomozati anyagokhoz, beszélt a főügyészen kívül az RCMP tisztjével, egy védőügyvéddel és a hamiltoni börtönben interjút készített az egyik gyanúsítottal, valamint megnézte azokat a házakat is, ahol a gyanú szerint a pincében laktak a Kanadába csábított emberek. A Torontóhoz közel fekvő félmilliós iparváros lakóit megdöbbentette az eset, minden megkérdezett helyi hallott róla, és többen a fejüket csóválva megjegyezték, hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek egymással az emberek.

Az ügy 2009. szeptember 1-jén, véletlenül pattant ki. Hamilton rendőrségének egyik egysége aznap egy Mohawk úti házhoz érkezett, hogy végrehajtson egy letartóztatási parancsot. Egy magyar állampolgárt kerestek az Interpol által kiadott körözés alapján. Az udvaron találtak egy férfit, akire illett a személyleírás, úgyhogy bevitték a kapitányságra, és mivel nem beszélt angolul, kerítettek neki egy magyar tolmácsot. Így derült ki, hogy a férfi nem az, akit kerestek, viszont meghökkentő történetet adott elő.

Azt mondta, néhány hónappal korábban érkezett Magyarországról Kanadába, miután egy régi ismerőse e-mailben jól fizető munkát ajánlott neki Toronto közelében, sőt még a repülőjegyét is hajlandó volt kifizetni. Annyit kellett csak tennie, hogy amikor Torontóban leszáll a gépről, a "refugee" (azaz menekült) szót ismételgetve menedékjogot kér.

Miután ezt megtette, meghívója fogadta a repülőtéren, és elvette az összes papírját, amit - állította a férfi az őt faggató rendőröknek - soha többé nem adott vissza neki. Ezután egy bankfiókba vitte, nyittatott vele egy bankszámlát, amelyre a menedékkérőknek járó segély érkezhet majd, végül pedig a Mohawk úti házhoz vitte a férfit. Ettől kezdve a ház pincéjében kellett laknia, "két másik cigány" társaságában a RCMP nyomozati anyaga szerint. Az volt a feladata, hogy takarítsa a házat, amelyben az építkezési vállalkozást irányító főnöke és a családja lakott, és időnként elmenjen bevásárolni. Azt állította, soha nem kapott fizetséget a munkájáért, és a neki járó segély sem jutott el hozzá állítása szerint. Így indult a nyomozás az ügyben egy, az RCMP által összeállított dokumentum szerint, amelyhez az Origó a hamiltoni bíróságon jutott hozzá.

A rendőrség a cigány által elmondottak alapján már gyűjtötte az adatokat a lehetséges gyanúsítottakról, a jól menő építési vállalkozást irányító, pápai származású D. család tagjairól, amikor a nyomozást vezető tisztet, Lepa Jankovicot felhívta a hamiltoni munkaügyi hivatal egyik munkatársa. A hivatalnok irodájába egy feltűnően ideges, magyarul beszélő férfi lépett be, és jelezte, hogy bajban van, segítségre szorul. Azt mondta, néhány hete hozták Kanadába, elvették a papírjait, és azóta három társával együtt egy ház pincéjében tartották. "Fogalmad sincs, hová kerültél. Tízszer is meg fogod bánni, hogy itt vagy. Dolgoznod kell, de sosem kapsz fizetést" - szerinte ezt mondták neki a pincében már régebb óta lakó emberek.

A férfi repülőjegyét és ügyeit elmondása szerint egy K. Gizella nevű, de mindenki által Évaként ismert középkorú nő intézte, aki D. Ferenc, a feltételezett bűnszervezet vezetőjének testvére. Azt mondta, a nőnél voltak az iratai, ő vitte el bankszámlát nyitni - azt is megmondta, hogy a PIN kód 5555 legyen -, majd elvette tőle a bankkártyát. Ő küldte el a munkaügyi hivatalba is - állította a férfi -, és azt mondta neki, viselkedjen úgy, mintha hülye lenne, és mondja azt, hogy gyomorbaja van, hogy minél több segélyt kapjon.

A cigány azt mondta, azért kért segítséget a rendőrségtől, mert a vele együtt lakó társai erre kérték, mondván, "ez az egyetlen esélyük, hogy kijussanak". Mivel félt attól, hogy K. Gizella és a családja "meglincselik", a rendőrség egy menedékhelyre vitte. A nyomozók másnap elmentek a házhoz, hogy megnézzék, élnek-e még emberek a pincében. Összesen négy férfit találtak a házban.

A visszaélések áldozatai fokozatosan egyre többen lettek. Egy másik, a város legdrágább negyedében, Ancasterben álló ház pincéjéből hatan kerültek elő, akik állították, hogy a pincében, a földre dobott matracokon kellett aludniuk. Egy harmadik házból hárman jöttek el, és mentek a kapitányságra.

A rendőrségen felbukkanó újabb és újabb cigány férfiak mind hasonló történetet adtak elő. A többségük munkanélküliként élt, éppúgy Pápáról vagy Pápa környékéről származott, mint a D. család, és bár nem ismerték egymást, többüket ugyanazok az emberek beszélték rá még Magyarországon a nagy utazásra. A repülőjegyeket a D. család valamelyik tagja - a gyanú szerint többnyire D. Ferenc vagy D. Gyula - fizette ki, és küldte Magyarországra egy meghívólevél kíséretében.

Az áldozatok különböző időpontokban érkeztek Kanadába, mindannyian menedékjogot kértek, segélyért folyamodtak, a D. család tagjai által bérelt vagy vásárolt házak pincéiben laktak; a főnökök az emeletet foglalták el. A legtöbben a D. család építkezési cégénél dolgoztak egész héten, de fizetést nem vagy alig kaptak, és többen állították azt is, hogy két-három napos maradék étellel etették őket. Az általuk előadott történetek egy része arról szól, hogy D.-ék azt mondták nekik: sokba került a repülőjegy, amit kifizettek helyettük, sőt a "toborzásukért" is fizettek, úgyhogy addig nem kapnak fizetést, amíg ezt az adósságukat le nem dolgozzák. Egyikük például állította, hogy K. Ferenc, a főnöke közölte vele: százötvenezer forintért vásárolta meg őt. Egy másik vallomás arról szól, hogy K. Ferenc egyszer vendégeket vitt le a pincébe, ahol a munkások laktak, és ezekkel a szavakkal vezette őket körbe: "ezek itt a csicskák".

A csapdába került emberek angol nyelv-tudás híján nem tudtak a főnökeiken kívül senki mással kommunikálni. Az RCMP által összeállított nyomozati anyag szerint egyikük egyszer megpróbált segítséget kérni két hamiltoni rendőrjárőrtől, de hiába próbálkozott, azok nem értették, mit akar.

A vallomások nem szólnak fizikai erőszakról, de volt, aki említette, hogy veréssel fenyegették, vagy éppen viperát lóbáltak az orra előtt. "Én ismerem ezeket a pápai cigányokat, és ők nem ismernek istent vagy törvényt" - mondta a rendőröknek az egyik megszökött munkás.

Egyesek azt mondták, félnek, mert a gyanúsítottak megfenyegették családjukat vagy őket, hogy ne merjenek szóba állni a rendőrséggel. Volt, akit a rendőrkapitányságról kellett biztonságos menedékhelyre szállítani 2010 januárjában, mert az épület előtt megjelentek a D. család tagjai, és megpróbálták visszavinni őket a házaikba, mielőtt a rendőrök elküldték őket - olvasható a rendőrségi dokumentumban. Ehhez hasonló incidens többször is előfordult, így a vallomást tevő munkásokat többször is költöztetnie kellett a rendőrségnek az RCMP-dokumentum szerint.

Mire a házkutatási parancsot kiadták az összesen négy címre, ahonnan "magyar csicskák" kerültek elő, már együtt dolgozott az ügyön a hamiltoni rendőrség mellett az RCMP nyomozócsapata és a kanadai határrendészet, a CBSA. A nyomozás nevet is kapott: "Project OPAPA". 2010 elejére már tizennégy áldozat tett vallomást a rendőrségen, és tizenkét gyanúsított volt: az egymáshoz rokoni szálakkal kötődő három család (a D. család és két másik: mindkettejük vezetékneve K-val kezdődik), összesen tíz férfi és két nő.

A rendőrség szerint szabályos bűnszervezetet működtettek a családok, a gyanú az emberkereskedelmen és a jóléti juttatásokkal való visszaélésen kívül szervezett bűnözés is volt. A házkutatások során számos iratot foglaltak le: számlákat, bizonylatokat, feljegyzéseket, meghívóleveleket, sok munkás bevándorlási és orvosi papírjait. Találtak bankkártyákat, számítógépeket, adathordozókat, telefonokat, laptopokat és vallásos zenei CD-k és DVD-k tömegeit - derül ki az összesen 36 oldalas jegyzékből, amely a lefoglalt iratokról és adathordozókról szól.

2010 végén a kanadai rendőrség arra is gyanakodni kezdett, hogy a családok más bevételi forrásokkal is rendelkeztek az építkezési vállalkozáson kívül. Ekkor lopás miatt letartóztattak egy cigány fiatalembert, aki a gyanú szerint kapcsolatban állt a három családdal - ő a felelős például a nyomozók szerint több áldozat megfenyegetéséért -, és találtak nála egy ellopott postaládát, ami tele volt beváltható csekkekkel. A helyi újság, a Hamilton Spectator információi szerint összesen 59 csekk volt a postaládában, ezek összesen 1,7 millió kanadai dollárról és mintegy 140 ezer amerikai dollárról szóltak. A fiatalember ügye szeptemberi tárgyalásán bevallotta, hogy segédkezett több postaláda ellopásában. A lap szerint az nem világos, hogy korábban hányszor történtek hasonló lopások, de a rendőrség szerint a gyanúsított családok egyik bevételi forrása a postaládák megdézsmálása lehetett.

A nyomozás során az is kiderült, hogy a gyanúsítottak egy részének van bűnelkövetői előélete Magyarországon. Többük ellen az Interpol különféle bűncselekmények, köztük csalás és zsarolás miatt körözést adott ki - derült ki az RCMP-iratból. Eszerint volt, akinek az ajkai bíróságon lett volna jelenése zsarolás vádja miatt, más pedig nem vonult be letölteni a csalás és zsarolás miatt kiszabott börtönbüntetését Magyarországon, hanem elhagyta az országot. Igaz, a nemzetközi körözések egy része nem egyértelmű, ugyanis - a rendőrségi irat szerint - a különféle bűnügyi nyilvántartások ellentmondásos adatokat tartalmaznak.

Az Origóval korábban az ORFK azt közölte, hogy az üggyel kapcsolatba hozható több mint tíz ember (azaz cigány - a szerk.) közül négyet köröznek Magyarországon. Az ORFK szerint főleg csalások miatt adtak ki ellenük hazai és nemzetközi elfogatóparancsokat, két ember ellen pedig zsarolás és lopás miatt is.

"Ezeket az embereket [a gyanúsítottakat] Magyarországon különféle bűncselekményekkel, például csalással és zsarolással vádolták meg. Szóval adott egy egész csapat magyar, akik vagy a megvádolásuk után, vagy nem sokkal azelőtt Kanadába jöttek, és itt is bűnöző tevékenységet folytattak. Ezért mondtam, hogy ez a gonosz inváziója" - mondta az Origónak a főügyész egy korábbi perbeszédében használt kifejezést magyarázva.

A főügyész szerint Kanadában sokáig "lényegében zavartalanul" működhetett a szervezet: a családtagok - egyesek több mint tíz éve - úgy érkeztek az országba, hogy a cigányságuk miatti magyarországi üldöztetésekre hivatkozva menedékjogot kértek. Legalább kettejüket hivatalosan is elismerte az állam menekültként, és közülük többen ma már kanadai állampolgárok. "Tulajdonképpen elég csak annyit mondani a hatóságnak: menekült vagyok. Hiába van erős gyanújuk, hogy nem mond igazat az illető, évekig tart, mire eljut a rendszer a meghallgatásig. Addig pedig jár a segély, lehet itt élni és dolgozni" - mondta Skarica.

Az elkövetők tevékenysége 2008-tól teljesedett ki a nyomozók gyanúja szerint, amikor Kanada megszüntette a Magyarországgal szembeni vízumkötelezettséget, és így egyszerűvé vált a beutazás és a menedékkérelmek benyújtása.

Ma az áldozatok afféle tanúvédelmi program keretében a rendőrség által biztosított helyeken laknak, Toni Skarica, a főügyész szerint többségük Kanadában tartózkodik, de azt nem árulta el, hogy hol. A biztonságuk védelmére hivatkozva nem beszélt hollétükről az Origónak a nyomozást vezető Lepa Jankovic sem. A gyanúsítottak közül öten egy évvel ezelőtt még ismeretlen helyen tartózkodtak, és a rendőrség fényképes felhívást tett közzé a kézre kerítésükre. Kettejüket azóta megtalálták, vagy maguk jelentkeztek a rendőrségen, amikor meggyanúsították őket. Ma összesen tizenhárom embert gyanúsítanak az összeesküvéssel, közülük tízen előzetes letartóztatásban vannak a hamiltoni börtönben, hármukat pedig továbbra sem találják. Ők a huszonéves K. Zsanett, a 43 éves D. Gizella, valamint D. Ferenc apja, a 70 év körüli idősebb D. Ferenc, aki a kanadai rendőrség feltételezése szerint Magyarországon van.

(Origó nyomán)

Ferenc Domotor, 48, Ferenc Domotor Jr., 20, Gyongyi Kolompar, 40, Gizella Kolompar, 41, Lajos Domotor, 42, Ferenc Karadi, 47, Gizella Domotor. 42, Attila Kolompar, 35, Gyula Domotor, 32, Zsanett Karadi, 24.

(Forrás)