Izrael állam egész léte az erőszak és a hatalmas fegyveres erő mellett mítoszokra és hazugságokra épül. Szedjük csokorba ezeket a mítoszokat és hazugságokat:

1. A zsidók Isten választott népe;
2. Palesztina az "ígéret földje", ami isteni rendelés folytán kizárólag a zsidókat illeti meg;
3. Az "ígéret földje" a Nílustól az Eufráteszig terjed;
4. A zsidók 2000 éven át otthontalanul bolyongtak a világban, és mindenütt üldözték őket;
5. Izrael 1948-as megszületése egy "bibliai prófécia" beteljesülése;
6. Az arabok a történelem folyamán mindig is gyűlölték és elnyomták a zsidókat;
7. Palesztina "lakatlan föld" volt a XIX. század végén, amikor is a cionista mozgalom a történelem színpadára lépett;
8. Izrael állam létrejötte előtt a zsidók nem gyakorolhatták szabadon vallásukat Palesztinában;
9. Izrael demokratikus és békeszerető ország, amelyet gonosz ellenségek vesznek körül, amelyek a "tengerbe kívánják szorítani" a zsidókat;
10. És végül, de korántsem utolsó sorban: a náci Németország 6 millió zsidót gyilkolt le a második világháborúban, többségüket a megsemmisítő táborokban elgázosították.

Nos, ez a lista önmagáért beszél. Minden egyes állítás megcáfolható.

A "választott nép" nem azt jelenti, hogy tagjai magasabb rendűek.

Palesztina a kereszténység bölcsője is, nem csak a zsidóság állítólagos ősi otthona. /És mohamedán szent helyek is találhatók azon a földön./

A zsidók nem mindig és nem mindenütt voltak elnyomva, a "bibliai próféciák" értelmezése pedig erősen kétséges.

Az arabok meglehetősen nagylelkűen bántak a zsidókkal, Palesztina pedig sohasem volt lakatlan föld. A zsidók az arab-török uralom idején is szabadon gyakorolhatták vallásukat, Izrael pedig soha nem volt demokratikus és békeszerető ország.

Ami pedig a holocaustot illeti, egyre szaporodnak a kételyek. Mivel a felsorolt mitologikus elemek nagyobbik része valamiképpen a Bibliából meríti az "ihletet", ezért a vallástalanná silányított nyugati ember számára a holocaust mítoszt tálalják – hihetetlen pénzeket megmozgatva, a médiák óriási agymosó képességét felhasználva.

Ha pedig a mítoszok és a hazugságok sem elegendőek a cionizmus ellenfeleinek a térdre kényszerítésére, előkerülnek a fegyverek. A palesztinok számára Izrael állam megszületése üldöztetést, terrort, blokádot, megszállást, kiéheztetést, elválasztó falat jelent. 1948-ban 800 ezer embert üldöztek el otthonából, sokakat lemészároltak. Közel 500 ősi települést a földdel tettek egyenlővé, vagy pedig az új telepesek elfoglaltak. 60 éve tart a palesztin nép rettenetes kálváriája.

Mindazok, akik Izrael oldalára állnak, és ünneplik a gyarmatosító, elnyomó, megszálló hatalmat, maguk is bűnösökké válnak. A zsidó állam megalapításának 60. évfordulójára Izraelbe érkező államférfiak nem beszélhetnek többé hitelesen demokráciáról, békéről, szabadságról és egyenlőségről. Más népeknek bocsánatot kell kérniük a múltban elkövetett állítólagos vagy valóságos bűneik miatt. Izrael pedig - a nyugati világgal együtt - ünnepli az etnikai tisztogatást, a terrort és a megszállást.

A zsidóságnak a nyugati világban élvezett vezető szerepe, valamint Izrael állam létezése között szoros kapcsolat áll fenn. A cionizmus eszméje akkor született meg, amikor a zsidók az első komoly lépéseket tették meg a világuralom felé vezető úton. Miután pedig a második világháború során sikerült vezető szerepüket biztosítania a nyugati világban, létrejött Izrael. A zsidóság befolyásának, a világban betöltött súlyának növekedésével együtt erősödött saját államuk is. Nagy világbirodalmak nem szoktak kiegyezni náluk sokkal gyengébb és kisebb ellenfeleikkel. Ezért nemigen várható, hogy az úgynevezett "palesztin-izraeli békefolyamat" a közeli jövőben bármiféle eredményre is vezessen.

Különös belegondolni, hogy miközben a klasszikus gyarmattartó birodalmak összeomlottak, a zsidók éppen akkor szervezték meg idegen földön létesített településeiket állammá. A palesztinai zsidó helyfoglalás és terjeszkedés erősen emlékeztet az európaiak amerikai előrenyomulására. A bennszülöttek sorsa pedig igen csak hasonló: az indiánok éppúgy ellenálltak a sokkal erősebb ellenfélnek, mint most a palesztinok. Azonban, bármilyen elszántan küzdöttek is, végül elveszítették hazájukat. Az indiánokat senki sem nevezi terroristának. Már csak azért is elképzelhetetlen ilyesmi, mert európai írók /Karl May, Liselotte-Welskpof Henrik és mások/ rokonszenvvel írtak Amerika őslakóiról , és megteremtették az indián romantikát.

A palesztinok sorsát azonban egyelőre még nem kíséri hasonló együttérzés és részvét. A nyugati világ inkább közönyös vagy pedig ellenséges velük szemben. Ennek legfőbb oka pedig a média, amely teljesen torz képet fest az izraeli gyarmatosításról és a palesztinok szabadságharcáról.
Mit tartogat a jövő? Nos, amíg a zsidóság megőrzi uralmát Amerika és Európa fölött, és így a "globalizálódó világ" folyamatait is ellenőrzése alatt tarja, addig folytatódik Izrael terjeszkedése és a palesztinok elnyomása és üldözése. Természetesen nem mellékes körülmény, hogy milyen heves ellenállást fejtenek ki maguk a palesztinok – vajon arab testvéreik fölsorakoznak mögöttük vagy sem?

Nagy kérdés, sikerül-e a jövőben is az USA-nak és Európának a csatlós arab rezsimek révén uralni és megosztani az arab-muszlim világot is? Mert az amerikai-izraeli bábállamok soha sem fognak komolyan kiállni a palesztinok ügye mellett, miként egy gyenge, a testvérviszály mocsarába süllyedt arab-iszlám közösség is nyilvánvalóan cselekvésképtelen lesz.

De számtalan történelmi fordulat következett már be a demográfiai változások eredményeként is. A palesztin asszonyok a nyomor, a blokád, a megszállás, a borzasztó életkörülmények ellenére is sokkal több gyereket hoznak világra, mint az izraeli nők. Néhány évtized múltán a palesztinok nyomasztó túlsúlyban lesznek az "ígéret földjén". Számbeli többségük pedig földrengésszerű változásokat indíthat el – ezúttal az ő javukra.

A keresztes vitézek száz évig sem voltak képesek fenntartani mesterséges, szintén mítoszokra és a fegyverek erejére épített államaikat a Szentföldön. Vajon Izrael el tudja kerülni az ő sorsukat? Lesz vajon 100. születésnap?