Ezért a döntésért néhány másodperc múlva az életével fizetett, mivel a lány bátyja pillanatok alatt a kocsihoz ért, felugrott a motorháztetőre, és ököllel verni kezdte a szélvédőt, amely be is tört. A gyerek apja és további rokonok is megérkeztek, és karjánál fogva kirángatták a férfit az autóból, majd ezzel kezdetét vette egy olyan magyarellenes támadás, amely minden képzeletet felülmúló brutalitást hozott.

A kislány anyja távolabbról kiabálni kezdett: „Öljétek meg a magyart, mert meghalt a gyerek!” – miközben a kislány közben sértetlenül beszaladt a házba, és mondogatta az anyjának: „Ne sírj, anya! Élek!” De ezt már senki nem akarta hallani, és a magyargyűlölő rokonok, élve a váratlanul jött lehetőséggel – felnőttek és gyerekek egyaránt – ütlegelni, rugdosni kezdték a tanárt. Szögi Lajos nem állt ellen, valószínűleg a hátsó ülésen ülő két lányára gondolt, akik mindezt végignézték.

Emese megpróbálta eltakarni kishúga szemét, hogy az minél kevesebbet lásson a borzalomból, majd később a bíróságon így vallott: „Apukám könyörgött, hogy minket ne bántsanak, de az egyik támadó odajött a hátsó ablakhoz, és azt kiabálta, hogy ha nem fogjuk be a szánkat, minket is megvernek, és megerőszakolnak.” A 14 éves lány próbált segítséget kérni az utcán állóktól, de hiába könyörgött, tucatnyian nézték végig a történteket úgy, hogy senki nem avatkozott közbe.

A támadás nyolc–tíz percig tartott, a földön fekvő, eszméletlen és vérző férfit újra és újra rúgták, taposták, sőt valaki nekifutásból rúgta meg olyan erővel, hogy a teste átfordult. Az egyik támadó beszaladt a házba, baltát hozott, és le akarta vágni áldozatuk fejét, de valaki elvette tőle a baltát, mielőtt ezt véghezvihette volna. Egyetlen ember próbált közbelépni: egy idősebb cigány férfi, akit a faluban mindenki tisztelt, és aki felszólította a támadókat: „Most már fejezzétek be, mert megölitek” – ám mire odaért, már késő volt.

Amikor a tömeg végre szétoszlott, Emese kiszállt az autóból, és édesapjához hajolt, akinek arca felismerhetetlenné vált a sérülésektől, de még hörgött néhányat. A lány könyörgött az autót még mindig körülálló cigány lincselőknek, hogy hívjanak mentőt, de senki nem reagált, így végül felállt, kinyitotta a hátsó ajtót, és kézen fogva vezette ki sokkos állapotban lévő testvérét, aki közben rémületében bevizelve ült a hátsó ülésen. A két gyerek futni kezdett, majd egy autós állt meg mellettük, aki végre felhívta a mentőket és a rendőrséget, de mire a segítség kiért a helyszínre, már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

Az igazságügyi szakértő több mint 90 ütést és rúgást számolt össze Szögi Lajos testén, amelyek közül a legtöbb a fejét és a nyakát érte, és olyan súlyosak voltak, hogy még azonnali orvosi ellátással sem lehetett volna megmenteni az életét. A három gyermek édesapja, aki természetvédelemmel foglalkozott, madártani táborokat szervezett diákoknak, és köztiszteletben állt Tiszavasváriban, végül azért halt meg, mert meg akart győződni arról, hogy egy cigánygyereknek nem esett-e baja.

A bírósági eljárás 2009-ben zárult le, amikor nyolc cigánybűnözőt ítéltek el a gyilkosságért, akik azt állították, felháborodásukban cselekedtek, mert azt hitték, a kislánynak súlyos baja esett. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, és megállapította, hogy az elkövetők szándéka egyértelműen a férfi megölésére irányult, így született meg a jogerős ítélet: három életfogytiglani szabadságvesztés, két 15 éves, egy 17 éves fegyházbüntetés, míg két fiatalkorú 10-10 évet kapott. A bíróság 46 millió forint kártérítést ítélt meg a családnak, amelyből azonban évekig egy fillért sem kaptak, mivel az elítélteknek nem volt vagyonuk.

Később azonban groteszk fordulat következett, amikor több elkövető beperelte az államot azzal az indokkal, hogy rossz körülmények között tartották őket a börtönben, és a vécék állapota, a melegvíz hiánya, valamint a nem megfelelő szellőztetés miatt kártérítést követeltek.

Az elkövetők nyertek, és az állam az egyik elkövetőnek közel 5 millió forintot ítélt meg, amelyről a Szögi család ügyvédje véletlenül értesült, így sikerült zároltatnia a számlát, és végül a család kapta meg a pénzt.

2019 júliusában az egyik elkövetőt feltételesen szabadlábra helyezték, mivel jó magaviselete miatt négy évvel korábban szabadulhatott, mint ahogy büntetése lejárt volna. Szabadulása reggelén a sajtó várt rá a Szegedi Fegyház és Börtön bejáratánál, de a cigány szótlanul, fejére húzott kabáttal ült be az autóba a rokonok mellé, és elhagyta az intézményt.

Szögi Lajos emlékére 2006-ban a gyilkosság helyszínén emlékművet állítottak, és 2011 óta minden október 15-én megemlékezést tartanak Olaszliszkán, ahol gyászlobogókat helyeznek ki a közintézményekre. Tiszavasváriban utcát neveztek el róla, a Magyar Madártani Egyesület posztumusz díjjal tüntette ki, Budapesten pedig, a XVII. kerületben kopjafa őrzi emlékét.

A három lány felnőtt: Emese orvos lett, és rezidensként dolgozik egy budapesti kórházban, Zsófi a közelmúltban érettségizett, Zsuzsanna pedig óvónőként tevékenykedik.

Szögi Lajos édesapja, aki egyetlen fiát veszítette el azon a vasárnapon, ma is Tiszavasváriban él, a temetőbe minden nap kimegy, Olaszliszkára pedig évente egyszer – október 15-én, amikor a fiát megtámadták.

Tizenkilenc év telt el azóta a napos, csendes őszi délután óta, a lányok felnőttek, az emlékművet évről évre megkoszorúzzák, az elkövetők közül néhányan már szabadlábon vannak, de ami történt, azt soha nem lehet elfelejteni. Főleg, hogy időről időre hasonló esetek következnek be - csak általában nem jutnak el a gyilkosságig. Vagy igen.

(Index-összeállítás korrigálva)