A csütörtöki nap határkő Magyarország újabb kori történelmében. Nem tudok arról, hogy korábban egy zsidó faj- és érdekvédő szervezet a nagy nyilvánosság előtt beleszólt volna abba, melyik katolikus templomban kinek az emlékére mondanak misét. Arra sem volt példa, hogy külhoni zsidók követelésére a magyar kormány „törölt” volna egy templomi eseményt. Mivel jelen sorok írásakor is még ez a megfogalmazás szerepel a WJC honlapján, az illetéktelen kormányzati beavatkozást tényként kell elfogadnunk. Azóta megjelent a hír, hogy Erdő Péter bíboros „határozottan azt kérte” Osztie Zoltán plébánostól, ne tartsák meg se a misét, se az emlékezést. Lauder parancsa tehát a postási teendőket vállaló miniszterelnök közvetítésével jutott el a bíboroshoz, s onnan a belvárosi templomba. Ez a zsidó-magyar szolgálati út 2018-ban.

Erre a korábban szokatlan, a magyar nemzeti öntudatot sértő eljárásra a felebaráti szeretet és az igazságosságra törekvés erkölcsi parancsát szem előtt tartva méltó választ illik adni. Ezért gondoltam arra, hogy a zsidók mai holokauszt-emléknapján hírportálunk is járuljon hozzá a méltóságteljes megemlékezéshez. Az alábbi írásokat a magyarországi zsidóság korabeli lapjából válogattam.

A Magyar Zsidók Lapja című hetilap kiadója a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája, a mai Mazsihisz elődje volt. A lap 1939 elején indult, ekkor az impresszumban dr. Ballagi Ernő szerepel felelős szerkesztőként. A lap neve 1944. április 27-én megváltozott, ekkortól Magyarországi Zsidók Lapja szerepel a fejlécben. Utolsó száma 1944. október 12-én jelent meg, ekkor már jó ideje Roóz Rezső jegyezte felelős szerkesztőként a lapot.

Az alábbiakban a zsidó lap háborús lapszámaiból válogatunk. Összesen tizenhárom cikket idézünk, többségüket teljes terjedelmében. Célunk elsősorban a dokumentumközlés, a rövid összekötő szövegekben csak a legfontosabb információkra szorítkozunk.

Elöljáróban szükséges néhány történelmi tényt megemlíteni, hogy az idézendő cikkeket megfelelő környezetbe tudjuk helyezni. Ronald S. Lauder azt írta levelében Orbán Viktornak, hogy Horthy szégyentelen antiszemita volt, aki nagy kárt okozott a zsidó népnek, hagyta, hogy a zsidókat megfosszák jogaiktól stb. A Páva utcai holokauszt-intézmény honlapjáról vettem az alábbi adatokat:

1938. május 29- én életbe lép az úgynevezett első zsidótörvény;
1939. május 4-én életbe lép az úgynevezett második zsidótörvény;
1941. augusztus 8-án életbe lép az úgynevezett harmadik zsidótörvény;
1944. április 15-én „megkezdődik a zsidók gettókba, gyűjtőtáborokba telepítése”;
1944. május 14-én „megindul a zsidók tömeges deportálása az auschwitz-birkenaui haláltáborba”.
1944. június 15-én „megkezdődik a fővárosi zsidók sárga csillaggal megjelölt házakba tömörítése”.

És most következzenek a cikkek.

Az első írás lelőhelye: A Magyar Zsidók Lapja, 1939. november 16. 3. oldal. A rövid cikkben arról olvasunk, hogy húsz éve vonult be katonái élén a fővárosba Horthy Miklós, s az azóta eltelt két évtizedben nemcsak területében és gazdasági erejében gyarapodott az ország, hanem a Kormányzó Úr Őfőméltósága „nemzetközi viszonylatban is egyre emelkedő tekintélyt szerzett” hazánknak. Amikor a cikk megjelent, az első két zsidótörvény már rég életbe lépett.

A második írás vezércikként jelent meg a zsidó lapban 1940. február 29-én, s Horthy kormányzóvá választásának közelgő 20. évfordulójára emlékezik. A cikk elején megtudjuk, hogy Őfőméltóságát „nemcsak idehaza, hanem széles e világon ünneplik”, mert „küldetésszerűen vezette ki nemzetét az összeomlás romjai alól egy szebb és jobb jelenbe”. A cikk második, csillag utáni része különösen figyelemreméltó.

A következő rövid hír 1940. december 12-én jelent meg a zsidó lap második oldalán. A Kormányzó Úr Őfőméltósága névnapja alkalmából „hálaadó istentisztelet” volt a Dohány utcai zsinagógában, s Hevesi Ferenc rabbi méltatta Horthy „uralkodói bölcsességét”.

1941-ben szintén a Dohány utcai zsinagógában tartottak ünnepi istentiszteletet. Az alábbi beszámoló (A Magyar Zsidók Lapja, 1941. június 19. 2. o.) szerint a kormányzó születésnapja alkalmából a zsinagógát „zsúfolásig megtöltötték az ünneplő hívek”, akik dr. Groszmann Zsigmond „ünnepi hitszónoklatából” megtudták, hogy Horthy Miklósban egyesült „Hunyadi János katonai erénye Kossuth Lajos államférfiúi bölcsességével”. Más zsinagógákban is imádkoztak Őfőméltóságáért, ahogy erről a cikk is beszámol.

1941. december hatodikán a kormányzó névnapja alkalmából volt emlékmise, akarom mondani „ünnepi istentisztelet” a Dohány utcai zsinagógában. Jó ismerősünk, Hevesi Ferenc tolmácsolta többek között a zsidók „hűséges hódolatát”. Emlékeztetőül, ekkor már megszületett a harmadik zsidótörvény is. A beszámoló lelőhelye: A Magyar Zsidók Lapja, 1941. december 11. 2. o.

1942. június 18-án A Magyar Zsidók Lapja vezércikkben köszönti a 74. születésnapját ünneplő kormányzót. Ez a szöveg az egyik kedvencem. Megtudjuk például, hogy Horthy kormányzása „a szárnyaló idealizmusnak és reálpolitikai bölcsességének történelmien ünnepélyes harmóniája” s a kormányzói erények között a legfontosabbak „humanizmusa, emberszeretete, közvetlensége, lovagiassága, családi életének nemesen egyszerű bensősége”. Amiből persze az is következik, hogy Horthy az egész ország „családfője”, a zsidóké is.

Természetesen 1942-ben is mondtak „hálaadó istentiszteletet” Horthy névnapján, mint az alábbi beszámoló is tanúsítja (A Magyar Zsidók Lapja, 1942. december 10. 2. o.). Groszmann Zsigmond rabbi már az előző évben elmondta, micsoda erényeket egyesít magában Horthy, ezt most megismételte „az első világháború zsidó hőseinek emlékére emelt szentélyben”, s hangsúlyozta, hogy „a magyar honvéd és a munkaszolgálatot teljesítő zsidó fiatalság újból a kötelesség mezején szolgálja hazáját”.

Következik az 1943-as év. Fontos év, mert ekkor töltötte be 75. életévét Horthy Miklós. Ebből az alkalomból egész oldalas köszöntő jelent meg a zsidó lapban (1943. június 17.). Ez is kedvenc szövegem, mert ebből megtudtam, hogy a nép, köztük a több százezer honi zsidó nemcsak családapaként tekint Őfőméltóságára, hanem „a Kormányzó Úrban mindenekelőtt azt a történelmi nagyságot ünnepli, csodálja és követi, amelynek lényege az emberi nagyság”, stb., stb. Nem részletezem, tessék elolvasni.

Természetesen ebben az évben is voltak „ünnepi istentiszteletek” Horthy születésnapja alkalmából, amint erről a zsidó lap következő száma is megemlékezett (A Magyar Zsidók Lapja 1943. június 24. 6.o.). A rövid cikkből megtudjuk, hogy külön istentiszteletet tartottak a munkaszolgálatosok számára, Katona József segédrabbi „méltatta a munkaszolgálatosok előtt a nap jelentőségét és könyörgő imát mondott a Kormányzó Úr dicsőséges életéért s a magyar hazáért”.

Nem sokkal később, 1943. augusztus elsején, az Országos Izraelita Tanáregyesület közgyűlést tartott, melynek elején megemlékeztek Horthy „nyugalmat és védelmet biztosító személyé”-ről (A Magyar Zsidók Lapja 1943. augusztus 5. 3. o.). Az alábbi részlet a közgyűlésről szóló hosszú beszámolóban olvasható.

1943 decemberében a hagyományoknak megfelelően megünnepelték Horthy névnapját. A zsidó lap vezércikke (A Magyar Zsidók Lapja 1943. december 9.) Horthyval kapcsolatban a korábbi zengzetekből ismert motívumokat ötvözi, de a szövegben fölszikrázik egy új elem. A cikk szerint az egyre nagyobb nemzetközi tekintélynek örvendő kormányzónak köszönhető, hogy „a magyar élet rendje és nyugalma hullámtörőként emelkedik ki a kor viharaiból s emelkedik ki ma is”, miközben „a mienkénél nagyobb országok belső rendje is szél és habok játéka volt”.

1944 márciusában a lap megemlékezik Horthy kormányzóvá választásának huszonnegyedik évfordulójáról (A Magyar Zsidók Lapja 1944. március 2. 3. o.). A szöveg a már ismert nyelvi kliséket tartalmazza, de új képként szerepel, hogy a kormányzó országlása „roppant energiaforrás”.

Az utolsó, Horthyval kapcsolatos cikk 1944. június 22-én jelent meg az akkor már Magyarországi Zsidók Lapja nevet viselő újság hetedik oldalán. Ekkor már folytak a deportálások, a fővárosban csillagos házakba költöztették a zsidókat. Hevesi főrabbi az 1944. június 18-án megtartott „ünnepi istentisztelet”-en „a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról” beszélt, s a Mindenható áldását kérte Horthyra és az országra.

1944 decemberében, Horthy névnapjára nem jelent meg ünnepi cikk a zsidó lapban. Az újság ugyanis akkor már nem jelent meg, s Horthy sem volt már kormányzó, ezért az ünnepi istentiszteletek bizonyára elmaradtak.

B. - Kuruc.info