A Pásztor-ügy még mindig nem csengett le. A Balogh Artúr- és Lovastyik “Nazarene” Ádám-féléket futtató, a gázai háborúban, akárcsak Tóta W. vagy Rákócza Richárd, nyíltan és kritikátlanul Izrael mellé álló, a palesztinok kiirtását helyeslő és támogató Hírszerző nesze semmi, fogd meg jól cigánymosdató cikkét idézzük és kommentáljuk:
Általában tilos, de van, ahol gyakorlat Európában számon tartani a bűnelkövetők etnikumát - Nem lenne indokolt szakmailag, hogy a rendőrség statisztikát vezessen a bűnelkövetők etnikai hovatartozásáról - mondták lapunknak a megkérdezett szakemberek, hozzátéve, hogy ha lenne is haszna egy ilyen adatsornak, társadalmi szempontból sokkal több negatívuma lenne. Az európai országokban ugyanakkor változatos a rendőri és a statisztikai gyakorlat.
"A kriminalisztikai adatgyűjtés célja kifejezetten a bűnüldözés segítése, az, hogy a bűnismétlés esetén segítsen az elkövető megtalálásában, tehát egy elsődleges támpontot adjon ahhoz, hogy mely körben kell keresni" - mondta lapunknak Finszter Géza. Az ELTE Állam és Jogtudományi Karának docensét, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársát a hétvégi miskolci ügy kapcsán kérdeztük.
A magyar rendőrség ezek alapján nyilvántartja a bűnelkövetők nemét, korát (kifejezetten fontos például a gyermek-, és fiatalkorúak körében tapasztalható bűnelkövetés vizsgálata), iskolai végzettségét és állampolgárságát is (utóbbiban azt, hogy magyar, vagy külföldi állampolgár-e az illető). Ezek az adatok fontos információkkal szolgálnak a bűnügyi statisztikák készítésénél.
Akkor beszélhetünk "katolikus bűnözésről" is?
A fentiek azonban - hangsúlyozta lapunknak a szakember - mind egzakt adatok, így nem lehet őket összehasonlítani az olyan, személyes bevalláson alapuló kategóriákkal, mint például a nemzetiség. "A magyar rendőrség statisztikáiban a rendszerváltás előtt szerepeltek az úgynevezett cigánybűnözésre vonatkozó adatok, a rendszerváltás után szakmai és politikai konszenzus mellett szüntették meg ezt a gyakorlatot. Szerintem jól tették, hiszen ez ugyanúgy nem releváns a kriminalisztika szempontjából, mint mondjuk az illető vallási meggyőződése" - mondta Finszter Géza, hozzátéve, hogy "egy ilyen nyilvántartás csak az indulatok szítására lenne jó".
Kuruc.info: Pásztor Albert, sőt, maga a rászízmussal, cigányellenes elkötelezettséggel (olvassuk csak el, hogy kiosztottuk ITT! Igazán nem mondható kurucosnak!) igazán nem vádolható borsodi cigányvajda, Lakatos Attila nyilatkozta azt, hogy a romák mindig maguk mondják el a rendőröknek azt, hogy cigányok. Ezt nem a zsaruk állapítják meg önkényesen. Vegyük ehhez hozzá azt, amit az első bekezdés említ: azt, hogy a bűnüldözés – ideértve pl. a szökésben levő, körözött egyének keres(tet)ését – minél több, az elkövetők körét egyértelműen leszűkítő, könnyen, külsőleg megállapítható jellemzőt (nem, kor, származás) vesz figyelembe, annál jobb. Ha az egyszeri közrendőr tudja, hogy egy adott, éppen keresett bankrabló biztosan (nem) cigány, akkor nem kell vacakolnia azzal, hogy a másik származási csoportba tartozó embereket vizsgálja, és viszont.
"Elképzelhető, hogy lenne egy ilyen statisztikának valamennyi gyakorlati haszna, de biztos, hogy mérhetetlenül több kárt okozna" - mondta lapunknak Németh Zsolt, a rendőrtiszti főiskola docense is. (Ő egyébként egy a Hírszerzőnek decemberben adott interjúban arról is beszélt, ahhoz képest, hogy bár egy felmérés szerint egy romának háromszor akkora az esélye egy utcai igazoltatásra, az ezek nyomán indult előállítások, szabálysértések, büntető eljárások arányában semmi különbség nincs a többségi és kisebbségi társadalom tagjai között.) Németh Zsolt ugyanakkor hozzátette: "egy rendőr fejében igenis létezhet ilyen statisztika", abból a szempontból, hogy egy-egy bűneset elkövetőjét - saját tapasztalatai alapján - először mely körben keresse.
Kuruc.info: több okból is szemenszedett hazugság – látszik rajta, hogy Némethnek nagyon polkorrektnek kell lennie.
Egyrészt: Már megtárgyaltuk, hogy a bűnüldözés, a körözések stb. kapcsán egyértelműen a nyomozást, a bűnös megtalálását segíti az, ha számon tartjuk a jól látható, messziről is észrevehető származását.
Általában tilos, de van, ahol gyakorlat Európában számon tartani a bűnelkövetők etnikumát - Nem lenne indokolt szakmailag, hogy a rendőrség statisztikát vezessen a bűnelkövetők etnikai hovatartozásáról - mondták lapunknak a megkérdezett szakemberek, hozzátéve, hogy ha lenne is haszna egy ilyen adatsornak, társadalmi szempontból sokkal több negatívuma lenne. Az európai országokban ugyanakkor változatos a rendőri és a statisztikai gyakorlat.
"A kriminalisztikai adatgyűjtés célja kifejezetten a bűnüldözés segítése, az, hogy a bűnismétlés esetén segítsen az elkövető megtalálásában, tehát egy elsődleges támpontot adjon ahhoz, hogy mely körben kell keresni" - mondta lapunknak Finszter Géza. Az ELTE Állam és Jogtudományi Karának docensét, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársát a hétvégi miskolci ügy kapcsán kérdeztük.
A magyar rendőrség ezek alapján nyilvántartja a bűnelkövetők nemét, korát (kifejezetten fontos például a gyermek-, és fiatalkorúak körében tapasztalható bűnelkövetés vizsgálata), iskolai végzettségét és állampolgárságát is (utóbbiban azt, hogy magyar, vagy külföldi állampolgár-e az illető). Ezek az adatok fontos információkkal szolgálnak a bűnügyi statisztikák készítésénél.
Akkor beszélhetünk "katolikus bűnözésről" is?
A fentiek azonban - hangsúlyozta lapunknak a szakember - mind egzakt adatok, így nem lehet őket összehasonlítani az olyan, személyes bevalláson alapuló kategóriákkal, mint például a nemzetiség. "A magyar rendőrség statisztikáiban a rendszerváltás előtt szerepeltek az úgynevezett cigánybűnözésre vonatkozó adatok, a rendszerváltás után szakmai és politikai konszenzus mellett szüntették meg ezt a gyakorlatot. Szerintem jól tették, hiszen ez ugyanúgy nem releváns a kriminalisztika szempontjából, mint mondjuk az illető vallási meggyőződése" - mondta Finszter Géza, hozzátéve, hogy "egy ilyen nyilvántartás csak az indulatok szítására lenne jó".
Kuruc.info: Pásztor Albert, sőt, maga a rászízmussal, cigányellenes elkötelezettséggel (olvassuk csak el, hogy kiosztottuk ITT! Igazán nem mondható kurucosnak!) igazán nem vádolható borsodi cigányvajda, Lakatos Attila nyilatkozta azt, hogy a romák mindig maguk mondják el a rendőröknek azt, hogy cigányok. Ezt nem a zsaruk állapítják meg önkényesen. Vegyük ehhez hozzá azt, amit az első bekezdés említ: azt, hogy a bűnüldözés – ideértve pl. a szökésben levő, körözött egyének keres(tet)ését – minél több, az elkövetők körét egyértelműen leszűkítő, könnyen, külsőleg megállapítható jellemzőt (nem, kor, származás) vesz figyelembe, annál jobb. Ha az egyszeri közrendőr tudja, hogy egy adott, éppen keresett bankrabló biztosan (nem) cigány, akkor nem kell vacakolnia azzal, hogy a másik származási csoportba tartozó embereket vizsgálja, és viszont.
"Elképzelhető, hogy lenne egy ilyen statisztikának valamennyi gyakorlati haszna, de biztos, hogy mérhetetlenül több kárt okozna" - mondta lapunknak Németh Zsolt, a rendőrtiszti főiskola docense is. (Ő egyébként egy a Hírszerzőnek decemberben adott interjúban arról is beszélt, ahhoz képest, hogy bár egy felmérés szerint egy romának háromszor akkora az esélye egy utcai igazoltatásra, az ezek nyomán indult előállítások, szabálysértések, büntető eljárások arányában semmi különbség nincs a többségi és kisebbségi társadalom tagjai között.) Németh Zsolt ugyanakkor hozzátette: "egy rendőr fejében igenis létezhet ilyen statisztika", abból a szempontból, hogy egy-egy bűneset elkövetőjét - saját tapasztalatai alapján - először mely körben keresse.
Kuruc.info: több okból is szemenszedett hazugság – látszik rajta, hogy Némethnek nagyon polkorrektnek kell lennie.
Egyrészt: Már megtárgyaltuk, hogy a bűnüldözés, a körözések stb. kapcsán egyértelműen a nyomozást, a bűnös megtalálását segíti az, ha számon tartjuk a jól látható, messziről is észrevehető származását.
Másrészt: ma az átlagmagyar, ha bármilyen erőszakos bűncselekményről hall, azt automatikusan a cigánysággal köti össze (“már megint a cigányok”). Átlagolasz dettó. Vagy az átlagfinn, átlagsvéd vagy átlagnorvég, ha arról hall, hogy megint megerőszakoltak valakit, akkor automatikusan felteszi a kérdést: ugye, muszlimok? És ha nem kap rá kielégítő választ, akkor úgy könyveli el az esetet, hogy, igen, azok.
Ergó: a cigányságnak is az lenne az érdeke, hogy származási statisztikák készüljenek és az egyes bűntények kapcsán is egyértelműen közöltessék az elkövető származása. Különben tényleg úgy járnak, hogy minden egyes erőszakos bűncselekményt, rablást, utcai lopást, emberrablást stb. a közvélemény az ő nyakukba varr – még olyanokat is, amiket tényleg nem ők követtek el. “Valamiért” Németh úr “elfelejtette” megemlíteni ezt a gondolatot.
Ha körülnézünk Európában, meglehetősen változatos a kép a követett gyakorlatot illetően. A volt szocialista országokban jellemzően tilos bármilyen célból az etnikai alapú adatgyűjtés. Csehországban és Szlovákiában a rendőrségi jelentésekben, nyilatkozatokban sem említik az elkövetők nemzetiségét, hosszú évek óta nem volt ilyen jellegű ügy. (Szlovákiában öt éve nagy botrányt keltett, hogy kiderült: egy munkaügyi központban titokban "C" betűvel jelölték meg a roma származású állástalanok adatlapját.)
Kuruc.info: ennek az információnak “némileg” ellentmond a például ITT található statisztika. El lehet dönteni: a fajvédő, cionista Hírszerző hazudik, vagy a könnyen ellenőrizhető (mivel angolul van), eredetiben ITTENI jelentés.
Fehéret, feketét, tarkát
Romániában teljesen más a helyzet: itt a híradásokban gyakran kifejezetten hangsúlyozzák, ha az elkövető roma származású, nemcsak a rendőrök, a riporterek is - bár hivatalosan itt sem lehet etnikai alapú nyilvántartást vezetni a bűnelkövetőkről.
Németországban sorozatos viták tárgya a kérdés: bár hivatalosan itt sem közölhetik a bűnelkövetők etnikai hovatartozását, mégis évek óta rendszeresen felbukkan, hogy egy-egy bűncselekménnyel "török hátterű", vagy az utóbbi időben, hogy "migráns hátterű" személyt gyanúsítanak. A kérdés ugyanakkor érzékeny, így a politikusok nem szívesen mondanak véleményt róla, kivéve Wolfgang Schauble belügyminisztert, aki nem zárkózna el egy ilyen statisztika elől, de nyíltan beszél a "törökbűnözésről" Berlin Neukölln (egy bevándorlók által sűrűn lakott, hátrányos helyzetű kerület, a sors iróniája, hogy ott is pont a nyolcadik kerület) polgármestere, Heinz Buschkowski is (Kuruc.info: hogy pont az beszél törökbűnözésről, aki közelről, a saját bőrén megtapasztalja azt? Ennek is lehet valami oka, nem? Ahogy a botrány most az igencsak fertőzött Miskolcon robbant ki.). Rendőri vezetők több esetben szorgalmazták már, hogy legalább a fiatalkorúaknál vegyék számba a származást (Kuruc.info: gyk. a fiatal bevándorlók köreiben igen magas a bűnözési arány), ami persze mindig kiveri a biztosítékot a társadalmi integrációval megbízott tartományi felelősöknél.
Nagy-Britanniában ugyanakkor bevett gyakorlat az etnikai alapú adatgyűjtés. A szigetországban simán számon tartják minden statisztikában az etnikai hovatartozást, legyen szó egészségügyről, napi életvitelről, szociális helyzetről - vagy éppen a bűnüldözésről. (Ott már az úgynevezett terhes kiskönyvben szerepel az "etnikai hovatartozás" rovat.) Elég beütnünk a "british criminal statistics" kifejezést a keresőbe, és máris az ottani belügyminisztérium Statistics on Race and The Criminal Justice System című kiadványát "lapozgathatjuk", amelyből kiderül például, hogy a szigetországban 2004-2005-ben történt összesen 1.349.427 letartóztatás alanyaiból hányan voltak feketék, hányan ázsiaiak, hányan fehérek, mennyien tartoztak az úgynevezett "egyéb" kategóriába. (Kuruc.info: ugye, hogy nem hazudtunk EBBEN a cikkünkben?)
Kuruc.info: vegyük észre, hogy az írás kifejezetten felületes. Nem foglalkozik pl. a bolgár helyzettel, amelyet szinén tárgyaltunk (vajon miért – aki hivatkozott cikkünket elolvassa, maga is láthatja). Spanyol helyzet dettó - ezt a linket is nézzük meg, hogy lássuk, igenis számon tartják és megírják a származást. Találós kérdés: ha senki sem tartana számon semmiféle származást, akkor létezhetnének ilyen statisztikák? Az olaszokról (akik általában szinte mindig megírják, cigányokról van-e szó) szintén hallgatnak. Finnek dettó – a komolyabb bűncselekményeknél (lásd pl. EZT) gyakorlatilag mindig megírják (legalább a helyi lapok, ha az országosok esetleg nem) az elkövetők származását. Egyedül az angolokat említik meg, mint ellenpélda. Vajon miért nem szán arra időt, hogy felsorolja azon országokat, ahol a lapok rendre megírják, a rendőrség rendre közli a bűnözők származását? A választ a szél is suttogja…
Ergó: a cigányságnak is az lenne az érdeke, hogy származási statisztikák készüljenek és az egyes bűntények kapcsán is egyértelműen közöltessék az elkövető származása. Különben tényleg úgy járnak, hogy minden egyes erőszakos bűncselekményt, rablást, utcai lopást, emberrablást stb. a közvélemény az ő nyakukba varr – még olyanokat is, amiket tényleg nem ők követtek el. “Valamiért” Németh úr “elfelejtette” megemlíteni ezt a gondolatot.
Ha körülnézünk Európában, meglehetősen változatos a kép a követett gyakorlatot illetően. A volt szocialista országokban jellemzően tilos bármilyen célból az etnikai alapú adatgyűjtés. Csehországban és Szlovákiában a rendőrségi jelentésekben, nyilatkozatokban sem említik az elkövetők nemzetiségét, hosszú évek óta nem volt ilyen jellegű ügy. (Szlovákiában öt éve nagy botrányt keltett, hogy kiderült: egy munkaügyi központban titokban "C" betűvel jelölték meg a roma származású állástalanok adatlapját.)
Kuruc.info: ennek az információnak “némileg” ellentmond a például ITT található statisztika. El lehet dönteni: a fajvédő, cionista Hírszerző hazudik, vagy a könnyen ellenőrizhető (mivel angolul van), eredetiben ITTENI jelentés.
Fehéret, feketét, tarkát
Romániában teljesen más a helyzet: itt a híradásokban gyakran kifejezetten hangsúlyozzák, ha az elkövető roma származású, nemcsak a rendőrök, a riporterek is - bár hivatalosan itt sem lehet etnikai alapú nyilvántartást vezetni a bűnelkövetőkről.
Németországban sorozatos viták tárgya a kérdés: bár hivatalosan itt sem közölhetik a bűnelkövetők etnikai hovatartozását, mégis évek óta rendszeresen felbukkan, hogy egy-egy bűncselekménnyel "török hátterű", vagy az utóbbi időben, hogy "migráns hátterű" személyt gyanúsítanak. A kérdés ugyanakkor érzékeny, így a politikusok nem szívesen mondanak véleményt róla, kivéve Wolfgang Schauble belügyminisztert, aki nem zárkózna el egy ilyen statisztika elől, de nyíltan beszél a "törökbűnözésről" Berlin Neukölln (egy bevándorlók által sűrűn lakott, hátrányos helyzetű kerület, a sors iróniája, hogy ott is pont a nyolcadik kerület) polgármestere, Heinz Buschkowski is (Kuruc.info: hogy pont az beszél törökbűnözésről, aki közelről, a saját bőrén megtapasztalja azt? Ennek is lehet valami oka, nem? Ahogy a botrány most az igencsak fertőzött Miskolcon robbant ki.). Rendőri vezetők több esetben szorgalmazták már, hogy legalább a fiatalkorúaknál vegyék számba a származást (Kuruc.info: gyk. a fiatal bevándorlók köreiben igen magas a bűnözési arány), ami persze mindig kiveri a biztosítékot a társadalmi integrációval megbízott tartományi felelősöknél.
Nagy-Britanniában ugyanakkor bevett gyakorlat az etnikai alapú adatgyűjtés. A szigetországban simán számon tartják minden statisztikában az etnikai hovatartozást, legyen szó egészségügyről, napi életvitelről, szociális helyzetről - vagy éppen a bűnüldözésről. (Ott már az úgynevezett terhes kiskönyvben szerepel az "etnikai hovatartozás" rovat.) Elég beütnünk a "british criminal statistics" kifejezést a keresőbe, és máris az ottani belügyminisztérium Statistics on Race and The Criminal Justice System című kiadványát "lapozgathatjuk", amelyből kiderül például, hogy a szigetországban 2004-2005-ben történt összesen 1.349.427 letartóztatás alanyaiból hányan voltak feketék, hányan ázsiaiak, hányan fehérek, mennyien tartoztak az úgynevezett "egyéb" kategóriába. (Kuruc.info: ugye, hogy nem hazudtunk EBBEN a cikkünkben?)
Kuruc.info: vegyük észre, hogy az írás kifejezetten felületes. Nem foglalkozik pl. a bolgár helyzettel, amelyet szinén tárgyaltunk (vajon miért – aki hivatkozott cikkünket elolvassa, maga is láthatja). Spanyol helyzet dettó - ezt a linket is nézzük meg, hogy lássuk, igenis számon tartják és megírják a származást. Találós kérdés: ha senki sem tartana számon semmiféle származást, akkor létezhetnének ilyen statisztikák? Az olaszokról (akik általában szinte mindig megírják, cigányokról van-e szó) szintén hallgatnak. Finnek dettó – a komolyabb bűncselekményeknél (lásd pl. EZT) gyakorlatilag mindig megírják (legalább a helyi lapok, ha az országosok esetleg nem) az elkövetők származását. Egyedül az angolokat említik meg, mint ellenpélda. Vajon miért nem szán arra időt, hogy felsorolja azon országokat, ahol a lapok rendre megírják, a rendőrség rendre közli a bűnözők származását? A választ a szél is suttogja…
