Szeméthúzgálás a nyitott kukából, elviselhetetlen rikácsolás, költési időszakban esetleges agresszív viselkedésmód, de láttam már olyat is, hogy egy kocsma szabad ég alatti asztaláról lopkodták a kihelyezett tárgyakat. Igen, ezek a dolmányos varjak, melyek eredeti élőhelyük csökkenésével bevetették magukat a városokba. Könnyen lehet, hogy a kiemelt intelligenciával rendelkező faj rájött, hogy itt, az ember szomszédságában még jobb is az élete, mint a „vadonban”. Ellenségük itt nincs, bőven akad ételmaradék a számukra, nem beszélve a kukákban található „értékekről”.

Egy 2011-es adat szerint egyes városokban az elmúlt 5 évben (tehát 2006 és 2011 között) a dolmányos varjak száma megkétszereződött, a populáció azóta természetesen csak nőtt. Ezek az eredetileg szabad, fás területeken élő madarak szinte teljesen beköltöztek az emberlakta településekre, ráadásul el sem hagyják azokat, így nem is ritkíthatóak hagyományos módszerrel (magyarul nem lehet rájuk városon belül lövöldözni). Külterületeken júliustól februárig lehet őket vadászni, költési időszakban nem. Azaz, hogy csak lehetne az említett okok miatt, s mivel kiemelten intelligens fajról beszélünk, elképzelhető, hogy pontosan a ritkítás miatt húzódtak be a városokba. Mindemellett pedig az okok között van – sajnálatos módon – az eredeti élőhelyük visszaszorulása, ember általi lerombolása.

Az ún. „vérvarjakat” leszámítva (ember által idomított, majd szabadjára engedett varjú, amely agresszívan követel ételt, vagy akár szórakozásból is emberre támad, ilyen „vérvarjak” szerepeltek Hitchcock klasszikusában is) a dolmányos varjú csak a költési időszakban agresszív, ekkor a territóriumát, illetve kicsinyeit védelmezve támadhatja meg a járókelőket. Erős, vastag csőrükkel komolyabb sérüléseket is okozhatnak a fejen, vállakon, kezeken, de az ember haját, ruháját is megtépkedhetik. Az igazán súlyos sérülések ettől függetlenül ritkák, igaz, nemrég egy idős nőt kórházba kellett szállítani Tatabányán varjútámadás miatt.

Megoldást azonban, mint például a populáció visszaszorítása, még az ún. „szakma” sem kínál, jobb híján csak annyit, hogy „próbáljunk meg velük együtt élni”, illetve tanácsokkal látják el a lakosságot támadás esetén (a fészkelési terület elkerülése, a támadó madár hessegetésekkel való elijesztése, a fejvesztve való menekülés elkerülése stb.).

Idén májusban a „varjúhelyzet” odáig fajult, hogy le kellett zárni a IX. kerületben található Ferenc teret az agresszív varjak miatt, magyarul a kerületek, városok vezetése kikerülő magatartást alkalmaz, nem oldják meg a dolmányos varjak okozta problémát. Igaz, két éve már megpróbálták, de paradox módon pont a lakosság körében született ellenállás. (A bejegyzés még mindig elérhető, érdemes csemegézni a hozzászólásokból.)

2023 májusában – hogy a varjakat visszaszorítsák – a XIII. kerületben ún. Larsen-féle élőcsapdákat helyeztek bizonyos háztetőkre, ilyen módon legálisan gyéríthető a faj. Ezeket a nagy méretű, ketreces tárgyakat kifejezetten dolmányos varjak és szarkák befogására tervezték, és egyszerre több példány is befogható vele.

Igen ám, de mivel az így elfogott állatokat végső soron likvidálják, a kerület lakosságának egyes köreiben váratlan hisztiroham ütötte fel a fejét: természetkárosítással és kegyetlen állatkínzással vádolták a kerületet.

A kampánynak nem tett jót, hogy az önkormányzat a Punctum Vadgazdálkodási Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-t bízta meg a varjak elleni „hadjárattal”. Ez az a cég, melynek egyik embere 2022 nyarán egy teljes vaddisznócsaládot mészárolt le a János kórháznál a járókelők előtt – rendőrségi engedély hiányában, de 2023 januárjában ő likvidált egy Margitszigetre tévedt példányt is.

Ám ez még mindig csak egy ember, a varjúprobléma pedig messze aktuálisabb. 2023-ban a kerület meghátrált, mivel petíció is indult a dolmányos varjakért, sőt, demonstrációt is akartak tartani miattuk.

Hogy a hülyeséget megkoronázzuk, az akkori petíciót indító agyhalott – egy bizonyos Mészáros László helyi lakos – így fogalmazott a közleményében:

A kerület meghátrált, a csapdák eltűntek, az így befogott varjak is túlélték. Azóta nem is próbálkozott senki más normális megoldással, maradt tehát az elviselhetetlen rikácsolás, rombolás, szemetelés. Az elmúlt két évben beszámoltak még támadásokról, nyilvánvalóan nőtt a populáció, de ennyi.

Félreértés ne essék, a városokban élő dolmányos varjúpopulációt nem azért kell (kellene) gyéríteni, mert néha megkergetnek egy-két embert, hanem mert túlszaporodásuk legalább annyira káros a településeknek, mint amennyire az egyéb értékesebb, védett fajoknak. Ahol varjak kárognak, onnan automatikusan menekülnek a védett énekes madarak (nem beszélve arról, hogy a varjak ki is foszthatják a fészkeiket), a túlszaporodásuk okozta egyéb problémákról pedig már volt szó korábban. Tehát aki a túlszaporodott dolmányos varjakat védi, az veszélyezteti a valóban védett, hasznos fajokat.

A téma azonban láthatóan hidegen hagyja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet is, hiszen még 2023-ban úgy nyilatkozott a Telexnek Orbán Zoltán szóvivőjük, hogy „meg kell tanulnunk együtt élni” velük.

De miért is kellene megtanulnunk, ha teljesen legálisan gyéríthetőek, vészesen szaporodnak és kiszorítják a védett fajokat, akik ráadásul szépen énekelnek, nem fülsiketítően rikácsolnak?

Szép dolog a természetvédelem, de akkor igazán hatékony, ha nem megy át hülyeségbe (lásd XIII. kerületi lakosok), mert ezzel csak több kárt okoznak, mint hasznot. Pontosan ezért nem kellene a házi macskákat kiengedni a nagyvilágba, vagy ezért nem kellene legitimálni a túlméretezett dolmányosvarjú-populációkat, minél sürgetőbb gyérítés lenne szükséges.

A XIII. kerületi történet akár lehetne egy szürreális South Parkepizód is, de sajnos ez a kőkemény valóság volt 2023-ban. És nyugodjunk meg, ma is az.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info