Négy százalék – ezt a nem túl magas számot jelölte meg Donald Trump amerikai elnök ukrán kollégája, Volodimir Zelenszkij támogatottságának mutatójaként, nem sokkal a nagy vihart kavart fehér házi találkozójuk előtt. Zelenszkij akkor sietve közölte egy véletlenül pont akkor megjelent ukrán közvélemény-kutatásra hivatkozva, hogy támogatottsága valójában 57 százalék. Napokkal később azonban egy újabb ukrajnai kutatás jelent meg, amely egy esetleges elnökválasztás első fordulójában már csak 15 százalék körüli eredményt jósolt a jelenlegi államfőnek, és magabiztos győzelmet – az első és második fordulóban egyaránt – Valerij Zaluzsnij volt főparancsnoknak, amennyiben az indulna a választáson. Ezt az utóbbi kutatást tartotta legmeggyőzőbbnek Vlagyimir Putyin orosz elnök is, aki egy felszólalásában arról beszélt, Zaluzsnij támogatottsága a duplája Zelenszkijének.

Az oroszok – hivatalosan – nem tekintik legitim elnöknek Zelenszkijt, és problémásnak tartják, hogy vele írjanak alá bármiféle végleges megállapodást.

Ukrajnában kevesen merik megkérdőjelezni az elnök legitimitását, ötéves ciklusa tavalyi lejárta óta azonban egy alkotmányos szürke zónában van, mivel az ukrán törvények – a parlamenttel ellentétben – nem szólnak pontosan arról, mi történik az elnök mandátumával hadiállapot idején. Egy biztos, az ukrán törvények szerint választást tartani nem lehet ilyen időszakban, és annak számos gyakorlati akadálya is van – rengeteg elcsatolt terület, milliónyi belföldi és külföldi menekült, folytatódó harcok, és így a fronton lekötött katonák szavazásának nehézségei stb. –, a hadiállapot feloldása után azonban már nehéz lesz kibújni alóla.

A tűzszüneti tárgyalások márpedig előrevetítik a hadiállapot előbb vagy utóbb bekövetkező végét, és az ukrán médiában egyesek már tudni vélik azt is, hogy augusztusban elnököt, októberben pedig új parlamentet választhatnak majd az ukránok. Már ha nem szakadnak meg egy ponton az oroszokkal amerikai közvetítéssel folytatott tárgyalások.

Steve Witkoff amerikai különmegbízott egy interjúban arról beszélt, a választások gondolatától már sem Zelenszkij, sem az ország második emberének tartott Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője nem zárkózik el. Ez fordulat lenne a korábbiakhoz képest, hiszen nemrég még orosz narratívák terjesztésével vádolták azokat, akik felvetették a választások szükségességét. Igaz, nemrég még a tűzszünet gondolata is kapitulációval ért fel a hivatalos ukrán kommunikáció szerint, ma meg már, legalábbis a kommunikációs térben, Kijev maga is szorgalmazza azt.

Nem volt semmi meglepő abban, hogy az ukrán hatalom ódzkodott a választások gondolatától (az objektív nehézségeken túl), a jelenlegi tendenciák ugyanis nem sok jót ígérhetnek nekik első ránézésre. A kitűzött, sőt megígért háborús célokat nem érték el – nem álltak helyre az 1991-es, de még a 2022-es határok sem, nem lesznek NATO-tagok, és még a valamennyire kézzelfogható biztonsági garanciák is kérdésesek –, a megkötendő béke pedig jó eséllyel rosszabb feltételeket szab majd Ukrajnára, mint a 2022-es isztambuli tárgyalásokon megfogalmazott tervezet. A lakosság anyagi helyzete romlik, a fronton lévő katonák egyre fáradtabbak és csalódottabbak, férfiak tömegei bujkálnak a behívók elől, a hatalom pedig nem sok sikert tud felmutatni az elmúlt időszakban.

A háború végeztével minden társadalmi és gazdasági probléma a vezetés nyakába szakadhat, a választási kampány pedig így meglehetősen nehéznek ígérkezik a hatalom számára. Csakhogy vannak olyan tényezők is, amelyek Zelenszkijék mellett szólnak.

Egyrészt, az elmúlt években jelentős mértékben centralizálták a médiát, a politikai riválisaik pedig vagy eltűntek a színről, vagy háttérbe szorultak. A háború előtt a kormánypárt mellett két legnépszerűbbnek számító, több mérés szerint akkorra a Nép Szolgáját már meg is előző csoportosulás közül az egyiket (Ellenzéki Platform–Az Életért) oroszbarátként betiltották, annak maradék parlamenti képviselői pedig pozíciójukat, és gyakran szabadságukat is féltve rendre a hatalommal együtt szavaznak az elmúlt három évben.

A másik legnépszerűbb párt, az Európai Szolidaritás vezetője, Petro Porosenko volt elnök ellen pedig több eljárás is indult, és sajtóhírek szerint egy újabb van készülőben, amelyben egyenesen azzal vádolnák a nacionalista intézkedések sorát megkezdő elnököt, hogy a 2019-es kampányához Oroszországból fogadott el jelentős pénzügyi segítséget. A többi szóba jöhető, a háború előtt is aktív jelölt – Dmitro Razumkov volt házelnök, Vitalij Klicsko kijevi polgármester, Julija Timosenko volt miniszterelnök – a háború alatt veszített jelentőségéből, és nem igazán tudták megtalálni annak módját, hogyan tudnák bírálni a kormányzatot anélkül, hogy az oroszbarátság vádját sütnék rájuk.

Paradox módon Zelenszkijt segítheti a USAID beszántása is. Az amerikai Demokrata Párthoz közeli szervezetek pénzelték ugyanis az ukrán média azon részét, amely – éppen a külföldi védelem miatt – a háború alatt is kormánykritikus maradt, annak korrupciós ügyeit napvilágra hozva nyomás alatt tartotta az Elnöki Irodát.

Ez a média és a hozzájuk köthető NGO-k hálózata eddig érintetlen maradt, és az olykor rakoncátlankodó ukrán vezetéssel szemben az amerikaiak közvetett befolyásolási eszközekén szolgált a Biden-adminisztráció idején. Trumpék azonban – ahogyan azt február végén az egész világ láthatta – a közvetlenebb kommunikáció hívei, belpolitikai szempontból pedig ez a tény kapóra is jöhet Zelenszkijnek.

Az egyetlen veszélyes jelöltnek Valerij Zaluzsnij volt főparancsnokot tartják, aki – annak ellenére, hogy teljesen sötét ló, és fogalmunk sincs, elnökként mit kezdene az országgal – jó eséllyel meg is verné a regnáló államfőt az első és a második fordulóban is. Úgy tűnik, hogy Oroszországban is elfogadnák őt ukrán elnöknek – legalábbis sokan így értelmezték Putyin fentebb idézett kijelentéseit –, és Ukrajnában is nagy támogatottságnak örvend, ráadásul a nyugati kapcsolatai is jók. Igaz, nemrég bírálta Donald Trump Európával kapcsolatos politikáját, ami már Zelenszkijnek sem hozott túl sok jót.

Egyes pletykák szerint pedig Zaluzsnijjal már ki is egyezett az Elnöki Iroda, így a jelenleg londoni nagykövetként szolgáló volt katonatiszt nem indul majd a választásokon.

Zelenszkij emellett számíthat az úgynevezett adminreszurszra, azaz az államhatalom nyomásgyakorló képességére a köztisztviselőkkel és állami alkalmazottakkal szemben, akik háborús helyzetben még kiszolgáltatottabbak, mint egyébként, hiszen sokuk állása egyben mentességet is jelent a behívás alól. Vélhetően befolyásolni tudnák a katonák egy részének szavazatait is, nem beszélve arról, hogy – a menekültek magas számára hivatkozva – felmerült az elektronikus szavazás bevezetésének lehetősége is, amely kapcsán szintén vannak olyan aggodalmak, hogy a hatalom számára kedvező irányba manipulálhatóvá teszi majd a választást.

Tehát még mindig ott tartunk, ahol közel egy éve is, azaz hogy Zelenszkij számára a Nyugat, ezúttal egészen pontosan az Egyesült Államok jelenti az elsődleges kihívást a hatalmon maradás érdekében.

A fenti „pozitív” tényezők (mármint az Elnöki Iroda szempontjából) ugyanis csak akkor használhatók ki maradéktalanul, ha arra Washington is áldását adja, vagy legalábbis kész szemet hunyni fölöttük. A Politico szerint Donald Trump csapatának képviselői már március elején megbeszéléseket folytattak ukrán politikusokkal, többek között Julija Timosenko volt miniszterelnökkel és a volt elnök, Petro Porosenko pártjának, az Európai Szolidaritásnak a tagjaival, arról, hogy miképp lehetne mielőbb választásokat tartani Ukrajnában. A Sztrana ukrán hírportál forrásai is megerősítették, hogy zajlanak, vagy legalábbis zajlottak ilyen egyeztetések, bár azon meglepődtek, hogy miért Timosenkót és Porosenkót emelték ki a cikkben. Ők egyébként nyilvánosan is megerősítették, hogy tartják a kapcsolatot az amerikaiakkal, azonban hivatalosan továbbra is ellenzik a választásokat a háború lezárásáig, mivel az ő befolyásuk az eseményekre meglehetősen csekély. A Sztrana szerint az amerikaiak Zaluzsnijjal, Klicskóval, Kirilo Budanovval, a katonai hírszerzés vezetőjével, valamint David Arahamija kormánypárti frakcióvezetővel is kapcsolatban állnak, és nyomást akarnak gyakorolni a hatalomra a választások megrendezése érdekében.

De, mint látható, a választások ténye önmagában nem veszélyes az Elnöki Irodára nézve, bajban akkor lesznek, ha további feltételeket kényszerítenek rájuk – ilyen kényszerítő erővel pedig jelenleg csak az amerikaiak bírnak.

Kijev, úgy tűnik, mindent megtesz annak érdekében, hogy elérje a Trump-adminisztráció jóindulatát ezen a téren: már hajlandó beleegyezni a teljes tűzszünetbe és a nyersanyag-megállapodásba is, sőt utóbbit még ki is bővíthetik az ukrán erőművek és a logisztikai infrastruktúra feletti amerikai ellenőrzéssel is. Persze, nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e az amerikaiaknak, és a vonatkozó megállapodások aláírása után is úgy érzik-e majd, hogy szükségük van Zelenszkijre. Ez egyben a választások sorsát is eldöntheti majd – már ha azokra egyáltalán sor kerül, hiszen jelenleg még a tűzszünet sem tűnik biztosítottnak, a harci cselekmények leállítása nélkül pedig választások sem lesznek.

Kosztur András - Moszkva tér

Kapcsolódó: Zelenszkij haláltánca