Már a hajrában járt az ütközet, amikor is egy a hazai kispadnál kialakuló tömegjelenetet követően a vendégek levonultak és úgy határoztak, nem kívánják folytatni a mérkőzést. Mint utóbb kiderült, a palotásiaktól egy, a nagylóciaktól pedig két ember kapott piros lapot, írja a Nógrádifutball.

Kotasz Gergő (Palotás): – Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ma ránk, ezt éreztük is már az első perctől. Úgy gondolom, az első félidőben domináltunk végig, illetve a második félidőben, ameddig tartott, ott is. Ezt nehezen viselte az ellenfél csapata. Direkt olyan taktikát választottunk, hogy inkább mezőnyben folyjon a játék, de a szélnek és a pálya talajának köszönhetően nem nagyon sikerült, legalábbis az első félidőben. Mondtam a szünetben a csapatnak, hogy legyünk türelmesek, jönni fog a gól, jött is, három van a zsákban, én ennek nagyon örülök. A végén ez a kakaskodás szerintem nem kellett volna, de tudtuk, hogy ha vezetünk, és nem egy vagy két góllal, akkor az ellenfélnél előkerülhet a boksz meg a rugdosódás, ez így is történt. Nagyon sajnálom a történteket, mert úgy gondolom, hogy a pálya minden területén jobban fociztunk, mint ők, és hogyha tovább tartott volna a mérkőzés, akkor még egy pár gólt tudtunk volna rúgni. Nem baj, megyünk tovább, vár ránk még három forduló, és akkor meglátjuk, hogy mit tudunk belőle kihozni. Az ellenfélnek pedig sok sikert kívánok! 

Szőrös Róbert (Nagylóc): – Hiányosan, de jó hangulatban érkeztünk meg. Az első félidőben jól működött a taktika és nekünk volt nagyobb helyzetünk, illetve egy meg nem adott gól les címen, ami nem volt az. Így ismét elvettek egy gólt tőlünk fontos helyzetben. A második félidőben hibát hibára halmoztunk hátul, ajándék gólokat adtunk ellenfelünknek, akik jobban akarták ezt a meccset hazai pályán és teljesen megérdemelten alakult az eredmény számukra. Egyáltalán nem volt benne a mérkőzésben a további események történése. Utána viszont nem a fociról szólt az egész délután, hanem a meccs elejétől kezdve a cigányozás, rasszizmus, és náci karlengetés is jelen volt, ami egy idő után sok volt.  Szóltunk a szünetben is a játékvezetőnek, de változás nem történt. Nem pályára való, amit mi ott kaptunk és más csapatok is előttünk, ráadásul büntetés nélkül. De ez ellen semmit nem tesz a bíró, az ellenőr és a szövetség sem, akik nem hallanak, nem látnak semmit sem és vígan vannak a palotási „parasztok”. A rendezők között voltak verőemberek is és még ránk hívtak négy rendőrkocsit, kutyával, gázspray-vel kiegészítve. Innentől kezdve nem tudom, kinek is kellett volna félnie valójában, nekik a semmitől vagy nekünk. Amíg a romacsapatokat ennyire ellehetetlenítik a vármegyén belül, nem tudjuk, hogyan akarnak több focicsapatot és minőségjavulást, akik sokat áldoznak a hétvégékre, és egy vármegyei háromban ezért a  megaláztatásért lépnek pályára, az öröm, boldogság, kikapcsolódás helyett?! És nyilván ki a hibás ismét? A romacsapat! El kellene gondolkozni! Én az edzőséget szeretetből a családért, csapatért, közösségért vállaltam el, de ez már nekem is sok volt. Én nem ezért hagytam otthon a családomat, hogy engem és a csapatomat szidják és hétköznapi munka után a kikapcsolódás helyett idegeskedjek. Ezért úgy döntöttem, hogy a mai nappal lemondok az edzői posztomról és a nyugalmat választom. A csapat folytatja tovább ugyanúgy, sok sikert kívánok nekik és kitartást!