Havas a házban – cigány hősök napja, s amennyiben tudatosul bennünk, a havas ezúttal nem teles időre, hanem Henrikre céloz, ki ezzel a címmel indította el új műsorát az N1TV-ben, akkor már tudjuk, valami igazán erős tartalmat fogyaszthatunk. Megfűszerezve Vona Gáborral, ha már cigány hősökről van szó, ugyanis ez az ő találmánya. Hosszan gondolkodtam, szükséges-e Vonára pazarolni a jelzőket, úgy mint a „Jobbik volt elnöke”, vagy az „egykori nemzeti radikális vezető”, és így tovább, de én nem javaslom ezt másnak sem a jövőben, maradjunk a jelenkori politikai paletta legnagyobb identitászavaros szélkakasa megnevezésnél.
Erősebb idegzetű olvasóink ide kattintva megnézhetik a teljes beszélgetést.
Többek között ebben a videóban, de másutt is elhangzik Vonától, hogy a cigányok 1956-ban igen vitézül küzdöttek a magyar szabadságért. Arról nem tudok beszélni, hogy az összes cigány származású ember hogyan viselkedett e napokban, arról viszont igen, mint kecskeméti születésű, ki ebben a városban nőtt fel, nagyapámtól, idős rokonoktól, ismerősöktől mit hallottam azzal összefüggésben, miképpen vette ki részét a kecskeméti cigányság az 1956-os eseményekből.
Mindenekelőtt szögezzük le, abban az időben a cigányság teljes szegregátumban, mondhatni zárt, szinte gettószerű helyen tengette mindennapjait. 1956-ot írunk, és amennyiben rátekintünk az alábbi képre, meglehetősen meg kell erőltetnünk fantáziánkat, hogy azt gondoljuk, ezek az emberek átfogó képpel rendelkeztek volna arról, pontosan mi is zajlik például Budapesten.
Íme:
 Tájkép a kecskeméti cigányvárosból |
Annak oka, hogy Kecskeméten mégis tömegesen fegyverhez jutottak a cigányok, abban keresendő, hogy mikor a felkelők elfoglalták a helyi börtönt, sajnálatos módon nem csak politikai, de köztörvényes foglyok is szabadultak. Jobban mondva kereket oldottak ők is, de ha már így alakult, fegyvert zsákmányoltak. Ez időben 56 köztörvényes bűnöző cigány raboskodott a megyei börtönben. Szabadulásuk után jellemzően lerészegedtek, a cigányvárosban kerestek menedéket, és kihasználva a zavaros helyzetet, fosztogattak.
Egy konkrét eset mind a mai napig a fülembe cseng, melyet még gyerekként hallottam. A város központjában elhelyezkedő Piarista Gimnázium tornyába mászott fel az egyik „cigány forradalmár”, és onnan kénye-kedve szerint, aki arra járt, arra lövöldözött.
 A kecskeméti Piarista Gimnázium madártávlatból (kép: Index) |
Sokat elmond a helyzetről, hogy valószínűleg Kecskemét lakossága éppúgy, mint teljes Magyarországé, nem lelkesedett a bolsevik hatalomért, ennek ellenére a katonák meglehetősen népszerűvé váltak, és a lakosság kérte őket, vessenek véget a cigányok zavargásának. Ez a momentum mindent elmond arról, mennyiben is kapcsolódtak ők 1956 szellemiségéhez. Ezt aztán igen markáns módon zárták le. 1956 október 27-én brutális katonai tisztogatóakciót rendelt el Kecskemét cigányvárosnak nevezett része ellen a város vakhitű sztálinista parancsnoka, Gyurkó Lajos. Nemcsak tankokkal döntötték romba a putrikat, két MiG-15-ös vadászrepülő is gépágyúzta a cigánytelepet.
Az igazat megvallva, nem csodálkozunk, hogy ezek a „cigány forradalmárok” nem épültek be a magyar nemzet kollektív emlékezetébe mint ’56-os hősök, és alighanem Vona legnagyobb bánatára nem is fognak.
Lantos János – Kuruc.info
Kapcsolódó:
