Bayer Zsolt, úgy látszik, valóban sok Kuruc.info-t olvas – megint egy jót “cigányozott”. Idézzük legújabb írását:
Mándokon megvertek egy fiatal tanítónőt. Egy cigány asszony verte meg, és a cigány asszony nagyobbik lánya segédkezett az ütlegelésben. Tépték a fiatal tanítónő haját, megütötték az arcát, a radiátorhoz vágták.
Mándokon megvertek egy fiatal tanítónőt. Egy cigány asszony verte meg, és a cigány asszony nagyobbik lánya segédkezett az ütlegelésben. Tépték a fiatal tanítónő haját, megütötték az arcát, a radiátorhoz vágták.
Gondolom – mert így életszerű –, közben válogatott szidalmakat vágtak a fejéhez. Megalázták. Az ok… Ha az okot keressük, mindjárt szembesülünk az első problémával. A cigány asszony azt állítja, hogy a fiatal tanárnő koszosnak nevezte kisebbik lányát, továbbá tetvesnek, és nem engedte meg neki, hogy részt vegyen a farsangi műsorban. A tanárnő ezzel szemben azt állítja, mindössze arra kérte a kislányt, hogy fogja össze a haját.
Fuldoklik az ember a felháborodástól a hír hallatán, és összeszorítja torkát a tehetetlen düh. S a tehetetlenségben gyűlölet tenyészik, a gyűlöletet pedig mélységesen szégyelli a keresztény ember, csak hát, mert gyarló és gyenge, ez a gyűlölet a szégyennel együtt fogva tartja.
Arra kérek most mindenkit, elsősorban a velem, velünk szembenállókat, mindazokat, akik tagadják a gyűlöletet, a gyűlölet létjogosultságát, de még azt is, hogy van helyzet, amely szükségképpen gyűlöletet szül, s miközben tagadják ezt, engesztelhetetlenül gyűlölnek bennünket – nos, arra kérem őket, felejtsék el egy pillanatra, kinek a cikkét olvassák és hol. Felejtsék el ezt, és nézzenek mélyen a lelkükbe. S válaszoljanak a következő kérdésre: Önök szerint, hölgyem és uraim, melyik a valószínűbb, hihetőbb, életszerűbb, a tapasztalatok által jobban igazolható változat? A cigány asszonyé vagy a tanítónőé?
Ugye… S mert tudjuk ezt mindannyian, hát talán azt is felfogjuk végre, ez nem mehet így tovább. Nem tudunk tovább együtt élni így, cigányok és magyarok. Igen, barátaim, legelőször ezt kell kimondanunk. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy egy agyongyötört, rosszul fizetett, egy eldugott falu eldugott iskolájában tanító, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel megvert, megátkozott tanítónő, aki eleve meg van félemlítve nap mint nap, soha nem merne tetvesnek, koszosnak nevezni egy cigány gyereket, még akkor sem, ha az is elég életszerűnek tűnik, hogy nevezett szerencsétlen cigány kislány koszos is meg tetves is. Biztos vagyok benne, hogy a tanítónő azt mondta a gyereknek: fogd össze a hajad. Aztán rátörték az ajtót, összeverték, megalázták, meggyalázták.
Aki most azt meri mondani, hogy ennek a fiatal mándoki tanárnőnek holnap is ugyanúgy kell bemennie az iskolába, s ugyanúgy kell folytatni a munkáját, mint eddig, az nem érti a világot. Az az élet mellett él és jár. Akár jóindulatú, akár csak gonosz, és számításból teszi, amit tesz. Aki azt állítja, hogy a fiatal mándoki tanárnőnek ezek után is tilos összerándulnia és átmennie a másik oldalra, ha egy cigány jön vele szemben az utcán, az nem tudja, mit beszél. (Megjegyzem: az Olaszliszkán meglincselt tanárember két leánya élete végéig ösztönösen rettegni fog minden cigánytól. Mert ez az egyetlen lehetséges és emberi magatartás. S ha életük végéig gyűlölni fognak minden cigányt, azon se tessék csodálkozni… Inkább kéretik belegondolni, hogy a hollywoodi akciófilmekben a gonosz mai napig németül szokott beszélni, és feltűnően szőke szokott lenni. Legújabban pedig arab. Holott a második világháborúnak már hatvan éve vége. A között a két mondat között pedig, miszerint "az elmúlt időszak utcai rablásait kivétel nélkül cigányok követték el", valamint hogy "azt gondolom, a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, az egy fantasztikus eredmény" – nos, e két mondat közötti különbség égbekiáltó. Mégis csak az első mondatból lett égbekiáltó és ordító botrány.)
A mándoki tanárnő megveretése – és már hány és hány tanárt és tanítót vertek meg csak az utóbbi időben ugyanazok, akik Miskolcon elkövették az utcai rablásokat! – miatt most gondolkodjunk el egy kicsit a cigány asszony által elmondottakon is. Nos, nyilvánvaló, hogy a cigány asszony hazudik. Illetve van egy másik, még hátborzongatóbb verzió, és sajnos ez a legvalószínűbb: miután a tanítónő megkérte a cigány kislányt, hogy fogja össze a haját, a gyerek megsértődött, hazaszaladt, és otthon azt mondta, a tanító néni őt lekoszosozta és letetvesezte. Itt és most tehát a cigány kislány motivációi az igazán érdekesek.
Egy hat-hét-nyolc esztendős gyerek miért érzi és hiszi azt, saját megalázását kell odahaza előadni, mert egy ilyen hazugság után biztos lehet benne, hogy elégtételt vehet vélt vagy akár bármilyen valós sérelemért? Honnan tudja egy hat-hét-nyolc éves kisgyerek, hogy a hazugság ezen formája "kifizetődő"?
A kosznál, a mélyszegénységnél, a kilátástalanságnál, a tetvességnél, a fázásnál és az éhezésnél is rémisztőbb, hogy ezek az emberek már kisgyerekként megtanulják, megtanulták: nem kell törekedniük az együttélésre mivelünk. Elég, ha hazudnak mirólunk valamit, és elbújnak a többségi társadalom hazudott rasszizmusa, fajgyűlölete mögé. S ez egyszersmind felmentést is ad minden alól. Nem kell törekedni semmire sem. Nem kell megpróbálni megfelelni senkinek és semminek. Nincsen már törekvés, vágy a megértésre, nincsen beilleszkedési kényszer, már barbi babát sem akarok, még cigány barbit se… Nem. Már csak haza akarok menni, és azt hazudom otthon, hogy a tanító néni azt mondta, tetves vagyok. És akkor majd bemegy az iskolába az anyám, a nővérem, az apám, a bátyám, és összeveri a tanító nénit. S ha kijön hozzánk az orvos, összeverjük őt is. Ha pedig valamelyikünk bemegy az orvoshoz, hát utána megyünk, és ott, a rendelőben verjük össze az orvost. És ha nincs mit ennünk, bemegyünk az üzletbe, és lopunk. De már nem titokban, hanem büszkén. És összeverjük a pénztárosnőt, az eladót meg a biztonsági őrt is. Már nem akarunk együtt élni "azokkal". Már öntudatunk van. Már tudjuk, elég, ha hazudunk valamit. Ha azt hazudjuk, ők nem akarnak együtt élni velünk.
Hazudik, aki azt állítja, hogy ebben az országban kirekesztik és megvetik a tisztességes cigány embert. Nem vetik meg, nem rekesztik ki, sőt… Ám a többivel már nem lehet együtt élni. Elfogyott a türelem. És nem nekünk kell nagyon hamar és nagyon radikálisan megváltozni.
Most nem a mándoki tanítónőnek kell mélyen eltöprengenie és magába néznie. És abban sem vagyok biztos, hogy annak a szerencsétlen mándoki cigány lánynak ezzel az anyával és ezzel a nővérrel kell felnőnie. Mert ha igen, akkor máris van egyel több cigány, aki felmondta az együttélés parancsát.
Ha ott hagyjuk, tíz év múlva ő fogja megverni a tanító nénit. Mert mondja már meg valaki, miért is tenne mást? Mondja már meg valaki, az olaszliszkai lincselést végignéző cigány gyerekek tíz év múlva miért ne lincselnének? Különösen így, hogy az egyik lincselő állat már otthon van, békességben, nyugalomban, mert három (Kuruc.info: pontosabban: kettő) év alatt sem sikerült elítélni egyiket sem…
Iszonyodom…
Fuldoklik az ember a felháborodástól a hír hallatán, és összeszorítja torkát a tehetetlen düh. S a tehetetlenségben gyűlölet tenyészik, a gyűlöletet pedig mélységesen szégyelli a keresztény ember, csak hát, mert gyarló és gyenge, ez a gyűlölet a szégyennel együtt fogva tartja.
Arra kérek most mindenkit, elsősorban a velem, velünk szembenállókat, mindazokat, akik tagadják a gyűlöletet, a gyűlölet létjogosultságát, de még azt is, hogy van helyzet, amely szükségképpen gyűlöletet szül, s miközben tagadják ezt, engesztelhetetlenül gyűlölnek bennünket – nos, arra kérem őket, felejtsék el egy pillanatra, kinek a cikkét olvassák és hol. Felejtsék el ezt, és nézzenek mélyen a lelkükbe. S válaszoljanak a következő kérdésre: Önök szerint, hölgyem és uraim, melyik a valószínűbb, hihetőbb, életszerűbb, a tapasztalatok által jobban igazolható változat? A cigány asszonyé vagy a tanítónőé?
Ugye… S mert tudjuk ezt mindannyian, hát talán azt is felfogjuk végre, ez nem mehet így tovább. Nem tudunk tovább együtt élni így, cigányok és magyarok. Igen, barátaim, legelőször ezt kell kimondanunk. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy egy agyongyötört, rosszul fizetett, egy eldugott falu eldugott iskolájában tanító, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel megvert, megátkozott tanítónő, aki eleve meg van félemlítve nap mint nap, soha nem merne tetvesnek, koszosnak nevezni egy cigány gyereket, még akkor sem, ha az is elég életszerűnek tűnik, hogy nevezett szerencsétlen cigány kislány koszos is meg tetves is. Biztos vagyok benne, hogy a tanítónő azt mondta a gyereknek: fogd össze a hajad. Aztán rátörték az ajtót, összeverték, megalázták, meggyalázták.
Aki most azt meri mondani, hogy ennek a fiatal mándoki tanárnőnek holnap is ugyanúgy kell bemennie az iskolába, s ugyanúgy kell folytatni a munkáját, mint eddig, az nem érti a világot. Az az élet mellett él és jár. Akár jóindulatú, akár csak gonosz, és számításból teszi, amit tesz. Aki azt állítja, hogy a fiatal mándoki tanárnőnek ezek után is tilos összerándulnia és átmennie a másik oldalra, ha egy cigány jön vele szemben az utcán, az nem tudja, mit beszél. (Megjegyzem: az Olaszliszkán meglincselt tanárember két leánya élete végéig ösztönösen rettegni fog minden cigánytól. Mert ez az egyetlen lehetséges és emberi magatartás. S ha életük végéig gyűlölni fognak minden cigányt, azon se tessék csodálkozni… Inkább kéretik belegondolni, hogy a hollywoodi akciófilmekben a gonosz mai napig németül szokott beszélni, és feltűnően szőke szokott lenni. Legújabban pedig arab. Holott a második világháborúnak már hatvan éve vége. A között a két mondat között pedig, miszerint "az elmúlt időszak utcai rablásait kivétel nélkül cigányok követték el", valamint hogy "azt gondolom, a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, az egy fantasztikus eredmény" – nos, e két mondat közötti különbség égbekiáltó. Mégis csak az első mondatból lett égbekiáltó és ordító botrány.)
A mándoki tanárnő megveretése – és már hány és hány tanárt és tanítót vertek meg csak az utóbbi időben ugyanazok, akik Miskolcon elkövették az utcai rablásokat! – miatt most gondolkodjunk el egy kicsit a cigány asszony által elmondottakon is. Nos, nyilvánvaló, hogy a cigány asszony hazudik. Illetve van egy másik, még hátborzongatóbb verzió, és sajnos ez a legvalószínűbb: miután a tanítónő megkérte a cigány kislányt, hogy fogja össze a haját, a gyerek megsértődött, hazaszaladt, és otthon azt mondta, a tanító néni őt lekoszosozta és letetvesezte. Itt és most tehát a cigány kislány motivációi az igazán érdekesek.
Egy hat-hét-nyolc esztendős gyerek miért érzi és hiszi azt, saját megalázását kell odahaza előadni, mert egy ilyen hazugság után biztos lehet benne, hogy elégtételt vehet vélt vagy akár bármilyen valós sérelemért? Honnan tudja egy hat-hét-nyolc éves kisgyerek, hogy a hazugság ezen formája "kifizetődő"?
A kosznál, a mélyszegénységnél, a kilátástalanságnál, a tetvességnél, a fázásnál és az éhezésnél is rémisztőbb, hogy ezek az emberek már kisgyerekként megtanulják, megtanulták: nem kell törekedniük az együttélésre mivelünk. Elég, ha hazudnak mirólunk valamit, és elbújnak a többségi társadalom hazudott rasszizmusa, fajgyűlölete mögé. S ez egyszersmind felmentést is ad minden alól. Nem kell törekedni semmire sem. Nem kell megpróbálni megfelelni senkinek és semminek. Nincsen már törekvés, vágy a megértésre, nincsen beilleszkedési kényszer, már barbi babát sem akarok, még cigány barbit se… Nem. Már csak haza akarok menni, és azt hazudom otthon, hogy a tanító néni azt mondta, tetves vagyok. És akkor majd bemegy az iskolába az anyám, a nővérem, az apám, a bátyám, és összeveri a tanító nénit. S ha kijön hozzánk az orvos, összeverjük őt is. Ha pedig valamelyikünk bemegy az orvoshoz, hát utána megyünk, és ott, a rendelőben verjük össze az orvost. És ha nincs mit ennünk, bemegyünk az üzletbe, és lopunk. De már nem titokban, hanem büszkén. És összeverjük a pénztárosnőt, az eladót meg a biztonsági őrt is. Már nem akarunk együtt élni "azokkal". Már öntudatunk van. Már tudjuk, elég, ha hazudunk valamit. Ha azt hazudjuk, ők nem akarnak együtt élni velünk.
Hazudik, aki azt állítja, hogy ebben az országban kirekesztik és megvetik a tisztességes cigány embert. Nem vetik meg, nem rekesztik ki, sőt… Ám a többivel már nem lehet együtt élni. Elfogyott a türelem. És nem nekünk kell nagyon hamar és nagyon radikálisan megváltozni.
Most nem a mándoki tanítónőnek kell mélyen eltöprengenie és magába néznie. És abban sem vagyok biztos, hogy annak a szerencsétlen mándoki cigány lánynak ezzel az anyával és ezzel a nővérrel kell felnőnie. Mert ha igen, akkor máris van egyel több cigány, aki felmondta az együttélés parancsát.
Ha ott hagyjuk, tíz év múlva ő fogja megverni a tanító nénit. Mert mondja már meg valaki, miért is tenne mást? Mondja már meg valaki, az olaszliszkai lincselést végignéző cigány gyerekek tíz év múlva miért ne lincselnének? Különösen így, hogy az egyik lincselő állat már otthon van, békességben, nyugalomban, mert három (Kuruc.info: pontosabban: kettő) év alatt sem sikerült elítélni egyiket sem…
Iszonyodom…
(MH; nagyon sok olvasói hozzászólás van)
