Tarnóczy Szabolcs portálunk másik nagyszerű szerzője, aki túlságosan korán költözött fel mennyei harcostársai közé. Jóval azelőtt, hogy elmondhatott volna mindent, amit szeretett volna. Pedig rengeteg mondanivalója volt. Zenéről, politikáról, kereszténység és hazafiság viszonyáról, önvédelmi lehetőségeinkről a vesztünkre törők ellen, és még sok másról. Egyik legfontosabb tanítására ma is nagy szükség lenne.
 |
Szabolcs testvérünk nem csak Wagner vagy Strauss zsenialitását próbálta megértetni velünk, olvasóival, nem csak a halálbüntetésről elmélkedett vagy a holokamu-csalás leleplezéséből vette ki bátran a részét. Politizált is, méghozzá hittel, lelkesen. Akkor, amikor mindnyájan hittünk a Jobbikban s a közös erővel kivívott szebb jövő lehetőségében. Ő azonban még azelőtt visszaadta a saját lelkét a Teremtőnek, hogy Vona Gábor elvette volna a Jobbikét, és cikkek tucatjait írta (pl. Kampánygondolatok pár percben címmel) arról, hogyan juttathatjuk győzelemre a nemzeti eszmét.
Ezekben az írásaiban érhető leginkább tetten, de vitái során is megfigyelhető az a tanítás, melyről azt írtuk, ma is nagy szükség lenne rá: az egymás iránti alázaté. Annak megértéséé, hogy csak úgy tudunk a győzelem reményével harcolni, ha összezárunk, s áskálódás, egymás fúrása helyett az ellenség felé fordítjuk fegyverünket. Tudjunk bocsánatot kérni, ha ártottunk, s meg tudjunk bocsátani, ha kérik. De lehetőleg próbáljunk úgy viselkedni és beszélni egymással, hogy egyikre se kelljen sort keríteni. Ezt kellene megérteni végre az úgynevezett nemzeti oldalon - mi azt reméljük, hogy Tarnóczy Szabolcs írásainak olvasgatása közben ragad át valamennyi ebből a stílusból és hozzáállásból azokra, akik e dossziénak köszönhetően megismerkednek a szellemiségével.
Hungarizmus
Zene
Fordítások
Interjúk
Könyvajánló
Politikai, vallási és kulturális témájú publicisztikák, tanulmányok
