- Költözzön ide, csak fél évre, de a gyerekeivel együtt, és akkor megtudja, miért szavaztunk a Jobbikra - mondja a férfi, és azt kérdi: láttak-e már olyat, hogy a bűnöző kiröhögi és leköpi a rendőrt, a habos csula pedig végigfolyik az egyenruháján? Mert itt ez történik. Korábban egész családja az MSZP-re szavazott, most viszont a Magyar Gárda miatt a Jobbikra voksoltak. Így tett minden ismerőse és barátja, aki egyáltalán elment szavazni. Szavazókörükben a Jobbik 2006-ban (a MIÉP-pel közös listán) négy, most negyven százalékot kapott.

Ha az okokat firtatjuk, a helyiek ezt felelik: „hát amiatt”. Először azt hisszük, rosszul hallunk, de már a harmadik, negyedik embertől halljuk ugyanazt. Nem akarják kimondani az igazi okot, mert elegük van abból, hogy senki sem védi meg őket a bűnözőktől, és még rájuk sütik a rasszista bélyeget, a cigányok által elkövetett bűncselekmények elrettentően magas száma miatt.

Ahhoz, hogy megértsük, miért van ez így, nem a 72 ezer forintért lakásában vasdoronggal agyonvert 90 éves férfi történetét kell elmesélni; és nem is a cigányoknak létrehozott alapítványi iskoláét, ahonnan négyszer tépték ki a réz fűtéscsöveket a falból, hogy színesfémként eladják. Vagy nem csak azt. A történet régebbről kezdődik; onnan, amikor Ózd még mintaváros volt, igazi munkásparadicsom. Az itteni „ipari forradalom” a XIX. század közepén kezdődött a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-nek köszönhetően, amikor a kapitalisták úgy gondolták, jó befektetés megteremteni az elégedett munkásságot, vagyis a működő szocializmust. A munkásnak más gondja nem volt, csak ledolgozni a maga 10-12 óráját. Gyermeke a gyár által létrehozott iskolába járt, úszkált a gyár által fenntartott fedett uszodában, majd a műszak végén emberünk hazament a beosztásának megfelelő nagyságú és komfortfokozatú kertes, szolgálati lakásába, egy kasztszerűen tagolt, biztonságos világba. Ózd a fővárosi Wekerle-telephez hasonló kolóniákból áll. A munkástelepeken azonos státuszú emberek laktak, minden ház ugyanolyan volt - az egyszerű munkások a Rendetlen Kolónián éltek, a gyár feletti domboldalon, a Kisamerikában az altisztek, a tetőn az igazgatók laktak, és az utcát még mindig Nagyamerikának hívják. Ózd nem is város, hanem "gyáros". Városközpont sincs, mert az is a gyár, jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a településnek még a kilencvenes évek elején sem volt telefonközpontja. Ha valaki fel akarta hívni a nagymamáját, akkor a gyárból kapcsolták neki, mint ha az öntödéből kereste volna a hengermű egyik művezetőjét.

Ma a város szétroncsolva áll. A kilencvenes évek közepén a gyár bezárásával a világ szervező ereje szűnt meg. Mert a szocializmus évei csak rárakódtak erre a régire; éktelenkedik ugyan jó néhány panel a völgyekben (négy szavazókörben maradt az MSZP a favorit), de bármit tettek, az ózdi társadalom vázát továbbra is a XIX. századi alapok adják. Pontosabban adták, mert most ez került veszélybe, és hozta meg a fordulatot.

De miért éppen most, 15 évvel a gyár bezárása után roppant meg újra valami? A szocialisták 60-70 százalékos korábbi támogatottsága ugyanúgy a rend utáni nosztalgiának szólt, mint az, ahogy most elfordultak tőlük. Csak akkor még a munkaalkalom után nosztalgiáztak a válságba süllyedő városban. Most már csak biztonságot akarnak.

Az egyik völgyecske főutcáján egy szamár - Ózd újkori „címerállata” - legel kikötve. A húsz kilométeres körzetben tarra rabolt erdőkből csacsikordékkal hordják el a cigányok a zsákmányt, és az utca olyan, mintha bombatámadás érte volna. Szeretnénk megérteni, mi történt itt, ezért Kőfalusi Györgyhöz igyekszünk, hogy a baloldal véleményét is megismerjük. Azt mondja a telefonban: ha hozzá megyünk, egy olyan háznál forduljunk balra, melynek nincs teteje. Építkezést keresünk tehát, mire megértjük, egy olyan világba érkezünk, ahol a házakon nem még, hanem már nincs tető - mert ellopták.

- Itt késik az idő - mondja Kőfalusi György. Az MSZP egykori alapító tagja ma nem politizál, de a választási eredmény őt is foglalkoztatja. A 140 embernek munkát adó, Európa egyik vezető ekevasgyártó cégét irányító férfi szerint előbb a fiatalok jöttek rá, hogy a gyárat nem fogják újraépíteni. - Aztán elmentek a tehetségesebb középkorúak, csak a nyugdíjasok, a szegények meg a magamfajta kalandkeresők maradtak.

A kihaló és elköltözött munkáscsaládok helyére romák érkeznek az ország minden tájékáról, ahonnan a problémás családokat kizsuppolják. Ózdon olcsók a házak, és önkényes lakásfoglalóként is könnyű boldogulni. Az újonnan érkezőknek nincs munkájuk, családi pótlékból élnek, az átlagos családmodell hatgyermekes. A helyiek úgy érzik, óráról órára nő a gettó.

- A város elárvult, mind elmentek, akik kibontakozást hozhatnának - folytatja Kőfalusi György. - A munkásember hozzászokott, hogy a gyárban eléteszik a vasat, az üllőt meg a kalapácsot, s ha mind a három ott van, akkor veri. Fentről, kívülről várják a megoldást, ezért Ózdon mindig a demagógok tarolnak.

Most még erre sem volt szükség; a Jobbik egyszerűen kimondta azt, amit egyre nehezebb volt elhallgatni: a betörők cigányok, és a járványszerűen terjedő bűnözésnek véget kell vetni. Most ott tartunk, hogy a helyi cigány önkormányzat elnöke és a gárda kapitánya ugyanazokat a mondatokat mondja.

- A roma lakosság körében megengedhetetlen dolgok történnek. A törvényt mindenkinek be kell tartania; a városban élő 13 ezer cigány között van 1500-2000 ember, aki nem megfelelő életvitelt folytat - fogalmaz Berki Lajos, a cigány önkormányzat elnöke, és ugyanezt halljuk Kisgergely Andrástól is, a Jobbik helyi elnökétől, a gárda országos főkapitány-helyettesétől. Annyi különbséggel, hogy a művezetőként dolgozó férfi háromezerre teszi a problémás elemek számát.

Pedig a gyárban számos roma dolgozott, és a cigányok most is derékig érő gumicsizmában állnak a Piaci patakban, és kaszálják, kapálják a medrét, szedik ki a döglött kutyát. Négyszáznyolcvan roma közmunkás dolgozik, és amerre csak megyünk, mindenki azt a kérdést szegezi Berki Lajosnak: „Mikor lesz munka, Lajos bátyám?” Ebben annak is szerepe van, hogy megszűnt a minimálbér összegében maximált segély, azóta 57 ezer forint helyett csak 28 500 forintot kapnak, a munkáért viszont továbbra is nettó 57 ezer jár. - Én a Jobbik ellen szavaztam a szocialistákra, hogy ne legyen fajgyűlölet itt - mondja az egyik, patakpartot tisztító ember, aki szerint azért kaptak ki a szocialisták, mert a cigányok nem mentek el szavazni. Ózd 36 ezer lakosából 13 ezer a roma, az országgyűlési választásokon már ott lesznek, akkor megint az MSZP győz majd - latolgatják.

- Nem is tudtam, hogy lesz szavazás - mondja az egyik cigány férfi Somsályon, Ózd egykori bányásztelepén. - Értesítőt kaptam, de nem szólt senki - ami ózdiul annyit tesz: nem volt ökörsütés előző nap a telepen, nem fordultak az autók a szavazókörök és a cigánysorok között. - Mi eddig mindig az MSZP-re szavaztunk, mert amíg ők voltak itt, addig rend volt. Most meg nézze meg, mi van, a rombolás - jelenti ki a férfi szomszédja, s valóban, a házuk mellett mindenütt romok. Talán ők az utolsó fehér emberek a soron. Finoman emlékeztetjük, hét éve a szocialisták kormányoznak. Az asszony MSZMP-szavazó lenne ma is, de azt mondja, most nem volt kire szavazni; úgy beszél, mintha Róma feldúlása után ülnének a romokon. És a rombolást szó szerint értsük. Ház állott, most kőhalom. És nem egy, kettő, hanem százszámra.

- Hova tűnt ez a ház? - kérdezi a cigány önkormányzat vezetőnkül szegődő elnöke.

- Az önkormányzat lebontotta - mondja a 28 éves munkanélküli férfi, és sértetten ecseteli, hogyan szedették le a gerendákat, mert ők cigányok, velük mindent meg lehet tenni.

- De ki kezdte meg a tetőt? - kérdezi az MSZMP-ről nosztalgiázó asszony lemondóan, mire a férfi elhallgat. Az önkormányzat elnöke már útközben arról beszélt: bár másé a ház, mégis megbontják a tetőt, elhordják a faanyagot.

Már nincs gyár, de a XIX. századból örökölt kasztszerű rétegződés megmaradt, és most ez kerül veszélybe. Az ózdiak utolsó kincse, a rend, otthonuk nyugalma. A cigányok újabb és újabb utcákba költöznek be, és számukra semmit sem jelent mindez, ezért érzik sokan úgy, hogy egész világuk tartószerkezete roppant meg.

2006-ban még 60-70 százalékot szereztek itt a szocialisták, most van olyan szavazókör, ahol 14 százalékot kaptak. Három év alatt mégsem következhetett be ekkora romlás - gondoltuk. Pedig dehogynem. Egyik évről a másikra 48 százalékkal nőtt a lopások aránya, 50 százalékkal a garázdaság, 143 százalékkal a betöréses lopásoké. Varga László, a város kapitányságvezetője mindezt annak tulajdonítja, hogy a fémárak tavaly nyárig kiemelkedően magasak voltak. - Ne úgy képzeljük el, hogy másfélszer több lakást fosztottak ki. Többnyire a fészerekből, melléképületekből viszik el a vasat, feltörik a hétvégi házat, elviszik a kilincset, az ásót, a kapát, és kiemelkedően sok esetben lopják el az erdőből a fát - mondja a rendőrtiszt. Csip-csup ügyek, ám akinek két kiló fémért szétverik a gyártól kapott hétvégi telkén a szerszámos bódét, csak azt éli meg, hogy már a kertje is elveszett.

A 61 százalékos felderítési mutató 40 százalék alá esett, vagyis a bűn többnyire következmények nélkül marad. Az önkormányzat elnöke és a gárdakapitány is úgy gondolja, a választás már februárban eldőlt, amikor a Magyar Gárda toborzót tartott a városban. A hét ózdi gárdistával szemben 200-300 cigány sorakozott fel, a helyszínt 17 rendőr biztosította. A pattanásig feszült helyzetben végül nem az engedély nélkül gyülekező cigányok, hanem a gárdisták mentek haza, mert a rendőrség erre kérte őket. A városban óriási volt a felháborodás a parkolókban gyülekező romák láttán, a gárda azonnal a legnépszerűbb - és legmegosztóbb - politikai képződmény lett. Nem ez a megoldás, mondják sokan, de hogy mégis mi lenne, arra nem találják a választ.

- Korábban úgy gondoltam, az oktatás lehet a kiút - mondja Kőfalusi György. A vállalkozó néhány éve létrehozott egy alapítványi iskolát. Említettük már, falából négyszer tépték ki a fűtéscsöveket, hogy felszecskázva eladják használt fémként. Pedig a cigány gyerekek délután ott nyugodtan tanulhattak, enni kaptak, meleg helyen voltak, pedagógusok foglalkoztak velük. Azután valaki a tetőt is megbontotta, és végül eltűnt a ház is, az iskola is. Egy rom lett a sok közül.

(Barikád, Heti Váladék nyomán)