Martonyi János volt külügyminiszter egykori feltételezett titkosszolgálati tevékenységéről, ezzel összefüggésben a kommunista időkből örökölt titkos akták lezáratlanságáról, annak a mai magyar közéletet mérgező következményeiről közölt cikket szombati számában a Neue Zürcher Zeitung.
A konzervatív svájci újság beszámolt az Élet és Irodalom című hetilapban nemrég megjelent leleplezésről, mely szerint Martonyi a 60-as években "Marosvásárhelyi" fedőnéven számtalan jelentést írt, melyek végállomása az akkori titkosszolgálat volt. Megemlítette, hogy Martonyi elismerte: valóban ő írta a jelentéseket a fenti fedőnéven, de azt állította, hogy soha nem dolgozott a titkosszolgálatnak, amelynek nem volt informátora, hanem külföldi utazásairól írt beszámolókat "felsőbb utasításra". Ha ennek nem tesz eleget, nem utazhatott volna külföldre - idézte a lap Martonyit, aki az ügyet alantas politikai támadásnak tartja.
"Lehetséges, hogy Martonyi azért reagál ilyen agresszív módon, mert az ellenzéki Fidesz politikájának egyik sarokköve, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányzó szocialistáit minden lehetséges alkalommal züllött erkölcsökkel vádolja. Aki úgy érzi, hogy rajtakapták, különösen ingerülten reagál" - írta a NZZ, utalva mások között Szabó István filmrendező esetére, aki besúgói múltjának leleplezésekor nemhogy nem tanúsított megbánást, hanem zavaros történetekkel igyekezett mentegetni magát, míg szakértők meg nem állapították, hogy ez képtelenség. Martonyi azonban, másoktól eltérően, nem a titkosszolgálat erőteljes nyomásának engedve írt jelentéseket, hanem azért, hogy a kollaboráció révén előnyhöz (külföldi utazásokhoz) jusson. Kézenfekvő a következtetés: ragyogó karrierjét jórészt ennek az együttműködésnek köszönheti - folytatódik a cikk.
Szomorú következtetés
A svájci lap írása szerint az akkori magyar kommunista hatóságok számára különösen izgalmasak lehettek Martonyi jelentései a Szabad Európa Rádió tevékenységéről, a németországi magyar emigránsokról vagy a kölni Magyar Házról. Idézte a lap Ungváry Krisztián történészt, a titkosszolgálati akták elismert kutatóját, akinek szilárd meggyőződése, hogy ami az Élet és Irodalomban megjelent, távolról sem a teljes igazság. Ezzel kapcsolatban a NZZ megemlítette: Ungváryt néhány hete a titkosszolgálat rágalmazással, felbujtással és összeesküvés-elméletek terjesztésével vádolta meg, amiért a fiatal történész felelőssé tette a mai szolgálatokat, hogy vontatottan adják át az aktákat a kutatás számára, konkrétan néven nevezve egyes munkatársakat.
"Martonyi esete újabb bizonyítéka annak, hogy milyen kontraproduktív Budapest halogató eljárása a titkosszolgálati aktákkal kapcsolatban. Máig a még a kommunista időkből megmaradt öt titkosszolgálat dönti el, mely aktákat adnak át a Történeti Levéltárnak (Állambiztonsági Levéltárak Történeti Hivatala - tud. megj.) és melyeket nem. Rendszeres, átfogó és elfogulatlan tisztázás ilyen körülmények között lehetetlen, és így az információk csak lassan, csepegtetve érkeznek, ami az ország már amúgy is mérgezett politikai légkörét tovább rontja" - írta a NZZ, hozzátéve: a szocialisták koalíciós partnerei, a szabad demokraták a Martonyi-ügy kipattanása után követelték végre az egész kérdés átfogó, nyílt kezelését
(FN)
