Chen Ben Elijahu

A cikk szerzője szerint csakis Irán és Németország nukleáris fegyverekkel történő megsemmisítésével lehetne megmenteni Izrael államot a pusztulástól. A „toleráns” zsidó úgy gondolja, hogy 20-30 atombombát kellene mindkét országra ledobni, és azzal meg is lennének oldva a bajok.

„Ha Izrael nem Isten Bibliájában leírtak szerint cselekszik – fejtegeti a nyilván nagyon „demokrata” és „humánus” zsidó héber nyelvű cikkében – akkor büntetése a majdnem teljes megsemmisülés lesz, és csak kevesen fognak életben maradni.” 

Elijahu a továbbiakban arról elmélkedik, hogy Izraelnek emlékeznie kell a bibliai amálekiták „bűneire”, akiket a zsidók Saul király idejében kegyetlenül kiirtottak. Ennek a törzsnek még ma is vannak utódai, éspedig többek között Ali Hamenei ajatollah, a korábbi iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád, valamint a jelenlegi iráni államfő, Hasszán Roháni – fejtegeti cikkében a „jóságos” zsidó.

Az említett személyek „nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy Izrael megsemmisítésének szükségességét emlegessék” – írja Ben Elijahu. Ennek megfelelően kell velük bánni: „A létünket érintő fenyegetésre az ő létüket érintő fenyegetéssel kell válaszolni, nem pedig a Kongresszusban elmondott beszédekkel. Világossá kell tennünk az irániak számára, hogy Izrael eltörli a nukleáris programjukat, valamint eltörli Teheránt és Iszfahánt is” – szögezi le vészjóslóan Elijahu.

Majd a következőképpen foglalj össze a jövőt illető elképzeléseit a „toleranciabajnok”: „Ha egy ellenség fellép, és tönkre akar tenni minket, akkor mi előbb tesszük tönkre őt: húsz, harminc nukleáris bomba elég lesz.” Természetesen nem mulasztott el emlékeztetni a nácik bűneire sem, akiknek kis híján sikerült a zsidóságot megsemmisíteniük. Csakhogy a „nácik” bűnei megbocsáthatatlanok, és bosszúért kiáltanak, hiába rendíthetetlen szövetségesük manapság Németország. Ben Elijahu szerint amikor a Messiás elérkezik, Izraelnek a visszájára kell fordítania a „végső megoldást”: „Húsz-harminc atombomba Berlinre, Münchenre, Hamburgra, Nürnbergre, Cologne-ra, Frankfurtra, Stuttgartra, Drezdára, Dortmundra stb., és biztosítva van a munka elvégzése. És ezer évig csönd és nyugalom lesz” – olvasható a cikkben.

Az Israel National News nem volt hajlandó kommentálni a véleményrovatának működtetését firtató kérdéseket. Feltehetően a leírtakat a „véleményszabadság” kategóriája alá sorolják. Joggal, elvégre van, akinek szabad a véleménye, és van, akinek nem. Ők persze a "jó oldalon" állnak.

Michal Kastan Kedar

A hírportál véleményoldalán megjelent írás válasz volt azoknak, akik korábban bírálattal illették egy bizonyos Hagai Huberman nevű újságíró cikkét. Huberman írásában arról értekezett, hogy a tavalyi gázai vérengzések során megölt egyik izraeli katona haláláért felesége, Michal Kastan Kedar is felelős. Az özvegy ugyanis felszólalt a március 7-én Tel-Avivban rendezett baloldali nagygyűlésen. Huberman cikkében az özvegyhez fordulva a következőket írja: „Ön elveszítette férjét, és elveszítette reményét egy más, egy jobb jövőben, csak azért, mert 10 évvel ezelőtt akadtak emberek, akik hallgattak az Önéhez hasonló véleményekre, hallgattak az öregedő tábornokokra, mint amilyen például – a korábbi Moszad-főnök, Netanjahu háborúpárti politikáját bíráló – Meir Dagan, akik Ön mellett álltak a színpadon”. Az írás íme: „Megöli a férjét, és sír, hogy özvegy lett”.

Az elmúlt hétfőn Huberman ugyanakkor azt mondta, fontolgatja, hogy bocsánatot kér az özvegy megsértése miatt. Ugyanakkor cikkének alapvető állításait továbbra is fönntartja – szögezte le Huberman.

Perge Ottó - Times of Israel nyomán