Tanulmányait a nagyváradi honvéd hadapródiskolában végezte el, majd az első világháború során hivatásos tisztként szolgált az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében, és harcolt a románok ellen. A háborút követő politikai és társadalmi átalakulások idején, 1919-ben Szegeden csatlakozott a Horthy Miklós fővezérsége alatt szerveződő Nemzeti Hadsereghez, ugyanis eltökélt volt, hogy az országot meg kell szabadítani a bolsevikoktól.

A Nemzeti Hadseregen belül az Ostenburg-különítmény tagja lett. Ekkoriban a kommunista sajtó, különösen a Népszava egyes újságírói, rendszeresen foglalkoztak személyével. 1922 és 1931 között csendőrtisztként teljesített szolgálatot, majd visszatért a honvédség kötelékébe. 1931 és 1938 között őrnagyi rendfokozatban a Ludovika Akadémia tanáraként tevékenykedett. 1938-ban nyugdíjazását kérte, és ezt követően politikai tevékenységbe kezdett. Ugyanebben az évben csatlakozott a Nemzetiszocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalomhoz, amely a későbbi Nyilaskeresztes Párt elődszervezetének tekinthető.

1938 és 1941 között a párt országos szervezési feladatait látta el. Az 1939-es országgyűlési választáson a Nyilaskeresztes Párt listájáról mandátumot szerzett, és 1939-1940 között országgyűlési képviselőként működött. A második bécsi döntést követően, 1940 őszén általános amnesztiát hirdettek, amelynek keretében Szálasi Ferenc is szabadult. A kormányzó és a mindenkori kormány azonban továbbra is elutasító magatartást tanúsított a Hungarista Mozgalommal szemben.

1941 februárjában a Dohány utcai zsinagóga elleni kézigránátos támadás ügyében indított eljárás során a Katonai Bíróság Kovarcz Emilt két év börtönbüntetésre ítélte. Egyébként erről már akkor kiderült, hogy szervezett provokáció volt, és valójában Kovarcznak nem volt érdemi köze hozzá.

Az ítélet végrehajtására azonban nem került sor, mivel ő időközben Németországba távozott. Magyarországra 1944 áprilisában tért vissza, és ismét bekapcsolódott a Nyilaskeresztes Párt vezető szintű tevékenységébe.

1944 szeptemberében Szálasi Ferenc megbízásából katonai és szervezési feladatokat kapott arra az esetre, ha a kormányzó fegyverszünetet kérne a Szovjetuniótól. Ennek keretében terveket készített a fővárosi stratégiai pontok (így a Rádió, a minisztériumok és a hidak) megszállására, valamint a budapesti hadtest átállítására. A tervezés során kapcsolatot tartott fenn német katonai és diplomáciai szereplőkkel is.

1944. október 15-én, Horthy Miklós fegyverszüneti bejelentését (valójában átállásról lett volna szó) követően a korábban kidolgozott tervek alapján megkezdődtek a hatalomátvételi lépések. A Nyilaskeresztes Párt fegyveres alakulatai elfoglalták a kulcsfontosságú intézményeket, és még aznap este Szálasi Ferenc rádióbeszédben fordult a lakossághoz. Október 16-án Horthy Miklós kinevezte Szálasit miniszterelnökké, majd lemondott tisztségéről.

A Szálasi-kormány megalakulását követően Kovarcz Emil a „nemzet totális mozgósításának és harcba állításának miniszteri” tisztségét töltötte be 1944. október 16. és 1945. március 28. között. A háború végén nem tartózkodott Magyarországon, azonban 1946 márciusában önként jelentkezett az amerikai hatóságoknál, akik kiadták a magyar hatóságoknak.

S itt álljunk meg egy pillanatra. Kovarcz Emilt nem fogták el az amerikai hatóságok, tehát kvázi megúszta volna a kommunisták bosszúját, módjában állt volna emigrálni, ám amikor hallotta, hogy bajtársait sorra akasztják fel a judeobolsevik „vérbíróságok”, akkor azt mondta: akkor vigyenek engem is! Ezek után jelentkezett önként az amerikai hatóságoknál, akik természetesen ki is adták a kommunistáknak. 
Az úgynevezett pedig népbíróság 1946. május 2-án halálra ítélte, és az ítéletet még aznap végrehajtották.

Útmutatóul álljon itt egy gondolata: „A mi erőnk a töretlen hit. A hit, amely nem fél a szenvedésektől. A hit, amely meg nem inog a megpróbáltatások alatt. A hit, amely a keresztfán nem meghal, hanem újjászületik. Hitünk: nagypéntek nélkül nincs feltámadás!”

Henney Viktor – Kuruc.info