Először a Vasárnapi Blikknek számolt be Kállay-Saunders András arról, mi történt tavaly májusban a Hajógyári-szigeten, ami miatt most is bírósági ügy folyik ellene. Az Euro­víziós Dalfesztiválon hazánkat képviselő, ájult ember fejét rugdosó bőgőmajom azt hazudta, nem ütött meg senkit. Természetesen rasszista magyarok támadását kellett csupán megfékeznie. Alább az interjú.

Hazánkat képviseli
Jövő héten ön képviselheti hazánkat az Euro­víziós Dalfesztiválon. Miért akarta megméretni magát A Dalban?
Kállay-Saunders András: Mert Magyarországon indult az énekesi karrierem, rengeteg szeretetet kaptam a rajongóktól, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Jól akarok szerepelni, hogy az emberek büszkék lehessenek rám. Három éve próbálkoztam először, de korán kiestem a versenyből. Ha most is így történt volna, akkor jövőre megint próbálkoznék. Amikor megnyertem A Dalt, egy házibuliba mentünk ünnepelni, de én csak ültem a kanapén, és alig hittem el, ami történt.
Mennyire tartja komoly zenei versenynek a dalfesztivált?
Vannak országok, ahol színvonalasnak gondolják, és vannak, ahol nem. Egy nívós dallal indultam, mert az előbb említett okokból komolyan veszem magát a versenyt is. Ezzel is megtisztelem azokat, akik nekem szurkolnak.
Több helyen esélyesnek tartják a dobogóra. Ez milyen érzés?
Természetesen nagyon örülök neki, hogy több országban is megismertek, és hogy rengeteg helyről érkeznek megkeresések. De ebből nem vonnék le semmilyen következtetést, mert azok a dalok például, amiket én esélyesnek tartok, sajnos rendre rosszul szerepelnek.
Ha külföldre szólítaná a karrierje, mennyit gondolkodna rajta?
Semennyit. Magyarországon vagyok itthon. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy egy-két hétre elmenjek koncertezni, de hosszabb időre biztos nem hagynám el az országot. Magam írom a számaimat, emiatt tehát biztos nem kéne külföldre mennem, ráadásul az itthoni producerek is képesek világszínvonalú munkát végezni.
Ha nem zenéléssel, akkor mivel foglalkozna?
Nekem mindig a zenélésen járt az agyam. Szerettem volna énekes és producer is lenni. Az utóbbi években szerencsére mindkettő összejött. A szüleim unszolására végeztem el üzleti iskolát – szerintük ezzel lehetett volna igazán sokat keresni –, de az órák alatt is csak a zenélésről álmodoztam. A tanultaknak pedig egyelőre nem sok hasznát vettem, mert a menedzsereim jól kézben tartják az ügyeimet.
Mennyit tudnak együtt lenni a barátnőjével, Tolvai Renivel?
Majdnem mindennap találkozunk, reggel váltunk el egymástól. Ha ma vége a próbáknak, akkor megint vele leszek. Bár nem énekelünk együtt, mégis sokat tud segíteni a felkészülésben is. Gyakran meghallgatjuk a másikat, és elmondjuk, mivel dobnánk fel, egészítenénk ki a dalokat.

A fajgyalázó Tolvai Renátával
Ő nemrég volt New Yorkban, ahol ön született. Nem volt róla szó, hogy vele tart?
Nem, sajnos, nekem más elfoglaltságaim voltak, de örültem, hogy látta a szülőváro­som. Biztos vagyok benne, hogy lesz alkalom, amikor meg is tudom mutatni neki New Yorkot. Induláskor mondta, hogy hoz nekem valami ajándékot, de aztán megállapodtunk, hogy teljesen felesleges, hiszen az életem jelentős részét ott töltöttem. A barátaimat leszámítva pedig nem hiányzik onnan semmi.
Sokat szerepelt a hírekben egy rendőrségi üggyel kapcsolatban. Tényleg a bőrszíne miatt keveredtek balhéba?
A Hajógyári-szigeten voltunk egy szórakozóhelyen. Egy kisebb társaság a barátnőm mögé állt, és eljátszották, hogy mit csinálnának vele, ha én nem lennék ott. Szóltunk nekik, álljanak le, de ők folytatták. Elmentünk a helyről, a barátom viszont lemaradt. Őt támadták meg, és vele kapcsolatban tettek rasszista megjegyzéseket.

Kiválasztott lett
Gyakran beszólnak?
Időnként előfordul. Vannak emberek, akik valamiért kötelezőnek érzik, hogy sértőt mondjanak. Nem is a rasszista megjegyzések a leggyakoribbak. Tényleg csak az irigységre tudok gondolni, amikor ez egyszer-egyszer megesik. Az viszont ritkán fordul elő, hogy ez elrontsa a kedvem.
Ön ütött, amikor kirobbant a verekedés?
Nem, én csak próbáltam távol tartani az embereket.
(Blikk nyomán)
Kapcsolódó: