A hazai média ingerküszöbét nem igazán érte el, de múlt vasárnap a Romániában működő Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet a román hatóságokat óhajtotta ugráltatni (politikailag korrekt megfogalmazásban „hatósági fellépést kértek”), miután az előző héten átadott bukaresti Nemzeti Székesegyházban egy Radu Gyr-verset énekelt el az ortodox patriarchátus gyerekkórusa.

Alexandru Florian, az Elie Wiesel Holokausztkutató Intézet igazgatója a 31/2002-es sürgősségi kormányrendelet alapján akar beleszólni a „borzalmas történésekbe”, amely „tiltja a fasiszta, legionárius, antiszemita és xenofób nézetek népszerűsítését, valamint az ilyen személyek kultuszát”.

Sőt, Florian még ezzel sem elégedett, hiszen azt is elvárja, hogy „a védelmi miniszter, a román királyi család és a román ortodox egyház is elhatárolódjon a történtektől, mert az ő tagjaik szintén részt vettek a katonalelkészek napja alkalmából megrendezett eseményen”.

Jellemző, hogy az igazgató végig az „elvárja” szót használja, mintha csak a helytartói székből ugráltatná a román népet, ám majd látni fogjuk, mit ért el vele.

Radu Gyr a két világháború közötti román nemzetiszocializmus egyik meghatározó alakja volt, költőként csatlakozott a Vasgárdához. Az 1930-as években több nemzetiszocialista szellemiségű lapban megjelentek az írásai, de politikai szerepet is vállalt, hiszen idővel a Vasgárda parancsnoka lett Olténia régióban.

Eszméiért többször ült börtönben is, sorsa összefonódott a sokat üldözött Vasgárdáéval. Az 1930-as években is leültették, majd egy rövid periódus után 1940-ben, míg a mozgalom hatalomban volt, 1941 januárjában a legionárius felkelést követően ismét börtönben találta magát. A nagyenyedi börtönben raboskodott, majd a keleti frontra küldték harcolni, ahol súlyos sérüléseket szenvedett.

Az 1944-es román árulás után újfent letartóztatták, ekkor már 12 év kényszermunkát kapott. Ismét Nagyenyeden, majd Brassóban raboskodott.

1959-ben a kommunisták halálra ítélték egy „felforgatónak” bélyegzett verse miatt, ám fellebbezett, az ítéletet pedig életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Hat évet ült le, 1964-ben súlyos betegen távozott a börtönből (ebben az időszakban változott a romániai politikai széljárás abban a tekintetben, hogy a Nyugat elvárása szerint szabadon engedték a még élő politikai foglyokat). Szabadulása után a Securitate végig megfigyelte, utóbb pedig etnokrácia témában írt cikkeket A Haza Hangja című propagandalapnak, mely lapot egyébként a Securitate felügyelt.

1975-ben hunyt el Bukarestben.

Visszatérve a jelenbe, a magyarokat képviselni képtelen, liberális szellemiségű (és a Fidesszel a zsidórajongásban is kiválóan együttműködő - a szerk.) RMDSZ is csatlakozott az Elie Wiesel Központ ajvékolásához. Csoma Botond, Kolozs megyei parlamenti képviselő, a párt szóvivője Ctrl+C, Ctrl+V módszerrel hasznosította újra Florian rettegését, a Vasgárdát pedig „fasiszta szektának” minősítette. Ha egymás mellé tennénk a holokausztkutató intézet vezetőjének és Csomának a megnyilvánulásait, még én sem tudnám megmondani, melyiket melyik mondta, amennyiben név nélkül szerepelnének az idézetek. Mindenesetre a szóvivő így fogalmazott:

Azonban a lényeg még csak most jön, ugyanis a gyakorta megfelelési kényszerben szenvedő magyar jobboldalnak lenne mit tanulnia a román módszertől. Sem az elie wieseles okoska, sem Csoma ajvékolása nem hatotta meg ugyanis sem a jobboldali közvéleményt, sem a Román Ortodox Egyházat. Noha nyilatkozatukban kijelentették, hogy "Az ortodox egyházat szélsőséges ideológiákkal társító kísérlet teljesen alaptalan, főleg, hogy a román patriarchátus sorozatosan kifejezte: határozottan elhatárolódik minden olyan mozgalomtól, amely a gyűlöletet és erőszakot, az idegengyűlöletet és rasszizmust népszerűsíti, melyek ellentétesek a keresztény tanítással és hittel”, a szokásos mantra mellett az egyház teret enged a legionárius gondolatnak. Radu Gyr Van egy országunk verse hangzott el az avatáson, azonban az egyház szerint „teljesen hibásan” tulajdonítják neki a művet. Ettől függetlenül nyilvánvalóan egyértelmű, hogy kihez is tartozik a költemény, így az egyház nyilatkozata inkább fricska az ajvékolók felé – és ezt pontosan tudja is mindenki.

A vasgárdista örökséget egyébként a jelenkori román jobboldal – mármint nem a szalonjobboldal, természetesen – is ápolja, amely sajnos többször csap át sovinizmusba, noha a Vasgárda legismertebb alakja, szellemi vezetője, Corneliu Zelea Codreanu nem volt soviniszta. Azonban a lényeg most nem is ez, hanem a hasonlat, amely adja magát. Emlékezzünk csak vissza, hogy a Magyar Katolikus Egyház még a Munkásőr Emléktársaságnak is engedelmeskedik, így tiltották el Szabó Zoltán atyát egy turulszobor felavatásától, de ha már itt tartunk, sokan mind a mai napig rettegve húzzák össze magukat és magyarázkodnak, ha „lenácizzák” őket, nem szabadulva az állandó kisebbségi érzéstől és megfelelési kényszertől.

Nos, ez az, ami teljesen hiányzik a román nacionalista jobboldalból, és az ortodox egyházból is. Ott még az is belefér, hogy a politikai aspiránsok nyíltan szimpatizáljanak a Vasgárdával, itthon meg... felesleges is részleteznünk.

A Bukarestben található Nemzeti Székesegyház 15 évig épült, jelenleg a világ legnagyobb ortodox temploma. Az épület a román ortodoxia új központja lesz, amely központ – ahogy a mellékelt ábra mutatja – nem fél nemzeti gondolatot csempészni akár a fiatalok gondolatvilágába sem.

Érdekesség továbbá, hogy Radu Gyr egyik verse magyarul is megjelent, méghozzá nem másnak, mint József Attilának köszönhetően, aki kiemelt érdeklődést mutatott a román költészet és irodalom iránt. A legionárius szerző ominózus munkája A mészárszékek címmel jelent meg híres költőnk hazai fordításában, a meglehetősen nyugtalan hangvételű vers az 1930-as évek mozgalmasságát tükrözi vissza.

Radu Gyrrel egyébként nem először gyűlik meg a baja az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézetnek. Kolozsváron található egy Radu Gyr utca, melyet pont idén márciusban akart átneveztetni a román hatóságokkal a zsidó intézet a már említett 31/2002 sürgősségi kormányrendelet alapján. Hasonló helyzetben Magyarországon valószínűleg az első felszólításra ugrottak volna az illetékesek, ám keleti szomszédaink legjobb tudomásom szerint nem nevezték át a szóban forgó utcát (2017-ben is bepróbálkoztak, sikertelenül).

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info