“1. Miért rosszabb a cigányok egészségi állapota, mint a magyaroké?

A beszélgetéseket indító kérdés a cigányok mortalitási és morbiditási adataira vonatkozott, amelyek a magyar lakosság egészéhez viszonyítottan rosszabbak. Beszélgetőpartnereink e kérdésre adott globális magyarázatai a szociális indokok feltételezésétől a roma lakosság kulturális sajátosságain, a cigányok egészségre kiható karaktervonásainak feltételezésén át a magyar-cigány érintkezés konfliktusos jellegéig terjedtek.

Szinte nincs olyan válaszolónk, aki a rossz szociális körülményeket ne említené. "Az életkörülményeik rosszabbak. A lakáskörülményeik, a táplálkozásuk...", vagy "gazdasági dolgok..., szociális, lakásviszonyok, meg a munkanélküliség", "iszonyú szociális körülmények között élnek... ez egy ördögi kör. Rossz a szociális helyzet, rosszak a lakáskörülmények, tehát igénytelenek. Kosz van, mocsok van, vécé az udvaron." Megint más szerint "szegényebbek, kevesebb pénzből élnek, rosszabbak a táplálkozási szokásaik". 

A különbség annyi, hogy míg válaszolóink egy része a hátrányos szociális helyzetet nem tartja cigány specifikumnak, így az ebből adódó károsodásokat sem tekinti a roma etnikum sajátosságának. (Például: "Énszerintem 95 %-ban nem különböznek a falusi lakosságtól, viszont azért azt el kell mondani, hogy ez a vidék, ez a régió hátrányos helyzetben van a Dunántúlhoz vagy az ország közepéhez képest.")

A többség a rossz szociális körülményeket az életvitel, az elsősorban cigányokra jellemző szokások károsító hatásával köti össze: "Több közöttük a munkanélküli, azt meg másra költik, amit kapnak. Ismerem őket. Nem hiszem, hogy a származás, inkább az iskolázottság, vagy iskolázatlanság... nem nagyon érdekli őket szerintem az egészségük. Úgy gondolom, hogy inkább megisszák meg elcigarettázzák azt, amit másra költhetnének. Az a kicsi, ha van, sokra úgyse mennek vele. Gyûjteni nem tudnak, lakást építeni se."(szülésznő) "A táplálkozás az nem olyan minőségû... a beosztással van probléma, nem tudnak bánni a pénzzel. Nem gondoskodnak előre.... Nem tudnak beosztani. Az életvitelüket kellene megváltoztatni."(védőnő)

A családorvos globális magyarázatában a hátrányos gazdasági-szociális helyzet ártó hatásán túl megjelenik a rossz szokások, sőt, a magyar társadalomtól átvett rossz szokások (szeszfogyasztás, szénhidrátdús táplálkozás) egészségkárosító szerepének tételezése: "Létszámarányra vetítve valóban az ő morbiditásuk magasabb, mint a nem cigány lakosoké. Elsősorban a légzőszervi megbetegedések állnak előtérben, amely, én úgy gondolom, a nagyon nagyfokú és nagyon korán elkezdett dohányzásnak a következménye.... Egyre több a daganatos megbetegedés... TBC-ről nem igazán tudok, hogy lenne... szaporodik a szív-érrendszeri, tehát a magas vérnyomásos és infarktusos betegeknek a száma. Nagyon korán elkezdenek dohányozni. Tizenkét-tizenhárom éves gyerekek már dohányoznak. Úgy jönnek hozzám, hogy már masszív dohányosok. Ráírható a lakáskörülményekre... Meglepően jól szituált családok mellett, úgy gondolom, talán indokolatlanul nagyon rossz szituációban lévő családok is vannak... elkorcsosultak, betegesebbek, sokkal. Jelentős részük elhízott, tehát túlsúlyos. Több a rizikófaktor... ami korábban nem volt jellemző, a stressz rájuk is hat. Ezek mind sajnos a fehér populációnak a betegségei irányába tolódnak el ...civilizálódtak. Jobban öltözöttek, átvették a rossz szokásainkat... átvették a táplálkozásból azt a kalóriadús, szénhidrátdús étkezést, ami jelentős testsúly-többlettel jár. A szeszfogyasztásuk is a korábbihoz képest megemelkedett... ugyanúgy, sőt, jobban érinti őket a munkanélküliség és az ezzel járó szociális bizonytalanság." (családorvos)

A dohányzás szinte minden interjúban felmerült mint súlyos egészségkárosító tényező: "...majdnem mind dohányzik. Lyukat beszélhet az ember a hasukba, nem számít..."(védőnő), "nagyon sokat cigarettáznak. Isznak is, de főleg a férfiak... de nagyon sok nő is cigarettázik" (szülészorvos), "dohányoznak, szoba-konyhában negyvenen, mindenki bagózik" (gyerekorvos), "tízéves gyerek már cigarettázik... aztán a pohár után is nyúl, ez az igazság... füstöl a kályhájuk, cigarettáznak mellette, nincs ajtó-ablak..." (védőnő). Vagy pedig: "...a cigány lakosság nagyon korán elkezdi a dohányzást, még gyerekkorban. És míg rossz, nedves lakásokban laktak, az asztmatikus betegségek, a krónikus bronchitiszek, felső légúti betegségek, tüdőtágulás - ez hamarabb alakul ki a cigányságnál a korai dohányzás miatt." (családorvos)

A rosszul táplált, fejletlen és dohányzó kismamák terhességi kilátásai válaszolónk szerint még azzal is súlyosbodnak, hogy nem élnek megfelelő életmódot - ez pedig a tudatlansággal, igénytelenséggel függ szerinte össze: "...ezek a kismamák többsége már eleve kissúlyúak, fejletlenek, alig érik el a negyvenvalahány kilót, fiatalok, az a másik, nagyon fiatalok, 18 évesek jönnek első terhesként, és tényleg nem érik el azt a testi fejlettséget, ami kellene egy kisbaba kihordásához, és utána is alig megy a súlyuk felfele a terhesség végéig, látszik, hogy nem táplálkozik jól, nem él megfelelően, nem úgy, mint egy kismamának kellene, de még ha nem kismama, akkor se, úgyhogy ez nem jó..." (védőnő)

Az egészségkárosító tényezők döntő többségét tehát válaszolóink úgy írják a hátrányos szociális helyzet számlájára, hogy egyúttal magát a hátrányt szenvedőt is okolják. Az okok között többnyire olyan rossz szokásokat említenek, amelyek nem etnikai sajátosságok, hanem a társadalom egészében léteznek, csupán előfordulási arányuk magasabb a roma lakosság körében. Az viszont, hogy a terhes, kisgyermekes anyák sem hagynak fel ezekkel a rossz szokásokkal, válaszolóink szerint már összefügg a cigányok tanulatlanságával, igénytelenségével, a többségitől eltérő felfogásával, a tervezés hiányával. Az okok más része viszont kifejezetten etnikai sajátosság válaszolóink szerint: a korai szexuális élet, a terhességek nagy száma és az ehhez fûződő családi szokások, a férfi-nő viszonyban tapasztalható jellegzetességek szerepelnek ezek között az indoklások mögött.

Részben civilizációs problémának, részben a cigányokra hagyományosan jellemző életvitel elhagyása eredményének látja egyik interjúalanyunk a csecsemőhalandóság és a megbetegedési mutatók magasabb gyakoriságának okát: "A csecsemőmortalitás vonatkozásában is volt egy ötéves felmérés, amit egy helyi tudományos fórumon fel is dolgoztam. Számadatokat ugyan konkrétan nem tudok mondani, de azt igen, hogy az ottani eredmények egyértelmûen igazolták, hogy a csecsemőhalandóság és ezen belül a perinatális mortalitás jelentős hányadát a cigány populációból származó újszülöttek adják. De ezek nem elsősorban, tehát priméren egészségügyi okok következményei voltak... itt volt a legnagyobb az intrauterén elhalás. A helyzet nem ismerése, az elégtelen egészségügyi ismeret és a nem megfelelő életmód és életvitel következménye... Mindaddig, amíg a régi cigány közösségekben a kultúra, a tradíció elevenebben élt, nem véletlen, hogy addig nem voltak a morbiditási viszonyaik ennyire rosszak... Az úgynevezett adaptációban olyan civilizációs problémák vagy civilizálódási problémák is felvetődnek, amelyek morbiditási vonatkozásban nemkívánt jelenségeket fognak eredményezni." (gyermekgyógyász)

A korai, sokszori szülés, a családtervezés hiánya a rossz egészségi állapot fő oka szülészorvos interjúalanyunk szerint, aki azonban ezekben a jelenségekben genetikai sajátosságokat és a cigány családokra jellemző tekintélyviszonyokat is felfedezni vél: "Több apró dologból tevődik össze. Inkább a szülészeti részt mondanám, mert abban vagyok nagyjából otthon. A leglényegesebb az, hogy nagyon korán szülnek, nem megfelelő életkorban. Nagyon sokan nagyon későn szülnek, nagyon sok a többszöri szülő nő, ami a kockázatot fokozza. Ez az egyik dolog. Rossz a szociális helyzetük, rosszak az étkezési szokásaik... Eleve kisebb súlyú gyerekeket szülnek, ez a rassznak a következménye. Nagyon gyorsan egymás után szülnek, tehát van olyan tizennégy éves lány, aki már harmadszor szült. Nagyon nehezen lehet velük a pozitív családtervezést elfogadtatni. A férjek általában nem engedik, hogy fogamzásgátlót szedjenek, mert a szexuális életre kihatással tartják... Nem nagyon lehet velük kooperálni, mert teljes egészében kiszámíthatatlan a reakciójuk. Tehát ha valakit befektetünk a kórházba, veszélyeztetett terhes, bejön a férj, és öt percen belül a feleség saját felelősségre távozik. Mert az otthoni körülmények olyanok, vagy iszik a férj, vagy féltékeny a férjére, vagy a férj által hazavitt pénzt akarja megmenteni, vagy egyszerûen annyi gyerek van otthon, akinek az ellátásáról nem tudnak gondoskodni... Vannak fenntartásaim azzal, hogy egy hétköznapi értelemben vett felvilágosítást ők meg tudnának érteni. Szóval olyan alacsony a higiénés, anatómiai, élettani ismeretük, amiben ez az egész dolog lebeg... Az alultápláltság, anémia miatt háromszor annyi koraszülés van a cigány lakosság között, mint a normál lakosság között. Nagyon sok a méhen belüli elhalás náluk. Az adja a szülés körüli halálozásnak a kétharmad részét... Nagyon sok a hüvelygyulladás. Próbálkozások történtek... a magzatvédő törvény előírja a hüvely vizsgálatát. Hát hiába vizsgáljuk a hüvelyt, adunk gyógyszert. Egyrészt a férjnek nem tudunk adni. Ezek szexuális életet élnek. Kikezeljük, a következő két hétben újra visszakapja, és a hüvelygyulladásoknak és a koraszülésnek, az idő előtti burokrepedésnek az összefüggése ismert." (szülészorvos)

A születési hátrányok gyermekorvos válaszolónk szerint nemcsak a testi fejlődésre, hanem a gyermek értelmi képességeire is kihatással vannak: "Ezekből a gyerekekből tízből nyolc hátránnyal születik, kis súllyal születik... Vagy alkoholista volt a mama, vagy dohányzott, vagy nincs papa... és kis súllyal születik, és már úgy indul neki, és ezek mind a mentális dolgokra is hatnak. Ebből indítunk, és az egészségtelen életmód, kis mozgássérülés, kis hallászavar, kis látászavar...nagy részüknél az iskolában derül ki, hogy vannak ezek a minimális károsodások." (gyermekorvos)

Mindezeken túl azonban már a globális magyarázatok között is találkozunk olyan feltételezéssel, hogy a korai, halmozott és halmozódó hátrányok egy részéért magának az egészségügynek a hozzáállása is felelős: "Anélkül, hogy vádaskodnék, úgy gondolom, hogy ezek a cigány szülő nők nem úgy vannak ajnározva (a kórházi szülésről beszél). Az első öt perc nagyon nem mindegy. Az, hogy vajúdik ott három napig... oxigénhiányos lesz az agy, azért, mert tovább tart a kitolás, a mama nincs felkészülve, túl fiatal..." (gyermekorvos)

A többek által emlegetett rossz látogatási fegyelem, a tanácsadás hatékonyságának megkérdőjelezése, a megváltoztathatatlannak tûnő rossz szokások és az utasítások betartásának képtelensége mind függhet az orvos, illetve az egészségügyi személyzet hozzáállásától is..."

 

Aztán: idézzünk a ZSARU ITT található 1999. évi 39. számából:

A frivol történetre akkor derült fény, amikor a családfő, H. Gyula (50) kiteregette a család szennyesét. Mielőtt elköltözött otthonról, a gyámügyi hatósághoz fordult, kijelenve: nem ő az apja annak a fiúgyereknek, akit májusban hozott világra élettársa, B. J.-né. A férfi azzal indokolta állítását, hogy időtlen idők óta nem volt testi kapcsolat közte és a párja között, a szeplőtelen fogantatásban pedig nem hisz. A gyámügyi hivatal a gyermek családi helyzetének tisztázása érdekében beidézte az édesanyát, és megkérte: vigye magával a baba édesapját is. B. J.-né a legidősebb fiával, a fiatalkorú B. J.-vel (17) jelent meg.

Ki kezdeményezte?

– Miután a gyámügy bejelentést tett, kihallgattuk az érintetteket – tájékoztatta a Zsarut Havasi György őrnagy, a Sátoraljaújhelyi Rendőrkapitányság bûnügyi osztályának vezetője. – Az anya és fia is beismerte, hogy szexuális kapcsolatot létesítettek egymással, de míg az asszony csak egy esetre emlékezett, a kamasz fiú két alkalomról számolt be. Mivel a fiatalember még nincs 18 éves, ezért a tettéért nem büntethető, így csupán tanúként szerepel az ügyben. Az anya ellen vérfertőzés bûntettének alapos gyanúja miatt indítottunk eljárást, ezért a bûncselekményért egytől öt évig terjedő szabadságvesztést is kiróhat a bíróság. Egyébként az asszony élettársa egy évvel ezelőtt már bejelentést tett, hogy feltételezése szerint élettársa a fiával bûnös viszonyt folytat, de akkor nem volt elég adat ahhoz, hogy megindítsuk a nyomozást. Most szembesítéssel próbáltuk kideríteni, ki volt a vérfertőző kapcsolat kezdeményezője, de egymás szemébe mindketten azt mondták, hogy a másik volt a ludas a dologban.
Ellátogattunk a családhoz. A fiatal apát nem találtuk otthon, a szomszédok látni vélték, amint autónk hangjára kiugrott az ablakon, és elszaladt. Amikor fia már árkon-bokron túl volt, csak akkor nyitotta ki nekünk a kaput az édesanyja.
– A rosseb egye meg azt a gádzsót, Gyulát, azt a szemétláda élettársamat, azt! Ő kerített ekkora feneket a dolognak, hogy azóta átjáróház az otthonunk – fogadott bennünket B. J.-né, a kismama. – Szégyentáblára kerültem, mindenki ide jár kérdezgetni, leskelődni. Pedig a mi köreinkben többen is vannak, akik családon belül csinálják, csak nem mennek feljelentgetni egymást, mint engem az a rohadék. Gyula nem a mi fajtánk. Én többeket is ismerek, akik a saját testvérükkel, unokatestvérükkel élnek együtt, mégsem verik nagydobra. Amúgy pedig Gyula miatt volt az egész. Én sosem foglalkoztam a fiammal olyan rossz téren, ő kényszerítette ki.

Kilencszer szült

A szoba sarkában a kiságyban édesdeden aludt a négy hónapos kisbaba, a vérfertőző kapcsolat gyümölcse. A járókára terített függöny óvta a legyektől. A kis B. A. édesanyja szerint makkegészséges. Nem úgy, mint szellemi fogyatékos, 19 éves nővére, aki az ágyon üldögélve ringatta csecsemőjét. Amikor a pici szájából kiesett a cumi, a lány felkapta az ágyról, gondosan leszedegette róla a szőrszálakat, majd visszaadta a gyereknek. B. J.-né jóval gyakorlottabb anya: a kis jövevény a kilencedik gyermeke, unokáinak pedig a számát sem tudja. B. J. a legidősebb fia, egyben legkisebb gyermeke édesapja is.
– Éveket húztam le Gyulával, de minek? Három közös gyerekünk van. A legidősebb fiam és a többi az előző uramtól van, aki meghalt. Gyula állandóan ütött-vágott engemet, monoklit csinált a szemem alá. A fiamnak meg bele akarta nyomni a hegyes vasat a gyomrába, és állandóan uszította. Azt kiabálta neki az utcán: „Eriggy, b… meg az anyádat!” A fiam mondta neki: „Gyula bácsi, nem fogom betenni oda, ahonnan a fejem kigyütt”, de Gyula nem hagyta békében, és végül mégis megtette – mondja az asszony a könnyeit nyeldesve. – Ágyaztam a szobában. Pánikbetegségem van, és egyszercsak elájultam. Amikor magamhoz tértem, a fiam azt mondta: „Anyám, megtettem.” „Mit, fiam?” – kérdeztem, mire azt válaszolta: „Rád mentem.” A másik alkalomra, amit a rendőröknek mondott, egyáltalán nem emlékszem. Azt mondta, hogy mentem ki a vécére, amikor berántott a szobába, adott egy nagy pofont, és újra megtette. Én akkor is magamon kívül voltam, de előtte még kértem: „Na de az anyád vagyok, fiam!” Amikor Gyula megtudta, azzal vagdalkozott, hogy én adtam a szájába a mellemet a fiamnak. Eleinte nem engedte, hogy elvetessem a gyereket, aztán meg felakasztotta magát. A két fiam vágta le a fáról. Börtönbe akar juttatni, de ha elvisznek, megölöm magam. Már így is meghalok néha a szégyentől, amit Gyula csinált nekem. Most a nővéremhez hurcolkodott, ott eszi a fene, mert azok mind ellenem vannak.

Lerántotta a paplant

H. Gyula azt mondja: azóta lelt igazi otthonra, amióta a sógornője családja befogadta. Azelőtt csak a pénzt adta haza, de még enni sem kapott cserébe. Sógornőjéék megszánták: takaros házukban kapott egy ágyat, és jutott fekhely egyik fiának is, aki nem akart az anyjával és a családfővé avanzsált fivérével egy fedél alatt maradni.
– Én már múlt év szeptemberben tudtam, hogy Kati öszszeszûrte a levet a fiával. Épp krumplit csíráztam, amikor az egyik gyerek kijött, hogy a legidősebb fiú fogdossa az anyjuk mellét – idézte fel a férfi. – Egy éjjel, mintha megéreztem volna, lábujjhegyen mentem ki, és benyitottam a fiúhoz. Hát az anyja ott lovagolt rajta! Gyorsan szétmásztak, én meg lerántottam róluk a paplant, hát az asszonynak csupasz volt a feneke. Akkor feljelentettem őket, de a rendőrök nem tudták bizonyítani a dolgot. Ők pedig folytatták, együttháltak, mint egy házaspár. Amikor terhes lett, utánament a fiának még a barátnőjéhez is, és késsel fenyegette: „Ha már felcsináltál, élj is velem!” Nekem nem volt hová mennem, de végül már nem bírtam – kesergett H. Gyula. – Még hogy én kényszerítettem?! Ütöttem?! A saját fia verte össze, a kicsiket is szájba vágta, ha enni kértek. Abban a házban én gondoskodtam mindenről, azóta még a padlót is eladták. Csalogatott vissza, amióta kirobbant a botrány, hogy legyen apja a gyereknek. Én meg azt mondtam: „Most már éljél a fiaddal, uraddal!”
Bár B. J.-né állítása szerint ismeretségi körében egyáltalán nem ritka, hogy szülőnek a gyermekére, testvérnek a testvérére támad gerjedelme (Kuruc.info kommentár: még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezt egy cigány (nem egy "náci") mondta, más cigányokról! NO COMMENT!!!!!!!), az asszony nővére égbekiáltó bûnnek tartja a történteket, és így kommentálta: „Ha anyánk felkélne, és ezt a skandalumot megtudná, hát visszabújna a sírba ízibe.”

“Ma sajnos közvetlen közelből láttam a beltenyészet eredményét. :-(((

Lent voltam a XI. kerületi hetipiacon. A gyümölcsszezon beindulásával ugrásszerûen megszaporodott az alkalmi árusok létszáma. Ne részletezzem, ugye? Féligérett, letépkedett gyümölcs, szemmel láthatóan lopott. Fél-harmad áron adják az őstermelőkhöz képest... Ja, persze 0 ft beszerzési ár mellett nem nehéz olcsónak lenni... :-)

No de a beltenyészetre: az egyik ilyen népes, hiperpigmentált "eladógárda" hátterében egy kb. 7-8 éves kislány ült egy széken, a szájában cumi (!!!!), és kb. 7-8 hónapos csecsemő szintjén nyögdécselt, gőgicsélt. :-O :-O  Vajon testvér-testvér, vagy apa-lány frigyéből születhetett...? :-(((((((((((((”