1957 márciusában túl vagyunk a fegyvertelen tömeget lekaszáló sortüzeken (1956. október 23.: Magyar Rádió, október 24.: Honvédelmi Minisztérium, október 25.: Kossuth tér, Győr; október 26.: Mosonmagyaróvár, Miskolc; október 27.: Berzence, Tiszakécske; október 30.: Köztársaság tér, december 6.: Marx tér, december 8.: Salgótarján, december 10.: Miskolc, december 10-12.: Eger, december 22.: Tinnye, 1957. január 11.: Csepel).

A tömegoszlatás törvényes előírásait felrúgó államvédelmi és karhatalmi egységek elállatiasodott megtorló tevékenysége azonban a tiltó parancsok ellenére is folytatódik. Az önkény terjedése ellen a belügyminiszter (Biszku Béla, 1957-1961) 1957. március 28-án kénytelen kiadni újabb, 4. sz. parancsát.

- „1957. február 20-án Molnár László fhdgy. parancsnoksága alatt szolgálatot teljesítő 7 fős karhatalmi járőr Csanádapáca községben előállított egy Horváth Lajos nevű személyt, aki az ellenforradalom alatt a községi „forradalmi tanács” elnöke volt. Nevezettet gumibottal olyan súlyosan bántalmazták, hogy az sérüléseibe belehalt.”

- „A Komárom megyei Rendőr-főkapitányság őrizetbe vette Kercsmár János tatabányai lakost. Az őrizetbe vételkor a tatabányai 2. sz. őrs beosztottai házkutatást tartottak. A házkutatás során lefoglaltak 20 l. bort, azt magukkal vitték, majd az őrsön elfogyasztották. Korcsmárt 3 nap múlva a főkapitányság szabadon bocsátotta. Nevezett az elvitt 20 l. bor visszaszerzése céljából az őrsre ment, ahol az őrs beosztottai és a karhatalmisták olyan súlyosan bántalmazták, hogy az sérüléseibe belehalt.”

- „1957. február 5-én a gyulai karhatalmi egység beosztottai olyan súlyosan bántalmazták Simonyi Imre gyulai lakost, hogy az kétszeres bordarepedést, valamint boka és szárkapocsrepedést szenvedett.”

(Kuruc.info)