Az úttörő kutatás, amelynek során a holotúlélők agyát MRI-vizsgálatnak vetették alá, nemcsak a "Hitler által üldözött európai zsidók" pszichológiai kárait, de a biológiaiakat is feltárta.

Három év alatt a kutatók 28 Szlovákiában és Csehországban élő holotúlélőnek vizsgálták meg és vetették össze az agyi funkcióit holoszüzekével.

A Neurológiai Kongresszus 5. Európai Akadémiáján a héten bemutatott kutatás felfedte, hogy az átlagosan 79 és 80 év közötti túlélők agyában szignifikánsan kevesebb a szürkeállomány, mint a hasonló korú kontrollcsoportéban.

A "holokauszt emberek millióit és közösségüket tette ki traumatikus stressznek gyilkoláson, propagandán, üldözésen és törvényalkotáson keresztül",  a kutatók kifejtették a hatást, amit mindez a túlélők viselkedési, pszichológiai és neurobiológiai funkciókra gyakorolt.

A tanulmány különbséget tesz azok között a túlélők között, akik 12 évesek vagy fiatalabbak voltak 1945-ben, és azok között, akik idősebbek. A kutatók arra jutottak, hogy a szürkeállomány csökkenése sokkal nyilvánvalóbb volt a fiatalabb túlélőknél. Azt hiszik, ezt az okozhatja, hogy a gyerekek fejlődő agya jóval sérülékenyebb a stresszes helyzetekbe kerülve.

A kutatók most a holotúlélők utódaira, sőt unokáikra kifejtett hatását vizsgálják. A korai vizsgálatok a gyerekeikben az agy érzelmekért és memóriáért felelős struktúrái között csökkentett kapcsolódást mutatnak. A további kutatások célja a stresszreziliencia (az elszenvedett trauma előtti állapotba való visszatérés képessége) és a poszttraumatikus növekedés (amikor a trauma hatására végül a gondolkodásban, a világhoz való viszonyban fejlődés áll be) biomarkereinek azonosítása, továbbá annak meghatározása, vajon az utódokra való átörökítés viselkedési és lélektani vagy genetikai faktoroknak köszönhetőek.

Rektor professzor, a brnói Masaryk Egyetem Idegtudományi Központjának vezetője elárulta a Jewish Chronicle-nek, hogy személyes motivációval rendelkezik. A zsidó szülei holotúlélők, akik a hajdani Csehszlovákia hegyeibe menekültek, és egy partizáncsoporthoz csatlakozva harcoltak a "nácik" ellen.

A professzor 95 éves anyja volt a kutatás legidősebb résztvevője (ebből is látszik, őt is legalább annyira megviselték a történtek, mint a többi holomatuzsálemet, de  ettől még lehetnek problémák a család szürkeállományával...), míg a 15 éves lánya a legfiatalabb. Az 1948-as születésű professzor elmondta: " az előzetes eredmények a második generáció kapcsán azt mutatják, hogy néhány változás bizonyos aspektusokból hasonló az első generációéihoz".

"Több mint 70 év után, holotúlélés hatása az agyfunkcióra szignifikáns. Feltártuk a különbségeket a túlélők és a kontrollcsoport tagjai között az agyi struktúrákat tekintve, amelyek szerepet játszanak az érzelem, a memória és a szociális kogníció feldolgozásában magasabb szintű stressz esetén, valamint a poszttraumatikus növekedés esetén, és a korai eredmények azt mutatják, ugyanez a helyzet a túlélők gyerekeinél is."

A saját tapasztalatáról a zsidó lapnak elmondta: "Képtelennek érzem magam, hogy ránézzek egy koncentrációs táborról szóló filmre. Érzelmileg érintett vagyok, így tudom, hogy a hatással van rám, és valószínű, hogy a gyerekeimre is. De a kérdés az, hogy az átöröklődés szociális vagy genetikus."

"Lényegében a felfedezéseink arra utalnak, hogy az őseink története ott van a mi biológiánkban."

(Kuruc.info - The Jewish Chronicle nyomán)