Olvastam itt pár hozzászólást, és elhatároztam, kicsit könnyítek a szívemen.

Olyan családban cseperedtem fel tizenévessé, ahol a szesz bőven folyt, és az apa más nőkkel is járt. Négyen voltunk testvérek. Anyám fehér, apám 100%-ig cigány. Apám rokonsága nem törődött se velünk, gyerekekkel (mivel mi félvérek vagyunk), se anyámmal (aki a szemükben csak egy a fehérek közül).

Apám nagyon sokat ivott - csak úgy döntötte magába, nagy vígságban, a szeszt. Megverte anyámat minden nap, sokszor késsel is megsebezte, máskor meg "csak" ököllel. Mi gyerekek is megkaptuk a részünket, különösen én, mert nem tudtam ezt csendben nézni.

Apám sokszor behozta az éppen aktuális kurváját a lakásunkba, és egyáltalán nem volt ritka, hogy apám azzal ébresztett fel bennünket éjnek évadján, hogy kitépte alólunk a matracot, hogy átvigye a nappaliba, legyen min kurváznia. Egyszer apám úgy megsebezte anyámat egy kenyérvágó késsel, hogy az ajkait pótolni kellett, mert apám egyszerûen levágta. Ezután már inkább kussoltunk a szobánkban, amíg apánk baszta a kurváját.

Néha a fater gyógyszereket kényszerített anyámba, fegyverrel; vagy éppenséggel ágyba kényszerítette magával. Ezt abbahagyta, amikor mi, gyerekek, közbeléptünk, pedig még nagyon kicsik voltunk.

Mindig féltünk, és a legbiztonságosabb hely az alvásra az ágy alatt volt.

Apám rokonai nem segítettek, nem is törődtek a dologgal. Szerintük minden a legnagyobb rendben volt. Anyám el akart menni, de nem tudott, mert apám rokonsága azzal fenyegette meg, hogy eltüntetnek bennünket, gyerekeket, és az életben nem lát bennünket viszont. Néha az apám anyja és nővére felhívta anyámat, és megfenyegették arra az esetre, hogy ha el merészel menekülni a gyerekekkel vagy a rendőrségnek mer szólni. Anyám emiatt nem szólt senkinek, és beletörődött sorsába.

Az ivás, az asszonyverés és a kurvázás mindaddig folyt, amíg nem kerültünk el onnan; akkor én 14 voltam.

A legutolsó csepp a pohárban az volt, amikor anyám szült, apám bejött a kórházba az épp aktuális kurvájával, akit a nővérének hazudott az orvosok előtt. Ez a kettős úgy vonult be a szobába, mint két uralkodó.

Amikor az anyám hazajött a fivérünkkel, apám épp a kurvájával zuhanyzott. Amikor onnan kijöttek, veszekedés kezdődött, és apám fejbelőtte anyámat. Mi gyerekek a pániktól üvöltöttünk. Anyám a földön feküdt, és apám előhúzta a szeszt. A testvérem telefonált a rokonoknak és a rendőrségre. Apámat elvitték a rendőrök, anyámat kórházba vitték, bennünket gyerekeket pedig apám anyjának a hétvégi házába.

A kórházból telefonáltak és mondták, hogy anyám a szerencse hathatós segítségével túlélte az esetet. A fegyver, amivel apám lőtt, hibás volt. A golyó az arcnál hatolt be és a hátsó agyféltekénél jött ki.

Anyámnak természetesen be kellett számolnia az esetről a rendőrségnek, amely természetesen egy szó nélkül is tudta, miről van szó, mert jól ismertek bennünket. Anyám még sem vádolta be apámat, és azt mondta, hogy az, hogy apám meglőtte, csak hiba volt. A rendőrség persze nem hitte el, de kénytelen volt egy szimpla figyelmeztetéssel kiengedni apámat.

Amikor anyám hazament, fogta a húgom és az öcsém és elment egy anyaintézetbe. Nekem, ill. bátyámnak azt ígérte, hogy majd később értünk jön. Mi apánk anyjához próbáltunk menekülni, ahogy régebben is; azonban, apánk már ott várt minket.

Apám megpróbálta kiszedni belőlünk, hol van anyánk és két tesónk, de nem mondtuk el. Egy nagy széken ültem és sírtam. Apám a kapucninál megfogta a kapucnis pulcsimat, és elővette a tőrét, amit a nyakamhoz tett. Azt mondta, ha nem fejezem be a sírást, elvágja a torkom. Egyetlen [cigány] rokon sem segített ekkor. Abbahagytam a sírást; apám eltette a tőrt. Pár órával később megérkeztek a rendőrök, akik kiszabadítottak bennünket kettőnket apám karmai közül.

Más településen telepedtünk le anyámmal; azóta nem láttuk apámat, illetve annak rokonait.

Köszönöm, hogy kiönthettem a szívem. Boldog vagyok, hogy mindazon szörnyû éveket túléltük. Sokszor elhatároztam, hogy gyerekkoromról írok egy könyvet, de soha nem mertem, mert féltem a következményektől. Talán valamikor akkor, amikor már elegendően idős leszek, már elég mersz lesz bennem erre a feladatra.

Az ITTENI   kezdő hozzászólás fordítása.

Kell ehhez kommentár? Nem hinném.

 

Az eredeti, ha esetleg idővel "eltûnne" az:

"Vihaan isääni ja sukuani.

Olen monesti ajatellut kirjoittaa lapsuudestani kirjan,mutta en ole viellä uskaltanut,sillä pelkään sen tuomia jälkiseuraamuksia.Ehkä jonakin päivänä kun olen jo tarpeeksi vanha uskallan kertoa koko maailmalle minkälainen lapsuus voi olla,jos elämänkortit ovat huonoimmasta päästä. "

 

"Egyáltalán nem vagyok szkeptikus a történettel kapcsolatban. Fehérként, majdnem ugyanilyen helyzetben voltam; azzal a különbséggel, hogy én voltam az asszony [cigány férj mellett]. A férjem a kurváit a közös ágyunkba hozta mindig, amikor csak tehette, például amikor úton voltam. Néha még akkor is ezt tette, amikor otthon voltam, és a gyereklányainknak azt mondta, a nővérem az! Heti rendszerességgel megvert és megszúrt a tőrével, egyszer, amikor részeg volt, még rám is lőtt. Szerencsére nem talált. A bíróságon ellene vallottam; a rendőrség védelmébe vett, mivel a [cigány] rokonai állandóan fenyegetőztek a bírósági eljárás alatt. A férjemet lecsukták, és ez így jó, mert amúgy is bûnözői múlttal rendelkezett. ("En ollut missään vaiheessa tekstiäsi skeptinen, itse olen ollut valkolaisena mukana lähes samankaltaisessa tilanteessa erona vain että olin vaimona. Mies kantoi huoriaan meidän yhteiseen sänkyyn heti kun tilaisuus jos olin reissussa, ja muutaman kerran toi jopa asuntoon kun olin kotona, oli selitellyt nuorille, alaikäisille tytöille että olin hänen sisko! Turpaan tuli myös viikottain kuten puukosta ja kerran ampui myös diapameissaan, ohi meni onneksi. Todistin oikeudessa miesta vastaan ja poliisit olivat turvaamassa minua koska miehen suvun naiset parveilivat ja uhkailivat pitkin käräjiä. Äijä sai linnaa ja hyvä niin, oli sillä muitakin rikoksia takanaan.")

Megint frissítés 04/27 22:07-kor (hiába, nagyon "pörög" a topic, egyre-másra érkeznek az igaz történeteket elmesélő hozzászólások, amiket bûn lenne nem közzé tenni. Ez is azt mutatja, hogy bizony a vegyesházasságokban IS nagyon komoly gondot jelent az asszonyverés - a  cigány férj, mint amolyan isten, a feleségét abszolút alárendeltként és csicskásként kezeli, és veri):

Mindent elhiszek abból, amit írtál. Ez a helyzet általános az olyan pároknál, ahol a férj cigány, a feleség meg fehér. Gyakorlatilag azonos történetet tapasztaltam meg rokonként, és csak azt tudom mondani, hogy ajjaj. A nővérem volt hasonló helyzetben, többször megverték havonta; nem merte feljelenteni a férjét. A gyerekek annyi asszonyverést láttak a gyerekkorukban, hogy maguk inkább nem vállaltak gyereket. ("uskon joka sanan kertomuksestasi,tämä on yleistä pariskunnilla joista toinen on romaani toinen ei sitä.läheltä samanmoista touhua seuranneena sukulaisena ei voi sanoa muuta kun voi voi.sisko oli vähän samankaltaisessa tilanteessa,silmä mustana kerran kuussa,ei uskaltanut nostaa syytettä tätä pahoinpitelijää vastaan.lapset näki väkivaltaa lapsuudessa sen verran paljon etteivät ole itse lapsia hankkineet.")

Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy roma férfi, aki félrelépett egy fehér lánnyal, miközben a saját felesége otthon volt, terhesen. Egy napon aztán, amikor otthon elfogyott az ital, de a férj akart még inni, pénzt követelt a feleségétől még italra. Amikor kikocsikáztak a benzinkútnál levő automatához, annak hogy, hogy nem, kiderült, nem volt pénze a bankban. A férfi úgy bedühödött, hogy ostorral verte meg ott helyben mind a terhes feleségét, mind a gyerekeit. Természetesen a férj rokonsága nem avatkozott be [hiszen nem volt cigány a feleség, csak egy szar nem-ember gádzsó, legalábbis a cigányok szemszögéből, és a gyerekek is csak 50%-ban voltak cigányok]. ("Oli tuossa taannoin missä romani mies kävi huoraamassa valkolaistytön kans ja oma akka raskaana kotona.Eräänä päivänä yllättäen viina maistu taas miehelle ja tämä miehen oma akka lähti kuskiksi mies pyysi tältä naiselta rahaa.Ja nainen lupasi käydä automaatilla kappas rahaa ei ollukaan mies hakkasi raskaana olevan akkasa siihen raha automaatille hevospiiskalla kun ei löytynyt rahaa viinaan ja kapakkaan.Ja samasta piiskasta on lapsetkin saanu kunnolla eikä miehen suku puutu millään tavalla. ")

Egy bizonyos roma férfi összeházasodott egy fehér lánnyal. A férfi 26, a nő 18 volt. Gyerekük lett, és pár évig együtt tudtak élni. A lány nagyon szép volt, a férj meg szörnyen féltékeny - ok nélkül. Egyszer, amikor az asszony terhes volt, a férje két fogát kitépte fogóval, mert az aszony szóvá merte tenni a férj félrelépéseit éjjelenként, és hogy csak másnap jön haza, a nyakán mindenféle nyomokkal. Aztán megszületett a gyerek; amikor kb. 1 éves volt, és a férj megint a kurvájával volt, a feleségének egy fillére nem volt otthon, mert a férj magával vitt minden pénzt, és, mivel a feleség nem tudott élelmiszert venni, éhezett. Amikor az éhség miatt panaskzodott a hazatérő férjnek, az bement a vécébe, rászart egy újságba, és azt aztán kihozva, a felesége arcába vágta, azzal a felkiáltással, hogy "edd meg ezt!" Ezután például azért megverte a férj a feleségét, mert nem volt kivasaolt ing otthon. Ezt nem bírta tovább cérnával a feleség, és anyaotthonba ment a gyerekkekel, ahol még párszor felkereste a férje, amíg aztán ez utóbbit ki nem tiltották onnan. Nay lélekjelenléttel a volt feleség ki tudott kecmeregni a gödörböl, és talált egy fehér férfit, akivel aztán összeházasodott, és máig gond nélkül, békében élnek. A volt cigány férj utána négyszer házasodott meg és 8 gyereket nemzett, mind a nyolc más-más nőtől.  Szerencsére a történetbeli gyerek olyan fiatal volt, hogy nem emlékszik semmire, és a 100%-ig távol tartja magát a cigány rokonoktól is. Mostanság a férfi már a sokadik évét tölti a börtönben - amikor egyszer kiengedik, szinte bumerángként vissza is hurcolják oda. Úgy mesélik, az összes többi feleségével is ugyanígy, vagy még rosszabbul bánt, ahogy a történetbelivel. Az anyja persze nem szólt rá, mert a kedvenc fia volt, valósággal istenítette és rendes embernek tartotta. Heten voltak gyerekek, ezekből mindenki börtönviselt, a nők is, akárcsak az apa és az anya. ("Eräs romani mies oli naimisissa valkolaisnaisen, nainen 18v ja mies 26v, kanssa. Saivat lapsen ja ehtivät olla muutaman vuoden yhdessä. Nainen oli todella kaunis ja mies hullun mustasukkainen syyttä. Kerran, raskausaikana, mies veti pihdeillä naiselta 2 hammasta suusta koska nainen uskalsi arvostella miehen yöllisiä juoksuja joiden jälkeen tuli kotiin seuraavana päivänä, fritsut kaulassa. Lapsen synnyttyä ja ollessa n. vuoden ikäinen, mies tuli parin päivän reissustaan jälleen kerran ja vaimo nälissään kotona koska mies vei kaikki rahat. Nälästä kun uskalsi valittaa, mies meni vessaan, teki tarpeensa ja palasi sieltä ulostetta paperissa ja huusi että syö tästä ja heitti vaimonsa naamalle. Sen jälkeen mies hakkasi vaimonsa lapsen huutaessa vieressä, koska ei ollut oikea paita silitettynä.  Vaimo lähti turvakotiin lapsen kanssa ja sieltä oli mies sukulaisineen hakemassa lasta pariin otteeseen kunnes sai lähestymiskiellon sisarustensa kanssa. Vaimo sai sisulla elämästä kiinni ja tapasi valkolaismiehen joka auttoi henkisesti pahimman yli ja ovat onnellinen perhe nykyään. Entinen romanimies ollut naimisissa sen jälkeen 4 krt ja lapsia tullut 8, kaikki eri naisille. Onneksi heidän yhteisellä lapsella ei ole muistoja isästään ja 100% pysyy erossa romanisuvustaan! Nykyään mies istunut linnassa jo vuosia, välillä vapaalla ja taas bumerangina takaisin. Kuullun mukaan muutkin vaimokkeet saaneet samaa ja pahempaa käsittelyä. Ps. Mies oli ns. äidin poika jonka äiti suorastaan jumaloi poikaansa ja piti tätä kunnon ihmisenä...sisaruksia oli 7 joista kaikki, siskoja myöten, olivat istuneet linnassa kuten äitikin ja isä.")

Végül, a fehér "megmenekült" ("irti päässyt") írása 27.4.2007  11.29-kor:

"Nem jelentkeztem soha a rendőrségen, bár nagyon vad dolgok történtek velem. Egy dolgot elmondhatok: a [cigány] férjem minden éjjel 3 körültől megvert, és ez a verés délelőtt fél 10-ig tartott. Néha szünetekkel, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen férfival voltam. Ezután persze folytatódtam az ütlegelések, verések. A férjem levetkőztetett teljesen, fegyverrel kényszerítve erre, és beparancsolt a fürdőszoobába, hol volt kád. Vizet engedett abba, és úgy tervezte, hogy belekényszerít, majd egy elektromos eszközt dob a vízbe, hogy az áramütéstől meghaljak……………….. Ilyen volt az életünk. Az úgy szokott lenni, hogy cigányok ellen nem mer az ember semmit csinálni, mert akkor jönnek a rokonok, és a fehér feleségek se nagyon mernek panaszkodni a saját, fehér rokonaiknak, nem merik elmondani a véraláfutásos szemek okát, azt, hogy milyen pokol a családi élet." ("en tehnyt ainoatakaan rikosilmoitusta vaikka hulluja sain kokea.voin kertoa yhden:mies hakkasi minua aloittaen kaiken 3 aikaan yöllä,ajoin pakosta ilman ajokorttia auton taloon jossa asuin,ja mentyämme sisälle se alkoi taas:hakkamista kesti puoli 10 aamulla ,välillä oli taukoja ja keskusteltiin olinko huorannut vai en.  ja taas nyrkkiä ja piinaa,mies riisutti mun alasti aseen kanssa ja minä tietysti riisuin sitten hän vei mun kylppäriin jossa oli amme,laski vettä ja suunnitteli mun menevän sinne ja otti sähkökihartimen käteensä jonka suunnitteli heittävänsä ammaaseen ja mä kuolisin sähköiskuun....................................... tällästä oli meijän elämä .yleensä on niin ettei mustalaiselle uskalleta tehä' samoja kun on suku jonka kaa joutuu vaikeuksiin ja vastuuseen muttei valkolaisista välitetä kun harvoin naiset tohtii kertoa muille varsinkaa omille sukulaisille totuutta mustista silmistä ja perhehelvetistä ja vieläkun muut romanit tukee miestä ja naisessa on vika ..")

Frissítés (2007. 04. 30 14:36): ahogy várható volt, a suomi24.fi meglehetősen analfabéta (végül is cigány, mit vár tőlük az ember? Finnországban iskolakerülő a cigányok 99%-a) cenzora, tsigaan kicenzúrázta az egész topicot. Tipikus és jellemző. Ezek ők. Ha egy, a bûnözésre berendezkedett cigányság körében igenis létező és gyakori bûnözési formával nem tudnak mit kezdeni érvelési szinten (már amennyire egy iskolázatlan, jobbára írástudatlan cigány, ami a suomi24.fi beszélgetőfórumán is standard, "érvel"), akkor marad a cenzúra. Még szerencse, hogy az eredeti finn hozzászólásokat bemásoltuk, így, ha valaki ellenőrizni akarja a fordítások helyességét, megteheti.

Erről a cenzúra-esetről pár perccel ezelőtt topic   is nyílt a suomi24.fi-n, kíváncsiak vagyunk, meddig marad meg. Hogy megörökítsük az utókornak a kezdő hozzászólást, az itt van:

Benne megkérdezik, vajon a gondok a cigány származású, fajvédő cenzorok általi szőnyeg alá söprése javít-e valamit a helyzeten, illetve, ha már a cenzúra miatt értelmesen úgy sem lehet beszélni, akkor miért van egyáltalán szükség az egész cigányfórumra.