A Nemzetgyűlés 52. ülése
 |
Tárgyai: A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. – Az elnök nyilatkozata a békeszerződés tárgyában. A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása.
A kormány részéről jelen vannak: Simonyi-Semadam Sándor, b. Korányi Frigyes, Haller István, Rubinek Gyula, Emich Gusztáv, Soós Károly, Szabó István (nagyatádi), Bleyer Jakab.
(Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 5 perckor.)
Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bródy Ernő jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Frühwirth Mátyás jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Haller József jegyző úr.
Következik a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Felkérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni.
Bródy Ernő jegyző (olvassa az 1920. évi június hó 2-án tartott ülés jegyzőkönyvét).
Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv hitelesítése ellen? (Nincs!) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki.
T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon Magyarország egy történelmi fordulóponthoz érkezett. Ma írják alá ama békeszerződést, mely ezeréves országunk szétdaraboltatását kimondja.
Békeszerződésnek nevezik azt, ami nem az ígért örök békét, de örök békétlenséget, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) nem nyugalmat, de folytonos nyugtalanságot, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) nem szeretetteljes együttműködést az emberiség nagy és nemes céljai elérésének érdekében, de széthúzást és ellenszenvet alkalmas teremteni a népek között, és új és hosszantartó viszályok csiráját hinti el mesterségesen. (Úgy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán.)
Rupert Rezső: Hadüzenet béke alakjában!
Elnök: A kényszer hatása alatt ezt az ún. békeszerződést aláírjuk. De a lehetetlen dolgokra senki sem kényszeríthető. Ez a szerződés úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben oly lehetetlenségeket tartalmaz, (Úgy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) amelyek meg nem valósíthatók. (Úgy van! Úgy van!)
Szterényi József: Képtelenség!
Elnök: Minden igazságtalanság, követtessék az el egyeseken vagy nemzeteken, megbosszulja magát, és minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakad. (Úgy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán.)
Bízzunk e gyásznapon az isteni Gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy évezreden át Európa védpajzsa volt. Bízzunk népünk sok jó tulajdonságaiban, és bízzunk végre saját erőnkben, melyet kitartó munkával fejlesztve, igazolni fogjuk ama régi közmondást: Ne bántsd a magyart! (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.)
A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! (Felkiáltások: Nem válunk! Soha!) E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És mikor őket a búcsúnál még egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja. (Felkiáltások: Nem búcsúzunk! A Nemzetgyűlés tagjai felállnak helyükről és tapsolnak.)
Indítványozom, hogy nagy fájdalmunk jeléül a Nemzetgyűlés ma ülést ne tartson, legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor a mai napirenddel tartsa, avval a megjegyzéssel, hogy – interpellációs nap lévén – az indítvány- és interpellációs-könyv is felolvastassék.
Méltóztatnak ehhez az indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot, és az ülést berekesztem. (Felkiáltások: Éljen az elnök! Éljen Magyarország!)
(Az ülés végződik délelőtt 11 óra 15 perckor.)
Hitelesítették:
Kálmán István s. k.
Sziráki Pál s. k.
naplóbíráló-bizottsági tagok
"Tízmillió magyart kell kiirtani ahhoz, hogy a győztesek Trianont biztosítsák" - lapszemle 1930-ból
Trianon tízéves fordulóján valamennyi lap vezércikkben állapítja meg, hogy minden magyar politika végső célja a revízió. A szociáldemokrata Népszava is azt írja, hogy a világháború legigaztalanabb békekötése Trianon, amely tarthatatlan. Ez a „béke” nem a megállapodásnak, nem az önrendelkező jognak, hanem az erőszaknak a békéje volt. Ezért ismételten leszögezi a magyarországi szociáldemokraták álláspontját, hogy ez a békeszerződés: „Mielőbbi békés megállapodásos revízióra szorul, mégpedig a kérdéses területek népének szabad önrendelkező joga alapján.” A Népszava szerint megnyugváshoz csakis a demokratikus döntés vezethet, s a belpolitikai demokrácia egyúttal legjobb fegyvere a békés revíziónak, és életérdeke a határokon túl élő kisebbségi sorsban sínylődő magyarságnak is.
A Pester Lloyd rámutat, hogy minden magyar politikának végső célja a revízió, és a trianoni kényszerbékében nincs megnyugvás: „Nem! Nem! Soha!”
A Budapesti Hírlap vezércikkében rámutat, hogy Briand volt az első felelős állásban levő államférfi, aki 1921. január 7-én a francia kamarában kijelentette, hogy „a trianoni béke” nem tökéletes munka, s beleütközik a realitásokba. Utána a Budapesti Hírlap felsorolja, hogy Chamberlain már öt év előtt a békeszerződések módosításának a lehetőségéről beszélt, Henderson, a mai angol külügyminiszter, Snowden, Anglia pénzügyminisztere jelentette ki, hogy nem lehet az európai békét az igazságtalan békeszerződések fenntartásával biztosítani. Majd idézi Nitti, Lord Sydenham, Nansen, Scotus Viator, Asquith, MacDonald Lloyd George, Villat professzor, Mussolini, Parmoor Lord, Newton Lord, Rothermere Lord, Dudley Heatchcote és több világtekintély megállapításait a trianoni szerződés égbekiáltó igazságtalanságairól, s arra a konklúzióra jut, hogy a világ közvéleményének ez a fokozatos felvilágosodása erősít meg hitünkben, hogy a revízió belátható időn belül bekövetkezik.
A Nemzeti Újság vezető helyén leközöli a Magyar Nemzeti Szövetség kiáltványát, amely rámutat arra; hogy a tízéves évforduló alkalmával le kell szegezni a nagyjelentőségű tényt, hogy a trianoni békeszerződés elvesztette a nemzetközi jogban gyökerező érvényességét, amennyiben az utódállamok, amelyek a győztes nagyhatalmak kegyelméből osztozkodtak magyar területeken, írott szerződésekben kötelezték magukat az uralmuk alá jutott magyar kisebbség jogainak tiszteletben tartására, s ezeket a szerződéseket lábbal tiporták, és nem kisebb tekintély, mint Charles Dupuis, a nemzetközi jog világhírű tudósa állapítja meg, hogy a kisebbségi szerződések megtagadásával az utódállamok önmaguk semmisítik meg a Magyarországtól elszakított területekre vonatkozó szuverenitásuk nemzetközi jogi alapjait.
A Magyarság vezércikkében arra a konklúzióra jut, hogy a magyar közvélemény Trianon első évtizedében megtanulta azt, hogy a politikában és a történelemben az egyetlen rideg valóság a tény és az erő. Ezzel a leckével felszerelve sokkal kevesebb csalódás fogja érni történelmi aspirációinak munkálásában, mint eddig. A cinikus, immorális világrendnek, amely tíz éve tűri Trianon történelmi becstelenségét, azt üzeni, hogy soha meg nem nyugszunk, és tízmillió magyart kell kiirtani ahhoz, hogy a győztesek Trianont biztosítsák.
A Pesti Hírlap vezércikkében azt mondja, hogy tíz évvel ezelőtt azt hitte Európa, hogy véglegesen elintézhette a magyar kérdést, ma pedig tíz év múltán senki sem vonja már kétségbe, hogy igenis van magyar kérdés, amelynek megoldása fontos kapcsolatban van a világbéke kérdésével. Ma már mindenki látja, hogy Európa új rendezése rosszabb a réginél, s az új államok tíz év alatt sem tudtak konszolidálódni, Mussolini pedig felelős pozíciójában hirdeti a trianoni békeszerződés revízióját.
Az Újság rámutat, hogy Apponyi már a békeszerződés születésekor rámutatott, hogy a békének ez a módja éppen perpetuálása a háborús veszedelemnek. A lefolyt tíz év mérlege alapján most már megállapítható, hogy az elkövetett bűntudat ül a világ lelkiismeretén, egyelőre a jóvátétel impulzív szándéka nélkül. Erre a jóvátételre mint etikai cselekedetre nem számíthatunk, újabb konflagráció révén nem akarunk számítani, de mint a győztesek jól felfogott önérdekéből származó cselekedetre, egészen biztosan számítunk.
A Pesti Napló arra a konklúzióra jut, hogy eggyé forrva tiltakozik az egész ország ezen a napon a békeszerződés aláírásának tizedik fordulóján Trianon ellen, sürgetve és követelve az igazi jóvátételt.
Az összes lapok közlik, hogy Rothermere Lord a Daily Mail mai számában Tízéves nyílt sebek cím alatt foglalkozik a magyarkérdéssel, és megismételi, hogy a mai határok aránylag csekély módosításával lehetséges volna 2 millió magyart visszajuttatni az anyaországhoz abból a 3 300 000-ből, akiket Csehszlovákiához, Romániához és Jugoszláviához kapcsoltak. A világ közvéleményéhez intézett cikkében aztán többek közt azt mondja, hogy „ha tévedést követett el a magyar kormány, abban tévedett, hogy szélsőséges mérsékletet tanúsított arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy a Trianonban lefektetett határok méltányos módosítását kívánja.”
(Kuruc.info)
