A csoda helyett soha nem látott vereséget szenvedett a magyar labdarúgó-válogatott a Hollandia elleni vb-selejtezőn Amszterdamban. A mieink 8–1-re kikaptak, és ezzel minden idők legsúlyosabb kudarcát szenvedték el. Robin van Persie triplázott, és megdöntötte Patrick Kluivert rekordját, míg a magyar csapatból Dzsudzsák Balázs volt eredményes büntetőből. Matematikai esélyünk még mindig van a pótselejtezőt érő második helyre, de még Andorra ellen sem lesz könnyű dolgunk egy ekkora csapás után. Egervári Sándor szövetségi kapitány lemondott a meccs után, lemondását elfogadták.
Zoom
A Himnusz alatt még nem kaptunk gólt...
Némi passzolgatást és egy gyenge magyar akciót követően már a harmadik perc elején vezethetett volna a holland csapat, van der Vaart jobb oldali szögletét Bruma csúsztatta kapura, de a gólvonalon álló Koman kifejelte a labdát.
Az első negyedórát ugyan kihúzta kapott gól nélkül az Egervári-csapat, ám egy perccel később már megzörrent a háló Bogdán mögött, van Persie fejelt a kapuba (1-0). A magyar válogatott gyakorlatilag a félpályát sem lépte át, a hollandok pedig futószalagon gyártották a helyzeteket.
A 25. percben Strootman hasonlóan üresen találta magát egy beadásánál, mint az első gólnál van Persie, és ő is magabiztosan értékesítette a helyzetet (2-0). A játék képe nem változott, a hazaiak perecekre eldugták a labdát, néha - közönség nagy örömére - egy-egy trükköt is bedobtak. A 39. percben Lens szállította az újabb holland gólt (3-0), majd 44(!) másodpercen belül kétszer is a kapufát találták el a hazaiak, előbb Strootmannak, aztán Janmaatnak köszönhetően. Ezt követően Dzsudzsák szabadrúgása révén megvolt az első magyar lehetőség is. A félidőnek azonban ezzel még nem volt vége, ugyanis van Persie a 44. percben egy csodálatos akció végén duplázott (4-0).
Zoom
...utána annál többet
A fordulást követően egy perccel Dzsudzsák büntetőből szépített (4-1), ám nem kellett sokat várni a következő holland találatra: van Persie megszerezte mesterhármasát az 53. percben (5-1) , nemzeti csapatbeli 41. találatát, amivel megelőzte az örökranglistán eddig élen álló, a jelenleg az edzői stábban tevékenykedő Patrick Kluivertet. A hazaiak láthatóan élvezték, hogy ezen a mérkőzésen szinte minden összejön nekik, ugyanakkor a hatodik gólban a legnagyobb szerepet Devecseri játszotta, aki öngólt fejelt (6-1).
Zoom
Nem minden próbálkozásunk landolt a megfelelő kapuban
Négy perccel a vége előtt van der Vaart szabadrúgásból 7-1-re módosította az állást, amely - a két csapat közös történetét tekintve - rekordbeállítás volt a hollandok részéről, ugyanis 1994 júniusában, Eindhovenben ugyanilyen arányban győzték le a magyarokat. Az utolsó percben aztán meg is dőlt a csúcs, Robben sikeres szabadrúgása azt jelentette, hogy a magyar válogatott beállította története legnagyobb különbségű vereségét.
A holland válogatott ezzel rekordot döntött, ugyanis sorozatban kilencedik világbajnoki selejtezőjét nyerte meg, erre még nem volt példa a csapat történetében.
Egervári csak most veszi a kalapját
Története legsúlyosabb vereségét szenvedte el e magyar futballválogatott pénteken este Amszterdamban. 8-1-re kaptunk ki a hazaiaktól vb-selejtező mérkőzésen. Mivel a románok és a törökök is nyertek, így a magyarok a csoport negyedik helyéről várják a vb-selejtező sorozat keddi zárómérkőzését, a Puskás Ferenc Stadionban Andorra ellen. Egervári Sándor együttesének így már csak matematikai esélye van arra, hogy megszerezze a pótselejtezőt érő második helyet.
Egervári Sándor szövetségi kapitány a meccset követő sajtótájékoztatón közölte, hogy a találkozó után jelezte Csányi Sándornak, a magyar szövetség (MLSZ) elnökének, illetve Vági Márton főtitkárnak, hogy a történelmi kudarc miatt távozik posztjáról. A sajtótájékoztatón helyet foglaló Vági Márton főtitkár elmondta, elfogadták a lemondást és kedden az Andorra elleni vb-selejtezőn az eddigi pályaedző, Csábi József irányítja majd az együttest. A válogatottnak nem sikerült a legutóbbi selejtezőkön úgy teljesítenie, ahogyan azt a közönség elvárja - magyarázta meg a lemondást Egervári.
Zoom
A meccsről azt mondta, hogy "a holland csapat ma minden tekintetben felülmúlt minket, kiválóan játszottak, mi azonban gyatra teljesítménnyel asszisztáltunk ehhez."
Mivel a románok és a törökök is nyertek pénteken, így a magyarok a csoport negyedik helyéről várják a selejtezősorozat keddi zárását. Matematikai esélye még maradt a magyar csapatnak a pótselejtezőt érő második hely megszerzésére, de ehhez Törökország nem nyerhet Hollandia, Románia pedig Észtország ellen, utóbbira pedig - az eddigi eredmények alapján - kicsi az esély. Ezzel kapcsolatban Egervári Sándor hozzátette, természetesen boldog lenne, ha a gárda kiharcolná a pótselejtezőt.
Egervári Sándort 2010. július 23-án nevezték ki szövetségi kapitánynak, irányításával a magyar válogatott 34 mérkőzésen 17-szer győzött, 8-szor döntetlent ért el és 9-szer kikapott.
A magyar labdarúgó-válogatott ekkora különbséggel kétszer kapott ki ezt megelőzően: 1908-ban Angliától, 1941-ben pedig Németországtól kapott ki 7-0-ra.
(NSO - MTI nyomán)
Frissítés: A magyarok szívében újabb tőrt forgattak meg - Magyar Harcos elemzése
Az vitathatatlan, hogy a mai holland és magyar labdarúgást nem lehet egy lapon említeni. Semmilyen szinten. De ennyire azért talán mégse kellett volna kikapni.
A vereség nemcsak a kapott gólok számát illetően megalázó, hanem azért is, mert ennek a meccsnek a hollandok számára különösebb tétje nem volt /sőt Van Gaal kísérletezésnek használta/, mi pedig Böde szerint (is) ez esélytelenek nyugalmával léptünk pályára. Nyilván szegény Devecseri ezért fejelt senkitől sem zavarva, halálos nyugalommal a saját kapujába. Ha nem vagyunk ennyire "nyugodtak", akkor mennyit kapunk?!
A hollandoknak még volt két kapufájuk, és egy teljesen szabályos, de érvénytelenített góljuk. Belegondolni is szörnyű, mi van ha azok is bemennek... A mieink így is válogatottunk immár 112 éves történelmében egyedülálló vereséget szenvedtek.
A meccs előtt Egervári még arról beszélt, hogy megverhetjük a hollandokat. Aha... Megmondom én, miben vettük fel a versenyt a hollandokkal: dumában. De abban nem csak őket, de az egész világot verjük.
A holland labdarúgók nem csak képzettebbek, magasabbak, erősebbek, ennek ellenére gyorsabbak, robbanékonyabbak, de példát mutattak küzdeni tudásból és állóképességből is. Miért van az, hogy 8-1-es állásnál a 90. percben a hazaiak újabb gólokat akarnak szerezni, miközben a magyarok csak kóvályognak a pályán, és a lefújást várják? Miért van az, hogy miközben az ismétlést mutatják, középkezdés után pár másodperccel már a hollandok vezetnek támadást?
A lényeg, hogy még mindig "szerethető" ez a válogatott. Az országrablók, és nemzetünk kizsákmányolói biztos szeretik, hogy a magyarok szívében újabb tőrt forgathatnak meg...
A megalázó vereség ellenére borítékolható - még ha Egervári lemondott, akkor is -, hogy érdemi változás nem lesz. Távol álljon tőlem, hogy déli szomszédainkat példaképnek állítsam be, de gondoljunk bele, mit tenne a Bad Blue Boys, ha az ő csapatuk kapna valahol egy nyolcast? De nem valószínű, hogy ez megtörténne, talán azért sem, mert a horvát labdarúgók meccs előtt nem Gáspár Lacit hallgatnak, hanem a hazafias dalairól híres Thompson együttest.
De hogy magyar példát is említsek, 1954-ben egy világbajnoki döntőt vesztettünk el, mégis felfordult a belváros.
Most mondhatnám, hogy én megmondtam előre, én mégis megalázva érzem magam, és tehetetlen dühöt érzek.
A csapatnak viszont nyolc...
Magyar Harcos
2. frissítés: Hering József: Az amszterdami 8:1-es gátszakadás margójára
Fölösleges a labdarúgást erőltetni Magyarországon. Furcsának találom azt (is), hogy a nemzetközi élcsapatokban gólokat ontó, vagy kitűnő védőként ismert labdarúgóink a nemzeti válogatottban "szívességtétel" stílusban játszanak. Külföldön, valószínűleg jobb pénzért, képesek a jó és eredményes játékra, a magyar válogatottban nem? Tudomásul kell vennünk: Puskás Öcsi, Hidegkúti Nándor, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő és a hozzájuk hasonló képességű és lelkesedésű labdarúgók nem lesznek ebben a nemzeti érzéseitől módszeresen megfosztott hazában.

Faképnél hagyott magyarok Amszterdamban
Nincs magyar labdarúgás, mert nincs motiváció, amit nemzeti érzésnek, vagy büszkeségnek nevezünk. Másik ok az, hogy nem lehet a világ minden részéről sebtiben, két-három nappal a válogatott mérkőzés előtt összejönni, majd kifutni a pályára a világ legjobbjai ellen. De még a világ közepes szintű válogatottjai ellen sem. Persze, kaptunk mi már ki Lichtensteintől is, Vaduzban, a civilben kenyerüket tűzoltóként, vagy éppen postásként kereső amatőröktől... A leggyalázatosabb az, amikor az országrészeinket bitorló, az ottani őshonos magyarságot megalázó, nemzeti javainkat elrabolt szomszédos államokban, vagy ellenük idehaza játszik a labdarúgó válogatott az elmúlt évtizedekben tőle megszokott nyegleséggel, lelkesedés nélkül. A megszállt területeken magyarok, székely-magyarok tíz- és százezrei várják epekedve a győzelmet az országrablók válogatottja ellen, de az áhított diadal soha, vagy csak igen ritkán következik be. Hogy mire volt képes a nemzeti tizenegy az elmúlt évtizedekben, például a románok ellen Bukarestben és Budapesten, arról mindenki meggyőződhet a szomorú krónika áttekintése után.

Bukarestben oláh szurkolók emlékeztetnek a rablás kezdetére, 1918-ra
Ezeket a pénzéhes, legtöbbször lélek nélkül játszó, a mérkőzés közben esetleg már az őket foglalkoztató külföldi klubokban zajló eseményekre gondoló labdarúgókat, a klubcsapatainkban játszó számos négerrel és délszlávval együtt sürgősen szélnek kell ereszteni. Haszontalanok, nincs rájuk semmi szükség, amiképpen teljesen fölösleges a labdarúgó-stadionok, meg az ilyen-olyan futballakadémiák a nemzetgazdaság fontosabb területeiről kivont, drága pénzen történő építése, fönntartása. Ne mondja nekem senki, hogy ezek a labdarúgók azért nem képesek legalább megközelítőleg olyan szinten játszani a nemzeti tizenegyben, vagy a hazai klubcsapatokban, mint például a Borussia Dortmund, vagy az FC Schalke 04 játékosai, mert rosszul élnek, nélkülöznek, nem kapnak meg mindent.
A nemzet kevéske pénzét tehát azokra a sportágakra, sportolókra kell fordítani, amelyek/akik valóban bizonyítanak, akarnak, tisztességet és dicsőséget szereznek hazánknak, a világ magyarságának. Nekik kell adni azt a pénzt is, amit megvonnánk a magyarságra most már menetrendszerűen szégyent hozó labdarúgóktól és körülöttük lebzselő ingyenélőktől, a labdarúgásra rátelepedő kufároktól. Mondjak néhány ilyen bizalmat érdemlő sikersportágat? Csak találomra emelek ki néhányat, miközben elnézést kérek azoktól a sportolóktól és ágazatoktól, akiket/amelyeket most elfelejtek megemlíteni. Bizalomra, támogatásra és szeretetünkre méltóak, például a férfi- és a női vízilabda, a kézilabda, az úszó és az evezős sportok, sportolók.
Hering József - Kuruc.info

Csak a stadionok épüljenek...
3. frissítés: Komlósy Csaba újabb remekműve: "A hetedik bekapott gól után, mintha kicsit megtorpantak volna" :D
Kapcsolódó: