Posta Pál, a Hagyományos Íjászok Világszövetségének alelnöke a hajdúnánási íjász újabb győzelemről számolhatott be az MTI-nek:
A hétvégén rendezték a IV. Nemzetközi Hagyományos Íjász Bajnokságot Törökország Amasya/Gümüshaciköy városában, 432 nevezővel.Mónus József - megismételve korábbi sikerét - ezúttal is pontosan 467 méteres eredménnyel nyerte a korlátlan erejű íjak kategóriáját, csak ezúttal jelentős ellenszélben, 62 méterrel megelőzve a mezőnyt. Ezzel a győzelemmel Mónus József tiszteletére már ötödször lengett a magyar zászló Törökországban.További két kategóriában is sikert értek el a magyar íjászok: Balogh Csaba és Balogh Kristóf is aranyérmet nyert a törökök hagyományos, un. PUTA-lövés versenyszámaiban.
Szinte hihetetlen teljesítmény hónapról hónapra mindenkit legyőzni - ennek kapcsán beszélgettünk Mónus Józseffel.
 |
- Hogyan jellemezné a mostani utazását?
- Megint nagyon nehéz volt minden: a verseny, a felkészülés, az utazás. Pl. csütörtökön délelőtt 10-kor indultunk, és másnap, pénteken este 23-kor voltunk a szállásunkon.
A körülmények sem volt egyszerűek. Mindenki gondolja el, 40 fokban két napig a napon lenni, és amikor kell, az izzadtságtól csepegve a legprecízebben ráillesztve a nyilat a húrra, lőni a világon mindenkinél a legtávolabbra.
Úgy is mondhatom, most is nagyon nehéz volt. Mint mindig. De ezt az utat én választottam, ezen az úton végig kell mennem! Végigmenni ma, és végigmenni holnap is.
Még belül azt érzem, nem lehet elégszer felemelni a magyar zászlót ezeken a történelmi hadszíntereken, hogy ezzel tisztelegjek nemzeti múltunknak. Tisztelegjek a rengeteg kiontott vér és szenvedés előtt. Azok előtt, akik ezért meghaltak, és azok előtt, akik élve maradtak, hogy elmondhassák ezt nekünk.
Persze hogy könnybe lábad a szemem, amikor megyek ki, hogy láthassam azt a nyílvesszőmet a földbe fúródva, aki legyőzött mindenkit a világon, megint!
Azért, hogy okot adjon a zászlónknak, hogy felemelkedhessen.
Azért azt józan ésszel látni kell, hogy egyre inkább nem szeretik látni ellenfeleim azt a zászlót ott fenn. Egyre több a korlát, egyre több a nehézség, azaz egyre próbálnak szorítani. De a Farkas az ekkor is Farkas marad, ahogyan a magyar is mindig magyar marad!
Többet kell dolgoznom azon, hogy a világ legjobb íját holnap is meg tudjam csinálni, vagy a világ legjobb nyílvesszőjét holnap is a legtávolabbra tudjam lőni.
 |
- A versenyről mondana pár szót?
- 4 nyílvesszővel lehetett versenyezni. Az íjak korlátlan erejűek lehettek. Az tény, hogy amikor lőttünk, akkor szembe szél lassította a kilőtt nyílvesszőimet. Ráadásul amikor kilőttem az első nyílvesszőmet, és a következő lövésen gondolkodtam, rám szólt a rendező, hogy 2 perc van összesen. Tehát próbálnak korlátozni, hiszen tudják, lassan lövök, mert minden apró részletnek fontosságot tulajdonítok!
Azt azért elmondom, szinte nem volt még verseny, ahol nyugodtan tudtam volna lőni, mert valami mindig nehézzé tette. Ráadásul nagyon sok íjhasználati kategóriában vagyok első, és ezekben mindig a legjobbat lőni nagyon nehéz.
Szó, ami szó, a sors megadta számomra azt, hogy 2013 után pont ebben a városban újra, most egy másik íjkategóriában, de megint 467 métert lőttem!
Nagyon elképesztő és hidegrázó tény ez, aminek elmondhatatlanul örülök!
- Örömünket megsokszorozza, hogy voltak még magyar sikerek.
- Céllövészetben a Balogh Csaba – Balogh Kristóf – Csabai Gyula –Szabó József magyar csapat, a tartalék Józsa Gyurival kiegészítve bronzérmet szerzett, a távlövő versenyen pedig Pozsgai Tivadar a bronzérmet szerezte meg.
- Azt hallottuk, megsérültek a nyílvesszői. Mi történt?
- Sajnos a pálya köves volt, és gyakorlatilag minden kilőtt nyílvesszőm eltört. Ez azt jelenti, lehet, egy évig sem tudok majd 4 ilyen tökéletesen repülni tudó vesszőt készíteni. Ez egy ideig korlátozza majd a nagyon erős íjam további használatát. Egyelőre.
Készítenem kell újakat, azaz megint több ezer nyílvesszőt kell gyalulnom, hogy megkeressem az igaziakat.
- Akkor most mi lesz a 900 méteres lövésével?
- Annak a nyilai és íjai máshol vannak, azt nem használom, csak azon az egy versenyen. Úgyhogy remélem, hamarosan, szeptember 5-én lecseréltethetem ruhámra hímzett 653 méteres feliratot!
 |
- Mit érez ebben a pillanatban?
- Ha tegnap kérdezi, akkor azt mondom, nagyon elfáradtam. Viszont ma kérdezte, és most azt mondom: merre menjek? Mert harcolni akarok!
Magyarnak születtem, ezért büszkén, szabadon, de már tudatosult bennem: nagy felelősséggel a vállamon, hiszen egy nemzetért harcolok, azaz a nemzeti múltunk tiszteletével a tarsolyomban megyek legyőzni továbbra is mindenkit a világon.
Annak a magyar zászlónak lobognia kell, hirdetve: vannak sokan, akiknek szeme könnybe lábad, ha büszkén feltekintenek rá!
(Kuruc.info)
Korábban írtuk:
