A kormány ugyanis az elmúlt években több alkalommal nyújtott célzott állami támogatást a miskolci Bosch-telephelyeken megvalósuló beruházásokhoz. 2018-ban a miskolci bővítéshez mintegy 3,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ítéltek meg. 2019-ben egy, a miskolci autóipari gyár technológiai fejlesztéséhez kapcsolódó, mintegy 14,1 milliárd forintos beruházáshoz hozzávetőleg 2,7 milliárd forint állami támogatást kapcsoltak.

2023 februárjában a Robert Bosch Power Tool Kft. közel 70 milliárd forintos beruházásához a kormányzati közlések szerint körülbelül 10 milliárd forint támogatást biztosítottak, mely a logisztikai és gyártóbővítést érintette.

Ugyanabban az évben (2023 szeptemberében) egy másik miskolci beruházáshoz, amely összesen körülbelül 18 milliárd forintos fejlesztést jelentett, és 170 új munkahelyet teremtett, a kormányzat további mintegy 3 milliárd forint támogatást nyújtott. Legutóbb 2025-ben a Bosch miskolci logisztikai és disztribúciós központjának több mint 54 milliárd forintos beruházásához a kormány egyedi döntés alapján körülbelül 7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást biztosított.

Ezek elég tetemes összegek, erről kár lenne vitát nyitni. De vajon megérte-e?

Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendszerváltás körül, miután összeomlott az ipar, valóban segítség volt a helyi embereknek bármilyen munkahely, így a Bosch is, azonban az évek alatt a kormányok nem látták szükségét annak, hogy ne pusztán az legyen a cél, hogy legyen munkahely, hanem, hogy azok legyenek minőségi munkahelyek is.

Ráadásul 2010 környékén a munkanélküliség is jelentős volt már, ez valóban csökkent, de a kormány azóta is úgy tekint a valóságra, mintha még mindig kizárólag a munkahelyteremtés lenne önmagában az érték, s nem az, hogy a meglévőket olyan módon fejlessze, hogy azok jobb körülményeket és fizetéseket tudjanak adni. Márpedig e nélkül elvándorlás indul el a városból és a térségből.

Mert összességében tehát az aktuális adatok és hirdetések alapján a miskolci Bosch üzemben az átag dolgozók havi alapbére nagyjából kb. 285-320 ezer forint körül mozog. Ehhez persze hozzáadódhatnak pótlékok (műszak, hétvége, túlóra), de ebből is látszik, hogy a munkarend – mint az ilyen üzemekben szokás – nem éppen család- vagy szabadidőbarát. Továbbá, s ez nem csak a Boschra vonatkozik, jellemző a multikra, hogy az úgynevezett „mozgóbér” 100 százalékos jelenléthez kötött. Magyarul ha egy napot is hiányzol betegség miatt, ugrik a havi bevételed akár 10-40%-a, ennek következtében nagyon sokan kénytelenek betegen is bejárni.

A számok pedig nem hazudnak, az elmúlt három évtizedben Miskolc lakossága jelentősen csökkent, 1990 környékén nagyjából 200 ezer fő körül volt, 2022-re viszont 147–148 ezer körülire esett. Ez több mint 25–30%-os visszaesés.

Természetesen a Fidesz globális nagytőkét szolgáló politikája folytán érkeznek is a harmadik országbeli vendégmunkások, egyre több van belőlük. Aztán, ha majd Orbán Viktor iránymutatása alapján – amennyiben jól viselkednek – néhány év múlva magyar állampolgárságot is kapnak, akkor lesz csak igazán „izgalmas” multikulti a városban és a környéken, tekintve, hogy a cigány lakosságszám is országos átlag feletti.

De aggodalomra semmi ok, minden bizonnyal körbetekerik majd nemzeti trikolórral a legújabb munkásszállókat, ahol már magyar állampolgárságú „vendégmunkások” fognak lakni, és a probléma meg is van oldva. Hiszen a NER elmúlt 15 évében nagyjából attól tartottak valamit nemzetinek, hogy elnevezték annak. Mint például a dohányboltokat. Miért ne lehetnének ezek „nemzeti vendégmunkások”?

Lantos János – Kuruc.info