Zsidó-keresztény erkölcsről és igazságról hazudozva állt ki Facebook-bejegyzésében Frölich Róbert országos főrabbi a homokosparádé mellett:
“A gyermekvédelmi népszavazáson a magyarok egyértelmű döntést hoztak. A törvényekről ennek megfelelően döntöttünk. Mindenkit tájékoztattunk, a jogszabályokat mindenki ismeri. A többi a hatóságok feladata, a politikának itt már nincs dolga” - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök.A jogszabályok valóban ismertek. Ám a jognak, a törvényeket összefogó Corpus Jurisnak mindig van olyan vetülete, mely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete. Ezért nem is a hétvége több százezer embert is utcára vivő megmozdulás jogi vagy szexuális aspektusára irányítanám a figyelmet, hanem a sokat hangoztatott zsidó-keresztény erkölcs ez irányú útmutatása szerint osztanék meg egy-két gondolatot a fenti mondatok kapcsán.Elsőként hadd idézzem fel, hogy a jog betűje nem feltétlenül felel meg az igazság kritériumrendszerének. A jogszerű nem mindig igazságos, elegendő itt csak a XX. század általunk is megélt szocialista korszakának egyes törvényeire gondolnunk. Márpedig az igazság az alapja a zsidó-keresztény erkölcsi jogrendnek: “Az igazságra és csakis az igazságra törekedj, hogy életben maradj” - írja Mózes V. könyve. De ugyanez az elv olvasható János első levelében: “Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.“ Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk.Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot. A fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő. Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el. A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben. Jakab levele így fogalmaz: “De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadsagukról. A szabadság az ember idilli állapota, szabadság nélkül nem teljesedhet ki, nem lehet soha önmaga. Ezért is volt katartikus élmény a rendszerváltás forgataga, mert kéznyújtásnyira került hozzánk a szabadság, melyet csak vágyakozva szemléltünk a vasfüggöny mögül.Mint láttuk, mind a zsidó, mind pedig a keresztény morál sarokköve a szabadság. Az erre való törekvés természetes állapota az embernek. Legyünk zsidók, vagy egykor üldözött keresztények, de mindannyian, a sokszor elnyomott magyarok, hogyan is kárhoztatnánk azokat, akik - mint egykor Dózsa György vagy Petőfi Sándor - a szabadságra vágytak?
Utálatos buzerancia, utálatos főrabbi
Lássuk, mit mond a főrabbi vallása arról és azokról, ami és akik mellett most kiállt a szabadság nevében!
Számtalan helyen találunk erre vonatkozó információkat, hívjuk most segítségül a Zsidó.com-ot, ahol dr. Norman Lamm rabbi (a Yeshiva University volt rektora) írása olvasható Judaizmus és homoszexualitás címmel. Ebből emelünk ki néhány részletet:
A Szentírás tiltja a homoszexuális érintkezést és utálatosságnak mondja: „Férfiúval ne hálj, amint hálnak nővel, útálat az”. Mindkét vétkesre halálbüntetést rendel a Tóra. Az első szakaszban a szodómia az állatokkal való fajtalankodással említtetik együtt, a másodikban a vérfertőzéssel és az állatokkal való fajtalankodással.(...)A zsidók közt előforduló homoszexualitáshoz a miskáv záchárral foglalkozó halácha érdekesen áll hozzá. A Misná tanítása szerint Jehuda rabbi megtiltotta, hogy két tanítvány ugyanazon takaró alatt aludjon, mert félő volt, hogy ez homoszexuális kísértésekhez vezethet. Ez utóbbi nézet nyer rögzítést haláchaként Maimonidész által.(...)A zsidó törvények a női homoszexualitást ugyancsak tiltják, habár a tilalom szintjét tekintve, valamivel kevésbé súlyos, mint a férfi homoszexualitás.(...)Ahogy már mondtuk, a Tóra „utálatosságként” (toevá) tiltja a homoszexualitást. A Talmud feljegyzi Bár Kápárá értelmezését, aki egy szójátékkal a toevát így határozza meg: toe átá bá. „Tévútra fogsz kerülni miatta”.(...)A Pesziktá (Zotártá) Bár Kápárá kijelentését úgy interpretálja, hogy az arra utal, az ilyen szexuális egyesülés nem gyümölcsözhet utódot.(...)Harmadik magyarázatot kínál egy modern kori tudósunk, Báruch háLévi Epstein rabbi. Ő a homoszexuális viszony természetellenes voltát hangsúlyozza: „Tévútra kerülsz, azaz eltévelyedsz a teremtés alapjaitól.” A miskáv záchár a nemek anatómiáját adó alapstruktúra tagadása, pedig az nyilvánvalóan a heteroszexuális kapcsolat céljára „készült”.