Az egyelőre ismeretlen izraeli ügynök ennek fejében a kulcsfontosságú Kongresszusi Hírszerzési Bizottság elnöki posztját ígérte Harmannak. Az eredeti hírt a Congressional Quarterly hozta. 

A két AIPAC-os zsidót még 2005-ben vádolták meg azzal, hogy titkos dokumentumokat juttattak Izrael birtokába, és ezzel megszegték az 1917-es „Espionage Act”-et (Amerika-ellenes kémkedésre vonatkozó törvény). Az érzékeny információkat Lawrence Franklintől, a Pentagon egyik dolgozójától szerezték, akit összeesküvés vádjával 2006-ban már el is ítéltek 12 év börtönbüntetésre.

Franklin Iránra vonatkozó titkos amerikai hírszerzési információkat adott át, melyet Rosen és Weissman az AIPAC-on keresztül Izraelbe juttatott. Rosenre 20 év, míg Weissmanra 10 év börtön várhat. Rosent és Weissmant azonban eddig nem sikerült még rács mögé juttatni, pedig már lassan 4 év telt el. Ezen azonban nem kell meglepődni, hiszen mindketten az AIPAC zsidó lobbiszervezet tagjai, mely olyan hatalommal rendelkezik az USA-ban, hogy nem hivatalos jóváhagyása nélkül egyik elnökjelöltből sem lehet elnök.

Az ügy kirobbanásával egyidejűleg beindult a másik zsidó hatalmi gépezet, az ADL (Anti-Defamation League, Abe Foxman a vezetője), melynek feladata az amerikai média meggyúrása volt a két spicli érdekében. Ehhez még csatlakozott az AJC (American Jewish Committee), hogy biztos legyen a hatás. Tehát teljes letámadás indult a zsidó lobbi részéről, az AIPAC a politikai vonalon, míg az ADL a médiafronton puhította az amerikaiakat.

Mindhárom szervezet igen komoly nyomást gyakorol jelenleg is az Obama-kormányzatra, hogy az ejtse a Rosen és Weissman ellen felhozott vádakat. Az AIPAC a következő mérhetetlenül cinikus nyilatkozatot adta ki: „Nagyon is tisztában vagyunk a kormányzat azon törekvéseivel, hogy megvédje a nagy fontosságú nemzetbiztonsági információkat, és teljes mértékben támogatjuk ezt az igyekezetet. Azonban ez a vádemelés nem szükséges az előbbi eléréséhez.” Persze a balek pentagonos Lawrence Franklint már régen elítélték 12 évre… hiszen csak egy szánalmas kis goj.

Az ADL levélben gyakorolt nyomást a helyettes államügyészre, hogy vizsgálják újra a vádakat, a nyomozást és a vádemelést. A lobbiszervezetek munkálkodása annyira sikeres volt, hogy most már a nemzetközi sajtóban is több helyen azt lehet olvasni, hogy valószínűleg ejtik majd a vádakat. Az eljárás már így is igen jelentős késéseket szenvedett, hiszen a tárgyalások mintegy kilencszer lettek elhalasztva az ügyészek és a védők vitái miatt a titkosított információkat illetően. A héten szivárgott ki az az információ az Igazságügyi Minisztériumból, mely szerint az eljárás ejtését fontolgatják. Szerencsére a Harman-ügy ehhez a gyengén pislákoló tűzhöz adhat most egy kis adalékot. 

Harman tehát 2005-ben ígérte meg egy ez idáig ismeretlen izraeli ügynöknek, hogy segít Rosen és Weissman tisztára mosásában. Jane Harman egyébként a demokraták keményvonalas, vagy más szóval „héja” irányzatához tartozik, ezek megtalálhatók a republikánus vonalon is mint ún. „neokonzervatívok” vagy röviden csak neokonok. A korábbi Bush kormányzat tele volt tűzdelve ilyen héjákkal (Dick Cheney, Condi Rice, stb.), akik fontos közös nevezője az Izrael melletti feltétel nélküli kiállás. Jól szemlélteti Harman neokon voltát a palesztin-izraeli konfliktusban és az iráni kérdésben képviselt véleménye. Ezen kívül kiváló kapcsolatokat ápol az AIPAC-kal és idén májusban beszédet is fog tartani a kongrusszusukon.  

Pechjére azonban az NSA (National Security Administration) lehallgatta a beszélgetést. Az információ a Congressional Quarterly riporterének, Jeff Steinnek a cikkében található. Stein korábban a hírszerzésnek dolgozó veteránoktól kapta a fülest. Harman egészen pontosan azt ígérte, hogy megdolgozza az Igazságügyi Minisztériumot, hogy mérsékeljék a Rosen és Weissman elleni vádakat. Itt kerül a képbe Nancy Pelosi (jelenlegi házelnök), mivel az izraeli ügynök megígérte Harmannak, hogy cserében nyomást gyakorolnak Pelosira, hogy Harmant nevezzék ki a Kongresszusi Hírszerzési Bizottság élére. Harmant egyébként később nem választották meg erre a pozícióra, így a vizsgálatok most arra fognak irányulni, hogy valóban történt-e közvetlen nyomásgyakorlás a felvett beszélgetést követően. Érdemes megfigyelni, hogy ezáltal a zsidók két legyet üthettek volna egy csapásra: kimoshatják a két spiclit a vádak alól, és közben saját fajtársukat ültethetik egy igen fontos kormányzati pozícióba. Ezzel a taktikával egyébként már szinte teljesen megfertőzték az amerikai politikai elitet, gondoljunk csak arra, hogy az izraeli-amerikai kettős állampolgár Emanuel Rahm az Obama-kabinet vezetője. 

Harmannál azonban valószínűleg sokkal érdekesebb az egyelőre ismeretlen izraeli ügynök kiléte. Egyik lehetséges személyként Haim Sabant izraeli-amerikai üzletembert említi az amerikai sajtó, de ez egyelőre csak találgatás. Haim úgy került képbe, hogy a 2006-os Time magazin cikk a Harman-ügyről már említette az ő nevét is. Szakértők egyébként feltételezik, hogy az ügynöknek kiváló AIPAC-os kapcsolatokkal kell rendelkeznie, hiszen ezen lobbicsoport fő profilja a politikusokra való nyomásgyakorlás. Az AIPAC természetesen tagadja a vádakat. Harman szintén tagad, és közleményében támadja a Congressional Quarterly-t, mely szerint az egy 3 éves ügyet porolt le és ismertetett széles körben ismert és jelentéktelen tényeket…

Harman ügye egyébként azért lenne érdekes, mert itt nem egyszerű lobbizásról lett volna szó, ami egyébként teljesen legális az USA-ban. Harman azt ígérte meg, hogy pozíciójánál fogva befolyást gyakorol egy folyamatban lévő szövetségi ügyre – ez viszont már illegális. Harman a Bush-adminisztráció lehallgatási politikáját is kritizálta, mivel az ezek szerint lehetővé tette a Kongresszusi Hírszerzési Bizottság tagjainak a lehallgatását is. Ezzel ugyanakkor saját magát hozza kellemetlen helyzetbe, mivel ő volt az egyik legfőbb támogatója a demokrata kongresszusi képviselők lehallgatását lehetővé tevő Bush nevéhez fűződő csomagnak.

Itt jön még egy érdekes momentum a Harman-ügyben. Mivel a demokrata képviselőnő értékes ellenzéki támasza volt a vaskosan antidemokratikus Bush-féle lehallgatási csomagnak, az akkori államügyész, Alberto Gonzales, kormányzati nyomásra leállította a Harman AIPAC-os kötődéseire irányuló FBI-vizsgálatot és a bíróság által jóváhagyott lehallgatási kérelmet. Ezzel szemben Harman ügyvédei azt állították, hogy az FBI-vizsgálat leállítása „bizonyítékok hiányában” történt… nos, most már tudjuk, hogy ez hazugság. 

Eközben Rosen és Weissman pere tovább húzódik, a legközelebbi tárgyalási fordulót június elejére tűzték ki a virginiai szövetségi bíróságon, de valószínűleg tovább fog csúszni, mivel az egyik bírónak nem alkalmas az időpont (tehát valószínűleg 10. alkalommal is elhalasztják a tárgyalást, szépen kifullasztják a pert, elhal majd a médiavisszhang és a két zsidó megúszhatja az évtizedes börtönbüntetéseket, míg a balek goj informátort a Pentagonból elmeszelték 12 évre… ugye, nem létezik a kettős mérce?). Ne csodálkozzunk rajta, ha a fenti hírt a fősodratú hazai cionista média nem fogja még csak említeni sem.