Bizonyos - valamennyiünk által jól ismert és azonosítható - politikai-szellemi körökben hosszú múltja van már az állítólagos rasszista és fajgyűlölő megnyilvánulások kutatásának és közzétételének. A következő írással "nácivadászaink" figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy bizony akad még temérdek tennivaló a fasizmus hétfejű, virtuális rémsárkányával való heroikus küzdelemben.
Nem is gondolnánk, de még a Mesék Mátyás királyról címen megjelent, gyerekeknek szóló könyvecskében is találunk kirekesztő, rasszista kirohanásokat. A Mátyás király a kocsmában című elbeszélésben például borzasztó dolgokat olvashatunk. A történet röviden a következő: az igazságos Mátyás álruhában betéved egy falusi kocsmába, ahol a helybéli kántor mellé telepszik, majd elkezdenek iddogálni. A kocsmárosné rögvest gondolkodóba esik, hogy a szegény ifjonc vajon ki tudja-e majd fizetni a bor árát. Mátyás "deák" azonban pénzestarisznyájára mutatva megnyugtatja, hogy aggodalma fölösleges. Tánc közben Mátyás közli a kocsmárosnéval, hogy ha majd fizetni kell, azt fogja mondani: eltűnt a tarisznya. Hogy, hogy nem, valóban nyoma vész az erszénynek. Végül az álruhás uralkodó a jószívű kántornak köszönheti, hogy a kínos helyzetből szabadul, hiszen az kifizeti adósságát.
Csakhogy történetünk elején két cigány is betért a kocsmába. S az olvasót pokoli kétségek gyötrik: ugyanis a szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy a pénzestarisznya eltűnése csupán Mátyás tréfája, vagy, uram bocsá', lopás következménye. Még belegondolni is istenkísértő eretnekség.. Aztán így folytatódik a mese: "A cigányok, amikor a fizetésről volt szó, hamarjában kereket oldottak. Mikor a kántor ment hazafelé, addigra már a földön feküdtek, úgy be voltak rúgva. Fel is bukott bennük a nagy sötétségben. Nagy nehezen feltápászkodott, és akkorát húzott a botjával a két cigányra, hogy azok elkezdtek jajgatni".
Történetünk - szokás szerint - szerencsés kimenetelű, hiszen Mátyás gazdagon megjutalmazza a derék kántort. Ráadásként abban a jutalomban részesül még, hogy községének fogadójában ingyen ihat, amennyit csak bír. A cigányok viszont véglegesen eltűnnek könyvünk lapjairól, a király még ha kerestette, sem találta volna őket, nem lévén állandó lakhelyük.
Hasznos tanácsként megfontolásra ajánljuk olvasóinknak, hogy eltöprengjenek afölött, vajon miféle előítéletes közösségi gondolkodás eredményezte azt, hogy már évszázadokkal ezelőtt ilyen rémséges históriák keltek szárnyra, s hagyományozódtak szájról szájra a parasztság körében. Még szerencse, hogy csak népmeséről van szó – így a bűnelkövető szerző személye sem azonosítható.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info