Mottó: A zsidó akkor is ajvékol, amikor senki nem bántja.
Monhor Viktória kiült a Szabadság téri szökőkút közepére, és artikulálatlanul ordított, háttérben a hírhedt szoborcsoporttal. Egészen addig, amíg be nem sötétedett - adja hírül a Cink nevű liberális blog.
 "Veszély-zene" |
A művésznő szerint ezt artikulálta a Dick Higgins "fluxusművész" által inspirált performansz:
Az Eleven Emlékmű (a "nemzeti" kétharmad tanácsadójaként jelenleg havi egymilliót bezsebelő volt munkásőr Zoltai Gusztáv lánya és demokratikus követői által a Szabadság térre összehordott, csöveseket megszégyenítő, máig el nem takarított szeméthalmaz - a szerk.) keretén belül, a Szabadság téren előadott Veszély-zene konkrét helyszíne a Magyarország német megszállása 1944. március 19. című emlékmű előtt található interaktív szökőkút közepe volt: az előadás megvalósulásának érdekében a közönség aktív részvételére volt szükség, a vízsugarak blokkolásához, mely a tisztánlátásnak és -hallásnak is akadálya lehetett volna. A keveredő rétegek a helyszín kapcsán: a blokkolt szökőkút; a Krétakör által kifeszített, majd pár nappal később kiszakított tükörfólia; az Eleven Emlékmű felhívására az emlékmű elé helyezett személyes, családi emlékeket őrző tárgyak, illetve maga az emlékmű. Az értelmezés kapcsán a helyszínválasztás könnyű fogódzót nyújt, de ennél általánosabb érvényű jelentést is artikulálni kívánt a performansz.
Napjaink nőideálja, az emancipált szirén nem holmi ókonzervatív maradisággal - mint pl. gyermeknevelés, háztartásvezetés - üti el mindennél drágább szabadidejét, nem kíván megfelelni az elnyomó, sötét középkor klerikális bűzét is magába itató patriarchális társadalom aljas elvárásainak. Monhor Viktória inkább önmegvalósít.
A művészet világában avatatlan konzervatív fatuskók hajlamosak az önkifejezés alább látható bajnoknőjét nemes egyszerűséggel csak "unatkozó hülye picsának" bélyegezni, de ők nem ismerhetik a belvárosi beltenyészet kultúra- és értékteremtő évszázados misszióját. Köszönjük az élményt, Viktória! Köszönjük, hogy már nem csak a bőgatyával és a fütyülős barackkal kell szemlesütve poroszkálnunk a nagy európai nemzetek közösségében.
Összességében egyébként nem rossz kezdeményezés, szívesen megnéznénk pl. a Dohány utcai zsinagóga, vagy valamelyik random hollókosztos emlékmű előtt is.
(Kuruc.info)
Frissítés: "művésznőnk" akkor sem foglalkozik értelmesebb, hasznosabb dolgokkal, amikor otthonában tartózkodik. Nem lennénk a szomszédai helyében.
Kapcsolódó:
