Törökország Biga városában - a makedón Nagy Sándor perzsák felett aratott győzelmének csatatere körzetében - rendezték a Hagyományos Íjászok VI. Eurázsiai Bajnokságát augusztus 7-9 között.
A Plutarkhosz által is leírt csata emlékének megfelelve lovas- és talpasíjász versenyszámokat is tartottak, 20 ország csapatának részvételével.
Mónus József idén már harmadszor aratott győzelmet, és lett Eurázsia bajnoka, ezúttal az 50 font erőre korlátozott távlövő íjak kategóriájában.
Rácz Kata a juniorok között nyert ezüstérmet a török PUTA 45 méteres céllövő versenyszámában - számolt be az MTI-nek Posta Pál, a Hagyományos Íjászok Világszövetségének alelnöke.
A Farkas most ért haza egy Eurázsia bajnoki éremmel a nyakában 3200 km autóvezetés után. Két hét után újabb győzelem török földön!
 |
- Egy eurázsiai íjászversenyt bizonyára meg lehet nyerni. De folytatólagosan, háromszor? Hogyan?
- Jó kérdés. Nagyon nehezen, az biztos. Mindig elmondom, hogy a versenyek megkezdéséig mindenkinek egyforma esélye van.
Vagy nyer valaki, vagy nem - gondolhatná bárki. Én minden esetben kizárom magamban ennek lehetőségét, és egy másik világban hiszek, ami arra kötelez engem, hogy, ha kell, szétszakadva, ha kell, belepusztulva is, de az utolsó csepp erőmig küzdjek célomért, a nemzeti múltunk tiszteletéért, ha kell, ennek terhével együtt is, természetesen.
Vagy nyer valaki, vagy nem - gondolhatná bárki. Én minden esetben kizárom magamban ennek lehetőségét, és egy másik világban hiszek, ami arra kötelez engem, hogy, ha kell, szétszakadva, ha kell, belepusztulva is, de az utolsó csepp erőmig küzdjek célomért, a nemzeti múltunk tiszteletéért, ha kell, ennek terhével együtt is, természetesen.
- Mi ez a teher?
- Ha röviden össze akarom foglalni, akkor így fogalmaznám meg: én nem magamért akarok harcolni! A múlt emlékképének újbóli megélése révén a múltban harcolva ugyan, de a jelenben akarok győzni mindenki felett a magyar zászló becsületéért. Azaz számomra az "életre-halálra" harc ugyanaz, mint a múlt harcosának a saját történelmi jelenében való küzdelme a saját családjáért, társaiért, városáért, és sok másért, de mindenképp a hazájáért.
Ez a teher tehát semmi más, mint a győztes jogán elmondva: harc az elmúlt idők tiszteletéért, harc a magyarságért, hiszen magyarnak születtem. A teher tehát, levetítve magamra, többek között: a győzelmemmel nyílik csak meg a kapu, hogy hírét vigyem a magyarság létezésének és élni akarásának.
Én ezt a kilőtt nyílvesszőimmel tudom és akarom megtenni. A győztes nyílveszőimmel! Viszont a győzelemhez rengeteg munkán keresztül vezet az út úgy, hogy az utolsó pillanatban sem remeghet meg a kéz.
- Hány nyílvesszőt kellett most kilőnie? Mi volt a korlátozott íjkategória lényege?
- Három kilőtt nyílvesszővel lehetett versenyezni. Az íj 28 collon megfeszítve 50#-nál nem lehetett erősebb.
- Azt említette egyszer, hogy amelyik íjával győz, azzal nem harcol többet soha? Miért is?
- Igen. Nagyon fáradságos munkával készítem el az íjaimat, tapasztalataim alapján, hogy mindenkinél a legnagyobbat lőjék a világon.
Viszont minden íjamnak megfogadom, ha értünk harcol és győz, akkor soha többet nem kell már harcolnia.
Viszont minden íjamnak megfogadom, ha értünk harcol és győz, akkor soha többet nem kell már harcolnia.
Azaz megadom a legyőzhetetlenség reményét számára Ezért az íjam, ha harcolt a zászlónk becsületéért életre-halálra, úgy, ahogyan azt elvárom én és elvárják, akik már egy másik világból letekintve várják el, akkor számára a harc véget ér. A következő versenyre már egy új íjat készítek, ami felhasználja a régi legjobb tulajdonságait, de keresek lehetőséget a még jobb tulajdonságok hozzáadására. Ez végül is az örökkévaló harc jelképe számomra a hit segítségével.
- Mekkorát lőtt most, és hogyan értékeli a versenyt?
- 395 métert lőttem 50#-os Zrínyi íjammal, de a legjobb nyílvesszőmet egyszerűen nem találtuk meg! Azt, amelyik mindig legyőzte a többit 40-60 méterrel is. Nagyon zavar ez a tény, nagyon szomorú vagyok.
Azért számomra feldolgozhatatlan, hogy a két legutóbbi törökországi versenyen kilőttem 7 nyílveszőt, abból 5 eltört, egy épen maradt, egy pedig egyszerűen eltűnt. Eltörtek, mert a pályának választott helyszínek kövesek voltak. Számomra egy évi kemény munka a jól repülni tudó nyílvesszők pótlása!
 |
- Mi a következő állomás?
Augusztus 30-án irány az USA, azaz irány a 907 méter fölé való lövés helyszíne. Kemény harc lesz megint, mint mindig. 4 világrekordot fogok most lőni úgy, hogy közben a minden idők legnagyobb kézi íjból leadott lövését is túl akarom szárnyalni ebben a lövésstílusban, a 907 évi pozsonyi csatánk örök tiszteletéért!
- Mivel lehet önnek segíteni a győzelmeihez?
- Minden szenvedést, minden kínlódást és minden fáradságot felülír számomra az a több ezer levél, a rengeteg telefon, a rengeteg üzenet, ahogyan az egyszerű emberek tudtomra adják, hogy boldogok akkor, amikor átélhetik harcaimat soraim olvasása közben, könnyes szemmel, sírva, hogy milyen jó magyarnak lenni! Magyarként hinni, a zászlónk lobogását látni, diadalmasan, töretlenül, büszkén és szabadon, ahogyan láthatták egykor harcosaink is.
Ezeken a történelmi helyeken, ahol én is harcolhatok, és ahol harcoltak egykor nagyjaink, hátborzongató kibontani a győztes jogán a lobogónkat!
Nekem ezek a visszajelzések kellenek, a hinni tudó és reménykedő emberek gondolatának ereje! Kellenek nekem a fejkendős nagymamák sóhajai, kell a nagyapák, apák múlttisztelete, a gyermekek reménye, jövőképe!
Nagyon kell a hitük, nagyon kell a könnyes szemük, mert ez keményebbé tesz, és tudom, harcolnom kell tovább!
Tisztelt Magyarok!
Közöttetek nagyon jó magyarnak lennem! Mindent köszönök! Most rohanok megint, és megyek és harcolok tovább! Értetek! A magyarokért!
(Kuruc.info)
