Az Eugène Viollet-le-Duc és Jean-Baptiste Lassus építészek által a 19. században megrendelt monokróm ablakokat a francia művész, Claire Tabouret alkotásai váltják fel. Az eredeti ablakok nem sérültek meg az öt évvel ezelőtti tűzvészben, amely elpusztította a katedrális tornyát, aminek következtében szakértők, építészek és művészettörténészek úgy érvelnek, hogy cseréjük sértené a kulturális irányelveket.

„Valahányszor új művészeti beavatkozás történik Párizs egy történelmi részén, az vitákat vált ki, és érdekes dolog ennek a történelemnek a részévé válni” – mondta Tabouret a The Art Newspapernek. „A Buren-oszlopok a Palais-Royalban, I. M. Pei piramisa a Louvre-ban – ezek a város közkedvelt részévé váltak. A változtatásokat óvatosan kell végrehajtani, és ez a projekt nagyon óvatos, nagyon gyengéd és harmonikus.”

Ez a kezdeményezés nem mindenkinek tetszik. Örökségvédők indítottak egy petíciót, amely eddig közel 300 000 aláírást gyűjtött össze. Fellebbezést is nyújtottak be a közigazgatási bírósághoz, amelyet november végén elutasítottak.

A Nemzeti Örökségvédelmi és Építészeti Bizottság (CNPA) szintén fenntartásait, sőt ellenzését fejezte ki. Tagjai kezdettől fogva határozott aggályaikat fejezték ki a történelmi és ép ólomüveg ablakok cseréjének fontosságával kapcsolatban. 2024 júliusában a projekt ellen szavaztak, de sikertelenül: szeptemberben a Kulturális Minisztérium új nyilatkozata bejelentette, hogy a projekt továbbra is folytatódik.

Tabouret terveit több mint 100 művész pályaművei közül választották ki. A pályázatot a francia kormány és a párizsi érsekség közösen írta ki; modern hangulatot szerettek volna adni a székesegyháznak. Az ablakok egy-egy bibliai verset ábrázolnak, amely pünkösdnek van szentelve, ezt a témát a Párizsi Főegyházmegye választotta. Tabouret úgy nyilatkozott, hogy "nem vagyok vallásos, de ez egy jó történet a közösségről és az ünneplésről."

Az új ólomüveg ablakok várhatóan 2026 végére kerülnek beépítésre. A projekt teljes költsége körülbelül 4 millió euró.

A 44 éves Tabouret zsidó férjével, a szintén művész Nathan Thelen-nel jelenleg Los Angelesben él, a város egyik leggazdagabb negyedében, Los Felizben. A világhálón található cikkek szerint Tabouret festészetére jellemző a "finom" feminizmus.

2017-ben Tabouret Yoko Ono mellett állított ki az Egy nap eltörtem egy tükröt című kiállításon a Villa De Mediciben. A kiállításra ülő és előre néző nők csoportjait festette meg, akiket harcosokként, kalandornőkként és hódítókként írtak le. A képek alakjai vegyes rasszúak, de észrevehetően a fekete bőrű nők vannak a centrumban, míg a fehér alakok a periférián.

Az egyik internetes művészeti magazinban úgy jellemzik Tabouret festészetét, mely "a világ népei közötti harmóniát" és "a konvencionálisok iránti intoleranciát visszhangozzák".

A fősodratú sajtóban megjelenő kritikák mindegyike csak azt emeli ki, hogy a székesegyház üvegeit lecserélni azért aggályos, mert ezzel sérülnek a kulturális örökséget, ám nem beszélnek az alakokról.

Az üvegeken Krisztus követői négerként vannak ábrázolva, ami nem csak történelmileg hiteltelen, de az eltörléskultúra (cancel culture) fedezhető fel benne, s ez az igazi nagy baj.

A XII. és a XIV. század közötti Francia Királyság idején épület Notre-Dame ablakain semmi keresnivalójuk négereknek. Ez csak egy újabb, de annál sunyibb támadás a fehér öntudat és a fehér kultúra ellen. A fehér embert nem csak életterétől kívánják megfosztani, de múltjának értékeitől is. Beethovenből már próbáltak négert faragni. A feketéknek nincs múltja Európában, "egyelőre". Azonban ahonnan kisatírozzák a fehér embert, ott mások fognak megjelenni, legyen az kultúra, történelem vagy egyéb. S, hogy a nyilvánvaló hazugságból egy idő után közösségi tudat lesz, azt bizonyítja, hogy lett Mátyásból román király, s így lett a nándorfehérvári diadal is a "románok dicsősége".

KG - Kuruc.info