Előzmények: 
- Karsai László elfogadta Perge Ottó kihívását - történészek vitája a "szentséges" holokauszt kérdésében
- Perge-válasz Karsainak: "Nem kell elfogyasztanom a cipőmet" (I. rész)

Perge Ottó sajnos nem hajlandó elolvasni Holokauszt c. könyvemet, pedig mielőtt nekilát kérdéseimre válaszolni ezzel a kis munkával sokat segíthetne saját magának. Ha figyelmesen átnézné publikációim jegyzékét, észrevehetné, hogy Faurissonról és társairól lassan húsz éve írtam az első, de messze nem az utolsó cikkemet. Csak nevetségessé teszi magát Perge, ha továbbra is az én állítólagos tájékozatlanságomról értekezik. Maga Perge nem olvasta Hilberg, Bauer, Browning és társaik műveit, ellentétben velem, én viszont olvastam azokat a színvonaltalan holokauszt-tagadó műveket, amelyekről azt hiszi, hogy komoly kutatómunkán alapulnak, pedig nem.
Perge nem ismeri azokat a cikkeimet, nyilatkozataimat sem, amelyekben az elmúlt jó két évtizedben minden lehető és lehetetlen fórumon felszólaltam a holokauszt-tagadás büntetőjogi kategóriává „avatása” ellen. Legalább nézze meg a Fundamentum c. folyóirat legutolsó számát, ahol oldalakon keresztül érvelek az ellen, hogy még az olyan tájékozatlan antiszemitákat is, mint Maga, Perge, börtönbe csukják azért, mert nem ismerik a holokauszt történetét sem. Hosszas eszmefuttatása arról, hogy „ha” én egyetértek azzal, hogy csukják le a holokauszt-tagadókat, akkor ellentmondásba keveredek önmagammal ezek szerint alaptalan. Szomorúan látom, hogy hiába állította, nem tud egyetlen olyan tankönyvet sem felsorolni, amelyben a szappanos, lámpaernyős mítoszt „hivatalosan” tanították volna. Ezek szerint ezt is rosszul tudta. Perge téved abban is, hogy a szappan-mese, vagy a lámpaernyő-mítosz alapján halálra ítéltek embereket. Mint írtam, de sajnos Perge nem csak tájékozatlan, de figyelmetlen olvasó is, még Ilse Kochot sem ítélték halálra. Független bíróságok számos országban halálra ítéltek olyanokat, akik háborús és népellenes bűnöket követtek el. Eredeti náci dokumentumok alapján ítéltek el pl. olyan „orvosokat”, akik a koncentrációs táborokban embereken kísérleteztek.
Perge nem érti, hogy mi a különbség aközött, hogy az általa természetesen nem ismert, a holokauszt megtörténtét bizonyító dokumentumok jegyzékét egy egész kötetben lehetett publikálni, és aközött, hogy a nácik igenis folytattak intenzív, következetes, módszeres iratmegsemmisítést. Bizony, még a náci iratmegsemmisítés sem volt tökéletes, például a Külügyminisztérium iratanyagának jó része is fennmaradt. Perge nem tudja, hogy a náci Harmadik (pontosabban 1939-től Nagynémet) Birodalom gengszter-állam volt, ahol (természetesen) az utasítások jelentős részét szóban adták ki. Hitler munkastílusa közismerten anti-bürokratikus, nagyon nem bürokratikus volt. A holokauszt-szakértők zöme úgy véli, hogy 1941 júliusában-augusztusában, amikor többször négyszemközt tárgyalt Heinrich Himmler SS Birodalmi Vezetővel (Himmler határidő-naplója is fennmaradt, publikálták), akkor dönthettek az európai zsidók fizikai megsemmisítéséről. E tárgyalásokba később bekapcsolódott Reinhard Heydrich, az RSHA vezetője is. Ami bizonyos, hogy soha, egyetlen ilyen tárgyalásra, ellentétben más alkalmakkal, amikor Hitler fontos, vezető nácikat fogadott, nem engedtek be jegyzőkönyv-vezetőt. Talán Perge is sejti már, miért.
Figyelmeztetem Pergét, hogy az Einsatzgruppék tömeggyilkos tevékenységét nem fogja tudni egy kézlegyintéssel elintézni. Tökéletesen igaza van, néhány ezer ember nem tudott volna kb. egy millió zsidót legyilkolni ilyen rövid idő alatt. Csak halkan kérdezem: ha nem öldököltek az Einsatzgruppek tagjai, akkor miért jelentették azt Berlinbe, hogy öldököltek? Ha soha, senkit nem öltek meg, akkor miért jelentették újra és újra azt, hogy tíz-és tízezrével ölik a zsidókat? Nem féltek, hogy Hitler, Himmler, vagy Heydrich rájön, hogy becsapják őket? Bach-Zelewski tábornok mitől kapott idegösszeroppanást? És az utolsó kérdés: hány ukrán, litván stb. kollaboráns, és hány tartalékos rendőri zászlóalj tagjai öldököltek még az Einsatzgruppék mellett a keleti front mögötti területeken? Erről nagyon komoly, sok ezer oldalnyi szakirodalom szól, kár, hogy Perge ezeket nem olvasta. Persze, ha elolvasta volna, akkor nem tartana még mindig ott, hogy „néhány ezer ember nem tudott megölni egymilliót”.
Perge nem érti, hogy minden egyes országban 1945 után tartottak népszámlálást. Az 1930-as adatokhoz képest kb. hatmillió zsidó „hiányzott”. Nem tudták pontosan, hogy hogyan, mikor, kik ölték meg őket. Hittek Hössnek, a hazudós auschwitzi táborparancsnoknak. Majd elkezdtek kutatni, minden egyes országban. Rájöttek, hogy a négy milliós auschwitzi áldozati szám nem lehet igaz, módosították.
Várom Perge válaszait 16 (nem 14, mint írja) kérdésemre. Azt már látom, hogy az Einsatzgruppékkal kapcsolatos kérdéseimre nem tud, vagy nem akar, esetleg nem mer válaszolni. Ha ebben igazam van, akkor legalább egymillió agyonlőtt, gázteherautókkal meggyilkolt embert „elkönyvelhetünk” a holokauszt áldozatai között. Kérem Pergét, próbálja témánkat kicsit komolyabban venni. Nagyon sok irat maradt fenn a gázteherautókról. Ha neki ezeken kívül még egy valódi, igazi teherautó is kell, akkor csak sajnálni tudom.